Elsősorban a nagyoknak, még ha nincs is éppen túl jóban velük a Kreml ura. Például az ifjabb Bushnak vagy Tony Blairnek. Aztán ott vannak a barátok: Schröder exkancellár, Angela Merkel vagy a leköszönő Jacques Chirac. Velük a pulóveres, ingujjas közvetlen diplomácia dívik. Aztán van a harmadik kategória: ne finomítsunk, azok tartoznak ebbe, akik Moszkvától függnek. Mint több posztszovjet ország első embere, a szerb kormányfő vagy a kapcsokat most lazítani akaró Alekszandr Lukasenko. Mindannyian voltak már a novoogarjovói dácsán. Mégis más a helyzetük.
Vendégségbe hívunk, vagy házhoz rendelünk valakit? Ugye hogy nem mindegy?

Hova sorolható Gyurcsány Ferenc moszkvai útja?
A magyar-orosz kapcsolatok a rendszerváltás után de facto lenullázódtak. Antall József nem tudott és valószínűleg igazából nem is akart Moszkvával a minimálisnál szorosabb kapcsolatot kialakítani. A posztszovjet piacok deklarált avagy kikényszerített elhagyása mai szemmel aligha nevezhető hasznos döntésnek. Ma azonban 2007-et és nem 1990-et írunk. Az akkori magyar külpolitika az elmúlt negyven év szovjet függőségétől akart szabadulni, bármi áron. A Gorbacsov elleni elvetélt puccs után Budapesten nem tudtak szabadulni a kényszerképzettől: bármikor fordulhat a kocka, a szovjetek visszajöhetnek. Sokakban szabályos oroszfóbia alakult ki. Ezen nem változtatott sem Jelcin 1992-es budapesti látogatása, sem az 1956 miatti bocsánatkérés.

Igaz, abban az időszakban Moszkvában is a magyar ügy volt a legkevésbé fontos, a belpolitikai küzdelmek még hosszú évekig lekötötték Oroszországot. Ennek megfelelően egységes orosz külpolitikáról sem igen lehetett beszélni.

Horn Gyula sajátosan kezelte az magyar-orosz viszonyt. Profi külügyérként nem tudta nem felismerni Moszkva jelentőségét, egyúttal az is világos volt: nem lehet egyszerre és ugyanolyan mértékben közeledni a NATO-hoz és Oroszországhoz. Az egy pillanatig sem volt kétséges, hogy melyik irány a fontosabb. Horn megoldása: informálisan barátkozni az oroszokkal, és zöld utat adni a gazdasági kapcsolatoknak. Mivel az informális kapcsolatok a szocialista párthoz közel álló vállalkozók és orosz üzletemberek, politikusok közötti együttműködést jelentették, ez tükröződött a végeredményen is. Az orosz államadósságot rendezték, csakhogy ebből a hasznot elsősorban az említett MSZP-s üzleti csoport húzta. Lehetett volna másképp? Persze. Az oroszok ajánlottak például metróépítést, helyette az adósságmilliárdokat töredékáron eladták vállalkozóknak, ezen utóbbiak meggazdagodtak, az államkassza helyzete meg arányaiban mit sem javult.

A polgári kormánynak sem informális, sem más nem hivatalos kapcsolatai nem voltak Oroszországgal. Jugoszlávia 1999-es NATO-bombázása után pedig már nehéz is lett volna keresni. Orbánék "cikluszárásig" csak a tapogatózásig jutottak. Ezt nem könnyítette meg az azóta is meglévő szocialista ellenszél: az MSZP és üzleti holdudvara folyamatosan sulykolta-sulykolja Moszkvában, hogy csak velük lehet megállapodni, Orbán oroszellenes.

Medgyessy 2002-es moszkvai Canossa-járása után felgyorsultak az események, a kapcsolatok szorosabbá fűzésén nem változtatott a miniszterelnök-váltás sem. A gazdasági kapcsolatok javultak, de a hangsúly magyar részről a látványdiplomácián volt. A putyini Oroszország pragmatikus volt: valamit valamiért. Az orosz elnök eljött a választások előtt Budapestre, Gyurcsány eljátszhatta az államférfit. Az orosz tőke zöld jelzést kapott Magyarországon, Keletre szállt a Malév is.

A Nabuccóról és a Kék Áramlatról az elmúlt napokban annyit beszéltek Magyarországon, hogy bárki gázvezeték-szakértővé válhatott. Így erről csak annyit: ha Gyurcsány azt mondja, az EU-tag Magyarország az orosz érdekeltségű Kék Áramlatban ugyanúgy érdekelt mint az uniós Nabuccóban, az azt jelenti, hogy Moszkva variációját támogatja. Emellett ne felejtsük, hogy épülhet bármelyik vezeték, annyi gáz nem jön rajta hozzánk, hogy ne a Barátság vezeték határozza meg ellátásunkat.

Barátkozni tehát nem csak a szójáték miatt muszáj. A kérdés: mi a barátság ára? De ez egyelőre megválaszolatlan marad.

Máté T. Gyula, Magyar Hírlap


fidesz.hu