fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Megint kampány
2003. február 5., 16:31
Ron Werber visszatért. A szocialisták kampányguruja nem csupán az államkasszában hagy nyomot - pontosabban némi űrt - maga után. Ahol ő megjelenik, ott kiapadhatatlan lávafolyamként önti el a gyűlölet- és hazugságkampány a politikai ellenfelet, ott nincs terepe a gesztusoknak vagy a másik oldal szempontjait is mérlegelő, méltóságát tiszteletben tartó, a vén Európa kultúrájának fundamentumát jelentő racionális vitának. Aki hallotta a miniszterelnököt és fegyverhordozóit tegnap a parlamentben, esetleg látta az Orbán Viktort minden eddiginél képtelenebb váddal illető honvédelmi minisztert a "közszolgálati" televízióban, annak számára nem lehet kétséges, hogy Werber ismét színre lépett.

Az irracionális elemeket sem nélkülöző, felújított választási kampány hátterében ésszerű politikai megfontolások húzódnak meg. Januárban ugyanis hosszú hónapok óta először sikerült az ellenzéknek átvennie a kezdeményezést, a koalíció pedig sok esetben magyarázkodásra kényszerült. A közvélemény-kutatások nem jeleztek ugyan drámai változást, de a szocialisták számára hosszabb távon is súlyos veszélyeket hordozó folyamatok indultak el. A gyár- és iskolabezárások, az emblematikus választási ígéret megszegését jelentő gázáremelés(ek), az iraki háború ügyében a magyar közvéleménnyel szembemenetelő kormányfői állásfoglalás a baloldal hagyományos szavazóbázisát is kikezdhetik.

A parlamenti idény nyitányára a kormánykoalíció minden jel szerint olyan változtatásra szánta el magát, amelyet az ellenzéknek is figyelembe kell vennie a következő hónapok stratégiájának kialakításakor. A tavalyi választási kampányban, még ellenzéki pozícióban megismert werberi recept megkapóan egyszerű: a legképtelenebb vádak (lásd 23 millió román vendégmunkás rohama) agresszív sulykolásával az ellenfél magyarázkodásra kényszerítése; a végső cél a lejáratás, a teljes erkölcsi megsemmisítés. E taktika kedvelt eleme az ellenségnek tekintett politikusok nyilatkozatainak esetenként abszurdba hajló félremagyarázása (klasszikus példa Kövér László "köteles" beszéde), szorosan együttműködve a társutas sajtómunkások hadával.

Ezt a fegyvert veszi elő a koalíció akkor, amikor például Simicskó István egyik cikkének sajátos interpretációjával próbálja meg lejáratni a Fideszt. A parlament tegnapi ülésén egyenesen azt akarta elhitetni a kormányoldal, hogy a multik nem is most, hanem az előző kormány idején kezdték elhagyni az országot, s ekkor történtek az iskolabezárások is. Juhász Ferenc azonban még a miniszterelnökön is túltett, amikor a Nap-keltében egyszerűen azt tévedte, hogy Orbán Viktor néhány éve atomfegyvereket akart Magyarországra telepíteni. A szándék nyilvánvaló: ne essék szó a taszári lépfenekészültségről, a kormányfő diplomáciai baklövéséről, a több tíz milliárd forinttal drágább új Gripen-szerződésről vagy éppen arról, hogy maga a miniszter ajánlgatta nemrégiben hazánkat a még csak tervekben létező amerikai rakétavédelmi rendszer bázisául.

Képtelen, visszataszító és szánalmasan átlátszó stratégiát választott a kormány? Lehet. De az elmúlt év tapasztalatai arra intenek, hogy nem lehet félvállról venni az efféle kampányt. A választások utáni egyik nyilatkozatában Orbán Viktor azt mondta, hogy azért követjük el hibáinkat, hogy legközelebb elkerüljük őket. Rövidesen kiderül, hogy a jobboldal megtanulta-e a werberi leckét.

Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet