Gyurcsány Ferenc szájából ugyanez a szó hangzott el március 15-én este, az állami ünnepi műsor előtt elmondott beszédének felütéseképpen.
Ugyanaz a szó, de nem ugyanaz a jelentés. Mondhatni homlokegyenest ellentétes jelentés. Ám mielőtt ökölbe szorul a nemzeti érzelmű polgár keze, tanácsos higgadtan gondolkodni, sőt számolni.
Aki 15-én kiment a pesti rendezvények valamelyikére, az mindenütt ugyanazt tapasztalhatta: van valami, de nem az igazi. Magyarán a kormányzat igyekezett kiállítani különféle ünnepi rendezvényeket - csak a nép hiányzott.
Valódi nép, igazi nemzet csak a Fidesz-KDNP rendezvényén volt. A radikális jobboldali szervezetek változatlanul kicsik. Bázisuk aktív, de csekély. A Fidesz cirka 250 ezer fős rendezvénye méltó volt az ünnephez, főleg hangulatában. Még az a fésületlenség is belefért, hogy a Nemzeti dalt kétszer adták elő. Az ünnepi rendezvény nem esett a pár éve rendszeres hibába, hogy túl hosszú lett volna. Másfél óra éppen elég, és a szónokok is érezték, mennyi az elég.
Ráadásul a két külföldi vendégszónok igen fontos kérdésekről beszélt. Az egész ünnepség bebizonyította, hogy van normális Magyarország (csak nem ott, ahol Dávid Ibolya szeretné tudni), továbbá hogy az ellenzék tömegbázisa demokratikus érzelmű, és demokratikus kötelességtudatból tűri a borzalmas kormánypolitikát. Tűri, és fejben-lélekben egyben van. Összetartozunk - ezt érezték meg, sokadszor, a Fidesz-KDNP rendezvényen az emberek.
Súlyos és veszélyes üzenet volt ez a Gyurcsány-kormányra nézvést. Délelőtt azzal kellett szembesülniük, hogy - főképpen a saját riogató taktikájuk eredményeképpen - az utca teljesen az ellenzéké lett március 15-én. Szembesültek vele, ám nem lepődtek meg (aki nem hiszi, gondoljon bele, vajon miért vitt magával Demszky féltucat esernyős embert a ragyogó napsütésben a szónoklatára).
A méltó ünneplés kormány nélkül tökéletesen sikerült - volna. Ám sikerült az egész napot agyonütni egy provokációval, amely mögött mindenki nyugodtan sejtse csak a gyurcsányi konfliktusgyártó politikát. A Budaházy György-projekt ragyogóan bejött, ellátta munícióval a kormánysajtót és a félelemre apelláló baloldali tömegmanipulációt.
Mielőtt bárki is azt hinné, hogy a kormány félig már megbukott, kezdjünk el számolni. Tavaly áprilisban az országgyűlési választásokon az MSZP-re 2 336 705-en szavaztak, az SZDSZ-re pedig 351 612-en. Szemben velük a Fidesz-KDNP szövetségre 2 272 979-en.
A főpolgármester-választáson Demszkyre szavaztak 362 289-en, Tarlós Istvánra 349 412 voks érkezett. A radikálisok jelöltjére, Zsinka Lászlóra 10 791-en szavaztak. A fővárosban a Fidesz-KDNP listájára 331 830 szavazat, az MSZP-re 267 759, az SZDSZ-re 99 722 voks hullott.
A néptelen utcák és a 250 ezres ünnepség azt üzenik a politikának, hogy a Fidesz-bázis megvan és nagyon is követeli a változásokat, míg a baloldal bázisa nem kíván látszani. Gyurcsányék törekvését tehát siker koronázta. A félelmi politikával egyelőre egyben tudják tartani a bázisukat, de legalább annyit elérnek, hogy ne menjen át a Fidesz-oldalra. A dolog működni látszik.
Március 15-e tapasztalata alapján a kormányzat úgy döntött, visszatér az őszi eszközökhöz. Pont annyi és olyan balhét organizál, amennyivel meg tudja akadályozni a baloldali bázis elolvadását. A Kossuth tér "reaktiválása" ezt a célt szolgálja. A radikális csoportok demonstrációi muníciót adnak a médiának a baloldal félelmi pszichózisának fenntartásához.
Így a választói frontok merevek maradnak. Merevebbek, mint a kormányváltáshoz szükséges lenne.
A fizika tanulsága szerint a rideg anyagok könnyebben törnek. Lehet, ez érvényes a magyar társadalomra is. Mert a magyar történelem tanulsága szerint téved, aki azt hiszi, hogy az MSZP-tábor tömegesen át fog állni egyszer a Fidesz oldalára. Sokkal valószínűbb, hogy a jobboldali radikálisok bázisát fogják növelni azok az ezrek (tízezrek, százezrek?), akiknek egyszer elfogy a türelmük, pontosabban a perspektívájuk. Ennek a tömegnek a gondolkodása szigorúan materiális. Ha már nem tudják fizetni a számláikat, és a bankok elkezdik a végrehajtást a fizetetlen hitelek után, a szolgáltatók meg elzárják a vizet, villanyt, gázt, akkor kezdődik a haddelhadd. És akkor nem a Fidesz fog nekirontani a kormányerőknek, hanem a radikálisok, megerősítve a tegnapi kormánypárti szavazókkal.
És egyáltalán nem biztos, hogy a radikalizálódó tömeget Orbán Viktor esetleges fellépése le fogja hűteni. A kormányzat monomániás Orbán-gyalázása akkor fog visszaütni, amikor az a szavazóbázis, amelyik egyszer Horn Gyulára, másszor Torgyán Józsefre adta a voksát, most megtalál valakit a harcias új arcok között. Egyszer csak népszerű lesz X vagy Y.
Az 1989-90-ben kialakított parlamentáris demokráciát ma már csak a Fidesz-KDNP veszi komolyan. Az utcai erők már ősz óta alkotmányozni akarnak, az MSZP-SZDSZ pedig csak nyűgnek tekinti az alkotmányt, esze ágában sincs megtartani egyetlen betűjét sem, ha az önkorlátozást jelent.
Amikor tehát Gyurcsány Ferenc arról szónokol, hogy összetartozik - nos, akkor igazat beszél. Bizony összetartozik a radikálisokkal. És kitűnően vezeti is őket. Ha úgy akarja, Budaházy szónokol a Kossuth téren, ha úgy akarja, rács mögött van az Aradi utcában. Ha úgy előnyös Gyurcsánynak, senki sem tudja, hol van Budaházy, ha meg úgy előnyös, akkor sms-ben közlik a híveivel, hogy hol hallgatják ki. A vak is látja, hogy Gyurcsány szervesen összetartozik Budaházyval.
Úgyhogy a nagy szótolvaj, elegánsabban plagizátor (emlékszünk? Jelszava lett a "munka, otthon, család"), aki bármikor bármit képes privatizálni, most ezt a szép szót vitte haza.
Még szerencse, hogy egyelőre nem kötelező összetartozni ővele. S reméljük, sosem jön el az a nap.
Nyiri János, gondola.hu
fidesz.hu