Aki már megérte az ötvenet, tudja, hogy az ember ilyenkor önkéntelenül is mérleget von a megtett és az előtte álló útról. Az EU-nak semmi oka ugyan a szégyenkezésre az eredményeket illetően, a mögöttünk álló ötven év ugyanakkor fel is tárta azokat a gyengeségeket, amelyek a jövőben végzetesek lehetnek.

A választás szabadsága

Nézzünk egy példát, mit is jelent a közös piac: egy szlovák mérnök, aki Spanyolországban szerezte egyetemi diplomáját, egy német autókonszernnek dolgozik egy angliai gyárban, amelyet egy olasz bank finanszírozott, és amely Franciaországban termelt villanyárammal működik.

Az EU honlapjáról kölcsönvett példa elég szemléletesen bizonyítja, hogy mit is takar az a fogalom, hogy közös piac, amely az utóbbi ötven év legjelentősebb vívmánya. Az áruk, szolgáltatások, tőke és emberek szabad mozgása csaknem félmilliárd embert, az Atlanti-óceántól az ukrán-orosz sztyeppékig átfogó, egységesen szabályozott, belső piacon. Csaknem tízezermilliárd eurós éves hazai össztermékével az EU a világ egyik vezető gazdasági hatalma, amelynek teljesítménye megegyezik az Egyesült Államokéval, és meghatározó szerepet játszik a globális politikai színtéren is.

A hétköznapi embernek az európai közös piac a választás egyre növekvő szabadságát jelenti. Ma már természetesnek vesszük, hogy finn mobiltelefonunkon beszélünk olasz öltönyünkben ülve egy német autóban, amint éppen egy bécsi vendéglőbe tartunk, hogy megbeszéljük partnerünkkel, miként fektessünk be a pesti tőzsdén. Jövőre ehhez a programhoz már le sem kell lassítanunk majd az osztrák határon, hogy a már most is formális okmányellenőrzésen átessünk. Gyermekeinknek már nem kell disszidálniuk ahhoz, hogy Párizsban vagy Londonban tanulhassanak, ennek legfeljebb a tehetségük és a pénztárcánk szab határt. Számos EU-program közül választhatnak, amelyek segítségével körülbelül kétmillió uniós diák évezhette már eddig is a külföldön tanulás előnyeit. És megértük azt is, hogy egy magyarnak is van esélye munkát kapni Európa nyugati felében. Ráadásul ha másik országba költözik és munkát szerez, akkor az európai jog feljogosítja, hogy a helyi lakosokkal azonos elbánásban és ellátásban részesüljön.

A vállalkozásoknak a közös piac meghozta azt a szabadságot, hogy a hatékonyság alapján dönthetik el, hol fektessék be tőkéjüket, mely régióban vásároljanak, honnan toborozzák dolgozóikat, és hol értékesítsék a termékeket. Márpedig a leghatékonyabbak akkor vagyunk, ha ott vesszük meg a termékeket és a munkaerőt, ahol a legolcsóbb, és ott adjuk el a portékánkat, ahol a leginkább szükség van rá. A nemzetgazdaságok határai lebontásának legfőbb haszonélvezői a kis- és középvállalkozások lesznek, amelyek a 27 tagúra bővült unió vállalkozásainak 99 százalékát teszik ki, és a 240 millió munkavállaló egyharmadát foglalkoztatják.

A sötét oldal

Az alapító atyák fél évszázada még úgy gondolták, hogy minél több Európa, az önmagában is minél nagyobb fejlődést és jobb életminőséget jelent. Az unióhoz több hullámban később csatlakozott tagországok azonban már csak olyan eszköznek tekintik az uniót, amely ha eredményt hoz, használni kell, de ha nem hatékony, akkor távol kell maradni tőle. Reális esély van tehát arra, hogy az unió kettészakad e két egymással összeegyeztethetetlen álláspont mentén. Márpedig a tagországok jelenleg olyan gazdasági kihívásoknak néznek elébe, amelyeket csak közösen tudnak megoldani.

A legfontosabb a versenyképesség növelése, amelynek terén Európa az utóbbi másfél évtizedben lassan, de biztosan kezdett lemaradni a két nagy vetélytárs, az Egyesült Államok és a délkelet-ázsiai óriások, India és Kína mögött. A világ legfejlettebb országait tömörítő OECD statisztikái szerint a hazai össztermék egy főre számítva két százalékkal bővült az utóbbi években az Egyesült Államokban és alig másfél százalékkal az eurózónában. A termelékenység növekedése lelassult az öreg kontinensen a kilencvenes évek végén, miközben megugrott a tengerentúli versenytársaknál. Bár az amerikai életforma hosszabb munkaidőt, kevesebb szabadságot és szociális ellátást jelent, a szakemberek szerint ezt leszámítva is igaz, hogy növekszik Európa lemaradása az Egyesült Államokkal szemben.

Mit hoz a jövő?

Brüsszelben is felismerték a lemaradás veszélyét, és a helyzet orvoslására megszületett a lisszaboni program, amely a piaci korlátok további leépítését és a kutatás-fejlesztésre, valamint innovációra szánt beruházások növelését helyezte kilátásba. Emellett az euró hívei reménykedtek abban is, hogy a közös valuta nemcsak a zónán belüli kereskedelmet futtatja majd fel, hanem, mivel a korábbinál szigorúbb ár- és bérkorlátot is jelent, ezzel felgyorsítja majd a szerkezetváltást az európai gazdaságban.

A következő ötven év gazdasági fejlődését alapvetően az fogja tehát meghatározni, hogy a politikusok mennyire lesznek hajlandók lebontani a még a verseny útjában álló korlátokat, és mennyire hágják át azokat a szabályokat, amelyeket a gazdasági ésszerűség és a további fejlődés megalapozása diktál. Egy brüsszeli vicc szerint a politikusok pontosan tudják, mit is kellene tenniük, csak azt nem tudják, ha mindezt meglépik, akkor miként választassák magukat újra.

Szalontay Mihály, Magyar Hírlap


fidesz.hu