A mai magyar átlagéletkorhoz képest a kilencszázharminckilenc esztendő egy picit soknak tűnik, de számoljunk tovább! Négymillió gyermek nem ennyi beteget jelent. Ha közülük minden tizedik szorul kórházi kezelésre, akkor kilencvennégy év elég a teljes populáció sikeres gyógyításához. De a négyszázezres betegszám még tovább csökkenthető. A felső tízezer úgyis Bécsben kezelteti a gyermekét. Vagy Tanzániában, esetleg a Mali Köztársaságban, amely országok egészségügyi színvonala a prognózisok szerint nemsokára meghaladja a miénket. Levonhatunk öt százalékot.

Egy túlnyomóan keresztények lakta országban számolhatunk a vallásos buzgalommal is. Ha minden második gyermek szülei kérik a torokbetegek védőszentjének közbenjárását, és közülük minden második fohászait meghallgatja Szent Balázs, akkor kiadódik huszonöt százalék mínusz. Marad kétszáznyolcvanezer beteg kisgyerek. Ám ők nőnek, növögetnek, így hét év múlva ötven százalékuk már a felnőtt orvoshoz jár. Máris 140 ezernél tartunk. De nem ám! Olykor magától is elmúlik a betegség, vegyünk le újabb tíz százalékot.

Némelyek természetgyógyászhoz viszik a kicsit, ez is tizednyi csökkenés. Mások a gyógyfüvekben hisznek, megint tíz százalék mínusz. Öt százaléknál tartunk. De itt sem állhatunk meg! Az esetek jelentős részében egynapos beavatkozás is elegendő. Ha ezt is levonjuk, már a negatív tartományban vagyunk. Nem hogy betegtöbblet, hanem súlyos beteghiány lép fel. Le lehet hát építeni a Heim Pál kórház fül-orr-gégészeti osztályát.

Tessék leépíteni!

Várkonyi Balázs, Magyar Hírlap


fidesz.hu