Az még csak egyfajta furcsa üzenetet hordoz, hogy az unió fővárosába, az Atomiumhoz szervezett szombat esti koncertre Közép- és Kelet-Európából egyetlen bolgár énekesnőt hívtak csak meg mutatóba, s a szervezők inkább másodvonalbeli belga, francia vagy német "sztárokat" szerepeltettek. Ennél aggasztóbb, hogy az ünnepi állásfoglalásnak szánt berlini nyilatkozat sokkal inkább a fennen hangoztatott "közös jövő" ijesztő elnehezülését sejteti, mintsem segítené az eredeti célt, az új lendület megtalálását.

A dokumentum nem más, mint az EU fárasztóan bürokratikus, ám gyakran érthetetlen módon hurráoptimista kommunikációjának a terméke. Így olyan lózungokat hangoztat, miszerint "a nyitott határok, valamint a nyelvek, kultúrák és régiók élénk sokfélesége gazdagabbá tesznek bennünket", ám nem értekezik például arról, hogy a közösség konkrétan miként képzeli el a kisebbségek védelmét. Ez pedig nekünk, magyaroknak fáj. Nem is kicsit.
A legszebb születésnapi ajándék az lett volna, ha sikerül előrelépést elérni az alkotmány ügyében, s így válasz születik arra, hogy az unió vezetői miként képzelik el a sürgető intézményi reformokat vagy éppen a további bővítést.

Ezekről a kérdésekről azonban egyetlen szó sem esik szövegben, a reformokra egyedül az a mondat utal, miszerint "közös célunk, hogy a 2009. évi európai parlamenti választásokig egy megújított közös alapra helyezzük az Európai Uniót". Ezt Londontól Bukarestig úgy értelmezhetik, ahogy akarják. Pedig a nyilatkozat kezdetben jó gondolatnak tűnt, szegény Angela Merkel azonban a kórházi zárójelentésnek is sovány dokumentummal valahogy úgy járt, mint a székely góbé, aki először kocsirudat akart faragni, majd beérte volna a fejszenyéllel, de végül a fogpiszkáló is elfogyott durva kezei közül. Persze a születésnapi buli - ahogy sokan írták - elrontásáért nem a német kancellár a felelős, inkább azok, akik valami egészen mást gondolnak az európai együttműködésről, mint a nagy elődök.

Az Európai Unió mint közösség ostorozása nem cél, hiszen nem az alapvető elképzelésekkel, értékekkel van probléma. Még a válság is természetesnek tekinthető: nehéz időszakok minden házasságban előfordulnak. A kérdés azonban az, hogy a felek képesek-e megbékélésre, az olyan kompromisszumok meghozatalára, amelyek mellett az együttélés még elképzelhető. Ünneprontás vagy sem, tény, a pompás ceremónia hátterében félelmetes ellentétek, feszültségek húzódnak. Olyannyira, hogy Jean-Claude Juncker, az európai egység egyik legfőbb támogatójának számító luxemburgi miniszterelnök azt hangsúlyozta, csak az óvatos fogalmazással lehetett elkerülni, hogy a nyilatkozat rögtön megszületése után a tagállamok között szakadást szítson.

Mivel tehát minden jel szerint esély sincs arra, hogy legalább a fundamentumokról megállapodás szülessen, ki kell jelentsük, a tehetetlenség, az érdekek kibékíthetetlen harca azzal fenyeget, hogy az uniós együttműködés elsekélyesedik. Ha ez megtörténik, akkor Európa nemcsak egyszerűen többsebességessé válhat (most is az), hanem beindulhat a klikkesedés is, ami hosszú távon végérvényesen erősekre és gyengékre osztja az uniót.

György Zsombor, Magyar Nemzet