Az Európa kulturális fővárosa cím oda ítélésénél-, immár mindenki által tudottan - politikai döntés született. A miniszterelnök odaadta pécsi elvbarátjának a címet. Ez egy elfogadhatatlan hozzáállás volt, átitatta az egész döntési folyamatot a részükről megnyilvánuló politikai elfogultság. Az, ahogyan kezelték az ügyet, ahogyan titkosítottak jegyzőkönyveket, ahogyan elmismásoltak, elkenegettek, vagy éppen előtérbe helyeztek dolgokat, azt mutatja, hogy szándékaik keresztülvitelében nem válogattak az eszközökben. A balatonöszödi beszédében maga Gyurcsány Ferenc vallotta meg, hogy hazudtak, trükköztek. A cím odaítéléséről szóló döntés is ennek lett az eredménye-, kezdte a Demokratának adott interjút Halász János, Debrecen- kulturális ügyeiért felelős- alpolgármestere.

- Éppen az elmondottak okán érthetetlen, hogy miért nem kapja meg Pécs, a pályázatában vállalt beruházásainak időarányos részét, illetve miért kellett szélnek ereszteniük az operatársulatot, velük együtt jó néhány kulturális területen dolgozó szakembert...

- Ezt látva nyújtott segítő kezet Debrecen, ahol-, a jövő tavaszra elkészülő új színháznak a kivételével- szinte minden létező intézmény, infrastruktúra, és szakembergárda együtt van ahhoz, hogy magára vállalhasson a Pécsre háruló feladatokból.

- További találgatásokra ad okot Pécs polgármesterének elutasító nyilatkozata, miszerint a cívisváros ajánlkozása helyett inkább a gatyásodó-, de mégiscsak szocialista - Szegeddel egyeztetnének.

- Persze, értjük mi, hogy a kormányzati munka ellentmondásosságai mellett, miért pontosan a szocialista irányítású önkormányzatokat vezetné józanság, de az már beláthatatlan, hogy miért kell ezen, kialakult helyzet kapcsán is a vak vezet világtalant, közmondás igazságtartalmát bizonygatni, ahelyett, hogy igazi, hazánk, amúgy is megtépázott tekintélyét helyreállító megoldást választanánk.

- Debrecen kulturális életéről mi tudható?

- Elsősorban az, hogy mi annak ellenére vállaltuk a pályázatunkban szereplő beruházások nagy részének megvalósítását, hogy nem nekünk ítélték, 2010.-re az Európa kulturális fővárosa címet. Nem engedjük, hogy tönkretegyék az értékeinket, odafigyelünk a kulturális örökségünkre, az oktatásunkra, a kulturális ellátás rendszerére, de az élsportra, és a tömegsportra is. Mára már túl vagyunk a döntésen, és látva annak következményeit, és közös felelősségét, mondjuk azt Debrecenből, ha kell, mi segítünk. Csak a kormánynak kellene komolyan venni a dolgokat, hisz a főváros mellett egyedül nekünk van nemzetközi repülőterünk, és már az autópálya is elér hozzánk. Pécsett ezek hiányoznak, s, amíg ilyen kormányunk van, addig sok jóra nem számíthatnak az ottaniak. Különös tekintettel arra, hogyha még meg is valósul valami a pályázatukból-, ami, persze nem ugyanaz, amit leírtak-, az, olyan pénzből lesz megvalósítva, ami a térség környező városainak, falvainak a fejlesztését szolgálhatná.

- Talán sokan nincsenek tisztában az ország második legnagyobb városának lehetőségeivel. Mondana az elhangzottak alátámasztására néhány adatot is?

- Debrecen éves költségvetése negyvenhatmilliárd forint körüli összeg, ennek 10 százaléka a kulturális célú kiadás. Forrásainknak több, mint 8 százalékát teszi ki az intézményeink fenntartását szolgáló összeg, a maradék, pedig a fejlesztéseket szolgálja. Nálunk már tavaly elkészült az a MODEM fantázianévre keresztelt művészeti galéria, az, amely augusztus közepétől kezdődően-, három hónapon át- ad majd helyet annak a Leonardo kiállításnak, amit eddig már 5 milliónál is többen megtekintettek. Már önmagában az, szervezési bravúr, hogy New York-ban csak Debrecent követően lesz látható a tárlat, persze ehhez azért az is kellett, hogy világ legszigorúbb állagmegóvási-, és biztonságtechnikai előírásainak is megfeleljen a galériánk.

- Mi a titkuk? - kérdezem ezt azért is, mert úgy tudom, hogy reálértékben majdnem 100 millió forinttal kap kevesebbet a cívisváros kultúrára, mint amennyit tavaly kapott. Önök a szocialista önkormányzatoktól eltérően nem csökkentették - a kormány elvonásaival arányos mértékben, vagy akár afelett is - a kultúrára szánt pénzeket, sőt...

- Az idén is átadunk egy új közösségi teret, a Kölcsey Központtól kisebb volumenű, de a helyieknek legalább akkora jelentőséggel bíró új közösségi házat, valamint egy fiókkönyvtárt. Ezek a beruházások 300 millió forint körüli összegbe kerülnek, s hozzáteszem nagyon nehéz ezt a fejlesztési szintet fenntartani, a már említettek miatt. Ugyanakkor mi továbbra is fontosnak tartjuk a kultúra támogatását, mert közösségmegtartó erőnek véljük. Így hát a kultúrát szolgáló nagyberuházások mellett a lakóközösségek kisebb kulturális tereit-, a városrészek kultúrházait- is fejlesztjük.

- Mi van akkor, ha mégis kap egy szakajtó kosár pénzt Pécs, és mondjuk 2009.-re megépülnek mindazok a beruházások, amik feltétlen szükségesek a rákövetkező évet kitöltő kulturális rendezvénysor lebonyolítására?

- Olyan épületben, ahol a sitt ott van még a hátsó udvarban, nem lehet egy Európa kulturális fővárosához méltó rendezvénysorozatot felelősséggel, és jó színvonalon megrendezni. Ezért gondolom, hogy önmagában a tárgyi fejlesztések nem elégségesek. Lelket kell adni az intézménynek, dolgozókat kell odavinni, és be kell üzemelni egy-egy intézményt. Én tényleg remélem, hogy, ahogyan telik az idő, e kérdésben is tisztábban látunk, mert Pécsen tényleg minden szépen megvalósul-, és behozzák azt a nagy késést, amiben vannak-, vagy azért, mert látjuk, hogy mik a problémák, és akkor hátha lesz foganatja a jó szónak.

- Debrecenben köztudottan számos olyan kulturális nagyrendezvényt rendeznek évről-évre, amik nemcsak az ország távolabbi szegletéből, de külföldről is vonzzák az érdeklődőket...

- Mi nem a "kirakatnak" dolgozunk. Mi a pályázatban vállalt programunkat megvalósítjuk, akár a kultúra fővárosa vagyunk, akár nem. A helyieknek szüksége van a Tavaszi Fesztiválra, a Könyvhétre, a Betlehemes találkozóra, a Cívis-korzó rendezvényeire, a kortárs drámákat bemutató Deszka-fesztiválra, a könyvétre, az irodalmi napokra, a költészeti-fesztiválra, a virágkarneválra, a kórusversenyre, vagy éppen a katonazenekari-fesztiválra. A Kodály év alkalmából rendezvénysorozattal készülünk és Szabó Magda kilencvenedik születésnapját is méltóképpen kívánjuk megünnepelni. Miközben az ország vezetése, és a minisztérium csak félvállról veszi a kultúrát-, ezt a parlament kulturális bizottságának alelnökeként is gyakran megtapasztalom -, addig a települések nem. A kultúra megtartó ereje építi a közösséget, s ezt helyben majd mindenki felismerte már. E felismerés mindnyájuknak erőt adhat. A Leonardo- kiállítás is egy olyan kulturális attrakció lesz-, a városban, a megyében, a régióban-, ami nagyon sok ember érdeklődésére számíthat, gyermekeket, tanulókat egyaránt megérinthet. ...de megemlíthetem Kemény Henriknek, és a családjának bábművészetét bemutató, elképzelésünket is, miszerint a munkájukkal kapcsolatos kultúrtörténeti kincseknek-, plakátoknak, báboknak- egy hozzájuk méltó, és állandó bemutatási lehetőséget biztosítunk.

- Végezetül arról a titokról kérdezem, amely a felsoroltak megrendezésének anyagi feltételeit megteremti. Sokan a város közüzemi cégeit magába foglaló Vagyonkezelő Holdingot hozzák összefüggésbe a városnak, és kulturális életének pezsgésével...

- Sajnos mi sem tudunk annyit fordítani a kultúrára, amennyit szeretnénk, mert a kormány pénzelvonó politikájától mi sem tudjuk teljesen függetleníteni magunkat. Ezt azért látni kell! Ugyanakkor mégsem mutogatunk minden percben rájuk, ha tőlük várnánk segítséget, tönkre menne minden helyi közösség. Mind oktatási, mind szociális, mind, pedig kulturális kiadások területén-, egyáltalán a város költségvetési pozíciójának a megőrzése szempontjából- nagyon előremutató, és nagyszerű lépés volt, annak idején, hogy még a szocialisták elutasítása ellenére is létrehoztuk a Vagyonkezelő Holdingot. Azt a szervezetet, amelynek működését már több szocialista vezetésű városban is tanulmányozzák. Persze nem egyszerű a dolguk, mert ők-, velünk szemben- már majdnem mindenüket eladták. Mi-, a Holdingon keresztül- a cégeinket nyereségesen tudjuk működteti, a nyereség meg a város vagyonát, azt a költségvetését gyarapítja, amelyből a kulturális életünket is finanszírozni tudjuk.

Dalmi Sándor, Demokrata
fidesz.hu