Az oktatás iránytói huszárrohammal készülnek bevenni a jövőt. Épp ideje, mielőtt rögzülnének a régi sztereotípiák, miszerint az oktatás kulcsfigurája az ember: aki tanít meg akit tanítanak. A minisztériumnak van bátorsága szembe menetelni az oktatásmódszertanosok avítt seregével, akik nem értik meg, hogy leáldozott a hagyományos iskolák kora.
Az innovatív törekvéseket csak helyeselni lehet. Nosztalgiaszárnyakon sem jöhet vissza a palavessző. De a ma még minden osztályteremben ott feketéllő táblának is megszámláltattak a napjai. Időrabló, nehézkes. Ráadásul használatakor csak úgy száll a krétapor.
Nem vagyunk ellenségei az újnak, üdvözöljük tehát a döntést: harmincezer iskola kap interaktív táblát. A digitális csoda darabja csupán egymillió-kétszázezer forint, összesen negyvenhárommilliárdot emészt fel. Tán jobb helye is lenne a pénznek - elég csak Arató Gergely államtitkárra utalnunk: "Iskolaépületeink állapota a még elviselhetőtől a botrányoson keresztül a katasztrofálisig terjed." De ez az apróság nem lehet a fejlődés gátja. Az okvetetlenkedők korrupciógyanúja sem, még ha a világpiaci átlagár csupán a fele is annak, mint amit Magyar Bálinték előirányoztak. Ne a hibát keressük, a fényes jövőt nézzük!
Az interaktivitás mint elsődleges kommunikációs szempont felülír mindent: az iskolák bezárásának, a felújítási pénzek hiányának, a sok ezer pedagógus elbocsátásának - amúgy szomorú - tényét is. Mert a megmaradt iskolákban a megmaradt tanárok ezután a legkorszerűbben taníthatják - a még megmaradt gyerekeket. Akiket nem fog irritálni eztán a krétapor. Műszaki krach esetén bekövetkezhet persze a számítógépvilágból ismert kékhalál. De mi ez a kis kockázat a digitális kornak tökéletesen megfelelő végeredményhez képest?!
Tudjuk persze, hogy a tanár-diák párbeszéd - iskolatábla előtt vagy anélkül - a legtökéletesebb interakció. De a párbeszédet ne szűkítsük le maradi módon az ember-ember viszonylatra. A korszerűség a gépekkel való társalgásban rejlik. A minisztérium, az SZDSZ és Magyar Bálint korszakos víziója szerint.
Várkonyi Balázs, Magyar Hírlap
fidesz.hu