Első kör

Adva van egy apuka, aki bizonyára nem szívbajos, mert aki 89-ben a KISZ-vezérkar közelében tett-vett, az minden, csak nem szívbajos.
Adva van egy anyuka, aki bizonyára nem szívbajos, mert aki egy kiadót megrövidít és zsebre vág,
az minden, csak nem szívbajos.
Adva van egy kisleány, aki bizonyára nem szívbajos, mert aki levetkőzik - no nem fűnek - fának, hanem a sajtónak -, az minden, csak nem szívbajos.
Aztán adva van a kisleány férje, aki bizonyára nem szívbajos, mert aki alvilági kollégákkal rendezi ügyes-bajos ügyeit, az minden, csak nem szívbajos.

Második kör

Apuka hallgat és ez így van jól.
Anyuka fenyegetőzik és ez nincs így jól. A kisleány is fenyegetőzik és ez sincs így jól. A férj hallgat és ez így van jól.

Harmadik kör

A kisleány nemcsak fenyegetőzik, hanem blogozik is. (Ez nincs így jól.) Különböző furcsaságokat, finnyásságokat, kirekesztő csacsiságokat ír le, amire a közvélemény dühödten reagál. Meg kellene kérdezni fejvadász cégeket, álláshirdető ügynökséget, a blog mennyire domináns az illető sikeres jövőjét, állását illetően. (Mondtam, hogy ez sincs így jól.)
Negyedik kör

Apuka még mindig hallgat, a nem tudom, hány diplomás Gál J. Zoltán szintén, anyuka tovább fenyegetőzik, a kisleány pedig megbánta. No, nem a vetkőzést, hanem a blogozás egyes mondatait.

Ötödik, utolsó kör

Érthetetlen számomra az ellenzék felháborodása. Miért nem tetszik az új, a leendő kormányszóvivő?
Ez a kisleány, drága ellenzék, mennyivel rosszabb, mint Lamperth Mónika, aki nem vetkőzik? (És ez így van jól.) Ez a kisleány mennyivel rosszabb Petréteinél, aki nem blogozik?

És ez a drága, a támadások kereszttüzében lévő kisleány mennyivel rosszabb Molnár Lajosnál, aki minden, csak nem szívbajos?

A kormány jól döntött, mert similis simili gaudet.

(székely)