Az egyetlen kockázati tényezőnek azt tartja, hogy a reformokkal kapcsolatos ellenállás és a kormányzó politikai erők népszerűségvesztése lassítja a konvergenciaprogram következetes végrehajtását. Külön felhívja a figyelmet arra, hogy az oktatás, az egészségügy, a nyugdíj és az államigazgatás terén az átfogó reformok nélkül a magyar társadalom igen nehéz helyzetbe kerülne. Joggal állapíthatta meg a magyar pénzügyminiszter, hogy a bizottság jelentése "egy realista programról készült realista értékelés".

Az ember kicsit eltöpreng mindezen, és szomorúan veszi tudomásul, hogy korunk a megvalósult abszurditások világa. Hiszen mi másnak nevezhetnénk azt, hogy Európa elitjei ilyen minősíthetetlen módon adják jelét annak, hogy fogalmuk sincs arról, mi történik a magyar társadalomban, de ezzel szemben nem is érdekli őket mindez. Vagyis hogy Trianon, München, Jalta, 1956, Málta 20. századi sorozata folytatódik, amikor újra és újra kiderült, Európa urainak tudatlanságánál már csak a felelőtlenségük nagyobb.

Bár, mint mindig, most is sorsunkra hagynak minket, de azért csupán az "egzotikum" kedvéért érdemes lenne talán kicsit közelebbről is szemügyre venni, miről van szó. Már csak azért is, mert a magyar értelmiség (ha e fogalom egyáltalán még takar valamit) intellektuálisan és morálisan "európai színvonalú", vagyis tudatlanságból, cinizmusból, kollaboráns hajlamaitól hajtva spontán természetességgel teszi magáévá Európa hamis narratíváját. Azt a "globalo-liberokrata" elbeszélési módot, amelynek lényege a "reform".

Reform és közvetlen megvalósítás

A reform szó eredeti értelmében visszaalakítást jelent, ezért érdemes talán elgondolkodni azon, mit is kellene (miért és hogyan) visszaalakítani. A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. A 19. századi "manchesteri" kapitalizmust kell(ene) visszaállítani, amelyben már egyszer majdnem megvalósult a tőke urainak örök vágya: a 24 órás napi munkaidő nulla bérért konstrukció. A globális kapitalizmus hatalmi struktúráinak már nem kell demokráciát, jogállamot, "szociális piacgazdaságot", jóléti államot, netán New Dealt játszaniuk, közvetlenül valósíthatják meg a nemrég elhunyt Milton Friedman híres szállóigéjének lényegét: "The business of the business is the business."

Az éppen most megbukóban lévő magyar rendszerváltás lényegét az a tény fejezi ki a legpontosabban, amely szerint 2008-ban az egy keresőre eső reálbér a harminc évvel ezelőtti, 1978-as szinttel lesz azonos.

De mivel a jövedelmi különbségek közben jelentősen növekedtek, a vesztes többség valójában inkább a negyven évvel ezelőtti átlag szintjén él majd.

Túlfogyasztó, pazarló, hedonizáló, pocsékoló

Nos, ez az a "túlfogyasztó, pazarló, hedonizáló, pocsékoló" társadalom, amelynek példás megbüntetését most olyan buzgón helyesli és támogatja az Európai Bizottság elemzése. Arról a jelentéktelen tényről, hogy mindeközben a "hazánk területén ideiglenesen állomásozó" multinacionális vállalatok profitja minden évben (a mostani megszorítások alatt pláne!) harminc-ötven százalékkal nő rutinszerűen, természetesen szó sem esik. Merthogy mi köze is volna nekik mindehhez? Aki pedig esetleg összefüggést keresne a népesedéscsökkenés felgyorsulása, az általános egészségi állapot katasztrofális roncsoltsága, az "irreál" bérekben tükröződő anyagi elnyomorodás, illetve az iménti "dübörgő" gazdaság szárnyaló profitjai között, az nyilván összeesküvés-elméletek rabja, populista, rasszista stb.

A béke jele és a tankok

Pedig a megfélemlített vesztes többség, ha nem tudja is, de "érzi", hogy az összefüggés nagyon is közvetlen. Hogy a csillagászati profitok azért szárnyalhatnak, a multik gazdasága azért düböröghet, mert sokkal több értéket szivattyúznak ki a magyar társadalomból azzal, hogy "lehasználják" értékmezőinket, hogy külszíni fejtésű munkaerő-lelőhelyként kezelik a magyar társadalmat, mint amennyit adóként az államnak, bérként az állam polgárainak kifizetnek. És amikor az állam és polgárai éppen a hosszú távú további kifoszthatóságuk fenntartása érdekében eladósodnak, akkor a kifosztók hajtatják végre a brutális "gyorsított visszafizetést". Sőt hogy még egyszer ez a "hedonizáló tempó" meg ne ismétlődhessen, a "reformok" segítségével rögzítik is a kifosztás most már sokkal mélyebb szintjét.

"Csak" ennyit kellene megérteniük Európa urainak, de ez a bizottsági jelentés minden illúziót sikeresen oszlatott el ezzel kapcsolatban. Az új Chamberlain tehát, akárcsak 1938 őszén, újra a győzelem és az "örök béke" jelét mutatja cinikusan, miközben tudja, hogy a járó motorú tankok már csak a tűzparancsra várnak.

Bogár László, Magyar Hírlap


fidesz.hu