1. Képtelen vagyok megérteni, hogy mi köze van a vitánkhoz annak, hogy amíg "Kosáry professzor börtönben ült, ...Solymosi meg szorgosan készült cambridge-i ösztöndíjára". Egyébként az összekapcsolás erősen sántít, mivel Kosáry akadémikus 1960-ban szabadult a börtönből, amikor én még meg se írtam azt a Nature-ben megjelent dolgozatomat, amely 1962-ben a cambridge-i meghíváshoz vezetett.
2. A szakmai élvonalat minden területen elsősorban az akadémikusok és a tudományok doktorai képviselik. Gerő Andrásnak nem volt elég 25 év, hogy a tudományok doktora fokozat elnyeréséhez szükséges teljesítményt felmutassa. Ennek alapján aligha tartozik az élvonalba, függetlenül attól, hogy írt-e külföldi könyvtárakban megtalálható tanulmányt.
3. A pályázatokat elbíráló testületeket mindenütt a szakma kiválóságaiból állítják össze, akik természetesen maguk is pályázhatnak.
4. A vitatott írásomban rámutattam arra, hogy vannak az ország fejlődése szempontjából fontos kérdések, amikor - a helyes döntések kikényszerítésekor - félre kell tennünk politikai kötődésünket. Gerő - ennek ellenkezőjét bizonyítandó - alig minősíthető fogáshoz folyamodik. Reflexióját a Magyar Nemzetben megjelent cikkemből vett idézettel fejezi be, kihagyva a mondatom leglényegesebb és most zárójelbe tett részét: "(Bármennyire is) aktívan fogunk tevékenykedni azért, hogy a legközelebb újra a jobbközép kerüljön kormányzati pozícióba, (siker esetén sem fogunk levelet írni az oktatási miniszternek, hogy az ország gazdasági, technológiai felzárkózása elősegítése érdekében, néhány százmillió előteremtésével létesítsen számunkra egy kutatóintézetet)." Gerő azonban ezt megtette, és "érdemeire" való tekintettel a minisztertől kiharcolt magának egy új kutatóintézetet akkor, amikor jelentősen csökkentik az egyetemeken folyó kutatás támogatását. Ez bizony, akárhogy is nézzük, a Torgyán-féle jutalmazásokra emlékeztet. Az oktatási miniszter politikai hibát vétett, amelyet célszerű lenne bevallania. Nem véletlen, hogy az SZDSZ megújulásáért küzdő Bauer Tamás is helyteleníti ezt a módszert (Népszabadság, január 27.).
5. Mint az Adémia vezető kollégiumának tagja - természetesen - tájékoztatást kapok az Akadémia vezetőinek hivatalos levelezéséről és a bizottságok üléseiről. Ennek alapján változatlanul állítom, hogy a Habsburg-intézet létrehozását az Akadémián nem előzte meg szakmai vita. Az egyes kiváló személyiségek véleménye fontos, de nem helyettesítheti a szakmai testületek alapos megfontolását. A vita lezárása érdekében javaslom: ha Gerő ebben az ügyben újra megszólal, tájékoztassa a közvéleményt, hogy melyik volt az az akadémiai bizottságnál fontosabb grémium, amelyik megvitatta volna a szóban forgó intézet létesítését.
A cikkemben említett Új Évezred Társaság ülésének szellemében kétlem, hogy a politika bármelyik oldalán álló, tudományát alázattal szolgáló kutató igazságosnak tartaná, ha megmérettetés nélkül közpénzeket osztogatnának bármiféle kutatásra.

Népszabadság, 2003. február 4.

Solymosi Frigyes
akadémikus