- Több mint egy hónapja kell vizitdíjat és kórházi napidíjat fizetni. Úgy tűnik, beigazolódtak a Fidesz ezekkel kapcsolatos félelmei, sok a probléma - elég csak a kőbányai gyógyszergyári tűznél megsérült tűzoltókra gondolni, akikkel először kifizettették a 300 forintot...

- Valóban azt tapasztaljuk, hogy azok az indokok, amiket felhoztak az újabb sarcok kapcsán, néhány hét alatt a feledés homályába vesztek. Indokolatlan gyógyszerfelírásokról beszéltek, potyautasokról, vattabetegekről, meg arról, hogy visszaszorul a paraszolvencia. Ebben az egy hónapban kiderült, a vizitdíj pont az ellenkező hatást érte el. Hálapénz még mindig van, az orvoshoz pedig például éppen azok a krónikus betegek nem mennek el - így a cukorbetegek, érelmeszesedésben vagy magas vérnyomásban szenvedők -, akiknek kötelező kontrollra kéne visszajárniuk. Sok háziorvos panaszkodik arra, hogy lecsökkent a betegforgalma, mert ez a néhányszor háromszáz vagy hatszáz forint sokaknak a mindennapi megélhetéshez kell.

- Ez milyen következményekkel járhat?

- Ha egy beteg nem megy orvoshoz, amikor kellene, akkor a baj elhatalmasodik, sőt szövődmények léphetnek fel bizonyos betegségeknél, ami azt jelenti, hogy később komolyabb kezelésekre lehet szükség. Tehát nem hogy csökkennének, hanem nőnek a társadalombiztosítás költségei. És ez csak a gazdasági része az okozott bajnak.

- A másik fontos eleme az úgynevezett egészségügyi reformnak az ágyszám-csökkentés és ezzel párhuzamosan a kórházbezárás. A kormányzat három kórház bezárásáról beszél, ön hetvenéről. Minek tudható be ez a jelentős különbség?

- Álságos az a propaganda, ami három kórház bezárásáról szól. Másik, közel hatvan-hetven intézményt ugyanis valóban nem zárnak be, viszont ellehetetlenítik a működésüket, ami egyenlő a megszüntetéssel. A szikszói kórház például, amelyet milliárdos összegből készítettünk fel az aktív betegellátásra, ezentúl csak krónikus betegeket fogad. Ebből biztos, hogy nem fogja fenntartani magát, tehát tulajdonképpen padlóra küldik. És ez csupán kiragadott példa, van még hasonló több tucat.

- A bezárandó intézmények listája is meglepő. Halálra ítélték például a pótolhatatlan szerepet betöltő Országos Pszichiátrai és Neurológiai Intézetet.

- Így igaz, nagyon fájdalmas és felháborító döntés ez is. Az OPNI-ban, a Lipótmezőn több száz elmebajban szenvedő beteg lakik, akik között sok ön- és közveszélyes lehet nem megfelelő kezelés esetén, nem szabad őket csak úgy szélnek ereszteni. De kezelnek ott emellett agyvérzéses, agytrombózisos, úgynevezett Stroke-betegeket, s van drogambulancia is. Ez valóban egy elismert, nagyon fontos feladatokat ellátó intézmény.

- Olyannyira elismert, hogy a Stroke-központot Észak-Amerika és Európa 180 hasonló intézménye közül a hatodik helyre rangsorolták... Mi indokolja akkor a költöztetést?

- Mi ingatlanspekulációra gyanakodunk a háttérben, hiszen ez egy rendkívül nagyértékű ingatlan, mert jó helyen fekszik, és az intézetet nagyméretű ősfás park veszi körül. Azt mondják ugye, hogy korszerűtlen az épület. Ez igaz, de annyi pénzből, amit a méregdrága felszerelések, gépek átszállítására, a befogadó intézmények átalakítására költenek, fel is lehetne újítani a Lipótmezőt.

- Molnár Lajos azt nyilatkozta, a költözés nem jelent problémát, mert az orvosok és az eszközök ugyanazok lesznek, az elavult épület és a jó levegőjű park helyett pedig van már sokkal korszerűbb megoldás: a gyógyszer. Igaza van a miniszternek?

- Talán mondanom sem kell, hogy nincs. Ez ugyanolyan arcátlan és hozzá nem értésről tanúskodó nyilatkozat, mint amikor Horváth Ágnes államtitkár azt mondta, az asztmás gyerekek nem a jó levegőtől gyógyulnak, hanem a gyógyszertől. Pimaszság ilyet nyilatkozni, és akkor finoman fogalmaztunk. Arról nem is beszélve, hogy az OPNI elmebajban szenvedő betegeinek elhelyezése nem megoldott. Ráadásul nekik nem mindegy, hogy egy belvárosi épület folyosóin sétálgathatnak, vagy kimehetnek a kertbe és a megszokott fájuk tövében leülhetnek egy padra. Aki valamennyire is ért ehhez a területhez, az tudja, hogy ez semmivel sem pótolható. Még gyógyszerrel sem. Külföldön, ha van egy kiváló orvoscsoport, akkor köréjük építik a kórházat, mert tudják, milyen pótolhatatlan érték a szakértelmük. Nálunk meg épp az ellenkezője történik: lebontják a kórházat. Azt mondják, ha jó szakember valaki, akkor talál magának munkát. Ez sajnos, hála például a megszorításoknak, nem így van. Talán ezért keres magának április elsejéig nagyjából 1500 orvos és négyezer egészségügyi dolgozó új helyet...

- Szakmailag tehát teljesen elhibázottnak tartja az intézkedéseket?

- Igen. Olyan példát látva, hogy bezárják a pszichiátriai intézetet, de nem biztosítják az ott ápoltak elhelyezését, vagy mondjuk azt hallva, hogy egy kórháznak sugárterápiás kezeléseket finanszíroznak, miközben nincs is megfelelő eszköze hozzá, az a minimum, ha szakmaiatlan ámokfutásnak nevezem a minisztérium lépéseit. De ezeken a kirívó eseteken kívül az is elfogadhatatlan, hogy bizonyos, egyáltalán nem ritka vagy különleges kezelésekre 200-300 kilométereket kell utazni, mert szétzilálták a betegfelvétel rendszerét.

- A Lipótmező, ahogy utalt rá, valóban kiváló hely egy luxusszállodának vagy lakóparknak, az ellehetetlenített kórházak többségét azonban vélhetően megveszik, felújítják és korszerű magánkórházakat nyitnak a helyükön. Ezt miért lenne baj?

- Azért, mert ha sorra bezárnak az állami kórházak és megnyílnak a magánkórházak, s majd jön a következő lépés, a több biztosítós rendszer is, akkor a kevésbé tehetős emberektől szép lassan elveszik a gyógyulás esélyét. Tudni kell: az egészségbiztosítás közösségi monopólium. Járulékokat kell fizetnünk egy nagy kalapba, jövedelemarányosan, cserébe közszolgáltatást nyújtnak nekünk, magyarul a betegségünk, szükségleteink alapján ellátnak bennünket. Ez a legnagyobb szolidaritási rendszer. Ezt szétverni nemzetromboló magatartás. Mert mi lesz azokkal, akik nem tudnak fizetni? Róluk is kötelességünk gondoskodni! Az egészségügyben nincs helye a szabad versenynek, a profitorientált üzleti magatartásnak. Nem lehet követendő elv, hogy aki gazdag, annak adunk esélyt a gyógyulásra, aki pedig szegény, az kap valami ellátást, aztán vagy rendbe jön, vagy meghal.

- Mit tudnak tenni az egészségügy lassú ellehetetlenítése ellen?

- Egyrészről ahogy kijöttek a kórházi ágyak struktúrájának átalakításáról szóló határozatok, több oldalról megtámadjuk ezeket a Fővárosi Bíróságon. Másrészt pedig egyre több megkeresés érkezik, mert a kórházak, illetve az ezeket fenntartó önkormányzatok úgy érzik, az egészségbiztosító diktátumokat akar elfogadtatni velük. Mi abban próbálunk segíteni, hogy az intézmények és fenntartóik ki tudják harcolni: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár olyan finanszírozási szerződést kössön velük, ami teljes mértékben fedezi a betegek ellátását. Mindezek mellett készülünk a népszavazásra.

- Tegyük fel, hogy a remélt hat kérdésben megtartható lesz a referendum. Mennyire tudják majd eljuttatni az üzeneteiket az emberekhez? Hiszen a kormányzati propaganda már most is erős.

- A média többsége nem velünk van, de az egészségügyi ámokfutás kapcsán azt látom, hogy a kormánypárti sajtó mintha egyre inkább elgondolkodna azon, mi folyik itt. Nyilván a balliberális újságírók is járnak orvoshoz, kapják a panaszkodó levelek százait, nem tudnak úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Egyébként pedig minden cikknél, nyilatkozatnál, reklámnál beszédesebb a személyes tapasztalat, márpedig aki orvos közelébe került az elmúlt hetekben, az látta a hibákat, és ezek a problémák sajnos hónapok múlva is ugyanígy meglesznek. Hiába jönnek majd újra és újra azzal, hogy mi csak követjük a jól működő nyugati példákat, az emberek nem fognak hinni nekik. És jó is, ha nem hisznek. Mert hogyan követhetnénk például a német rendszert, ahol egy évben egy ember gyógyítására 3400-3500 dollárt tudnak költeni, nálunk maximum 400-500 dollárt.

Az egy jóléti társadalom, Magyarországon pedig a jobboldalisággal nem vádolható Ferge Zsuzsa szociológus szerint is két-két és fél millió öngondoskodásra képtelen ember van. Egyre több az idős, a nyugdíjas, a keresetek egyre messzebb vannak az uniós átlagtól, nem várhatjuk el, hogy az emberek mind többet áldozzanak a saját gyógyulásukra, miközben az államkasszából ki tudja, hová folyik el a pénz. De gondoljunk bele abba is, hogy míg itthon elavult rendszernek tartják az egészségbiztosítást és ehelyett több biztosítós modellt akarnak, az Egyesült Államokban, Massachussettsben már újra bevezették a tömeges kockázatvállaláson alapuló rendszert az egyéni kockázatvállaláson alapuló modell helyett. Kaliforniában pedig Schwartzenegger kormányzó készül ugyanerre, mert nem tudja nézni, hányan maradnak megfelelő ellátás nélkül. Nemhogy követnénk tehát a nemzetközi trendet - szembemegyünk vele.

Bándy Péter, Demokrata
fidesz.hu