A korok változtak, a módszerek maradtak. Amikor megvetették lábukat a barbárok, elődeik alkotásait nem szenvedhették, ezért pusztították azokat. Alaposan és kitartóan. Tűzhalál járt a nyomukban, falvak égtek porrá és templomok dőltek romba. Káosz uralkodott mindenütt.
A barbár korok hódítóihoz hasonlóan viszonyulnak ma a szocialisták az ország vezetéséhez. Fél év kormányzás után az emberek már tapasztalhatják, miként kell értelmezni a szocialista kampányszlogeneket: a lakossági fogyasztói gázárak az infláció háromszorosával emelkednek, a kormány támadást intéz a forint ellen, nő a munkanélküliség és szaporodnak a gyárbezárások Magyarországon.
Kezdődött az IBM székesfehérvári gyárával, folytatódott a Salamanderrel, a Skanskával, a Philipsszel, a Hollóházi Porcelángyár is megszenvedte, és a Postánál is elbocsátások lesznek. Napjainkban nyolcszoros a különbség a szegények és gazdagok közötti jövedelmekben.
Medgyessy Péter magánemberként dönt háború és béke kérdésében, kész helyzet elé állítva a parlamentet.
Megállíthatatlanul folyik a polgári kormányzás eredményeinek tudatos rombolása. Mesterségesen elsorvadt a Széchényi Terv, a diákhitelt a Medgyessy-kormány úgy alakította át, hogy a bankárok járjanak jól, a határon túli magyaroknak a kedvezménytörvény elveszítette eredeti tartalmát.
Korrupciós vádakon keresztül tudatosan rombolják a "templomokat", a polgári értékrend jelképeit: az Országimázs Központot, a Millenárist Kht-t. Újraéled az aczéli kultúrpolitika. A szocialisták a kampányban megbékélést hirdettek, azonban ma már vitatják a Nemzeti Színház melletti kulturális létesítményekről szóló koncepciót, menesztették az Opera vezetését, bezárták az Álmok Álmodói kiállítást, és durván támadták a Terror Háza Múzeumot. Loppert Dánielt, a huszonéves ifjút kiemelték a tömegből, és bíróság elé állították, hogy megfélemlítsék a többi embert, akárcsak az ötvenes években.

Mégis látjuk a Bánk bánt?

Több mint egy évtizede annak, hogy lehulltak a szögesdrótok és megnyíltak a határok s az itt élők mégis az amerikai híradásokból, a távoli kontinensre szakadt rokonoktól és ismerősöktől kellett, hogy megtudják milyen nagyszerű alkotás a tavaly elkészült zenés történelmi filmdráma, a Bánk bán.
Miközben a film a tengerentúlon sikert sikerre halmozott, és forgalmazóra talált, Magyarországon a mozik nem tűzték műsorukra. A Los Angeles Times szuperlatíviszokban írt a megfilmesített magyar legendáról, itthon a "krónikások" mégis fanyalogtak. A templomrombolók lejárató hadjárat áldozatává tették a Bánk bánt a gyártó és a kulturális tárca elszámolási díjának apropóján. Az Ezüsthajó Kft. azonban pert nyert rágalmazóival szemben és Tóth András szocialista képviselőt, titkosszolgálatot felügyelő államtitkárt elítélte a bíróság.
A film, amelynek operatőre az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos, a Camerimage fesztiválon Arany Béka-díjat kap. A 34. Magyar Filmszemlén közel húszperces taps fogadja az elsőfilmes Káel Csaba alkotását.
Eközben Budapesten egy baráti társaság készül megnézni a kölcsönkapott filmkópiát. A vetítés helye az angyalföldi lakás azonban az érdeklődők számára kicsinek bizonyul. Jönnek az emberek, egymásnak adják a kilincset, hogy hallják Marton Éva és Rost Andrea hangját, megfürdessék lelküket a címszereplő Kiss B. Attila játékában, gyönyörködjenek Zsigmond Vilmos finoman tompított színeiben, hogy láthassák az egykor sikertelen pályaműből született nemzeti dráma filmváltozatát, amit Amerikában akárki megnézhet.
Az Info 13 Egyesület és a Hajrá Angyalföld! Polgári Kör szervezésében azon az estén a Huba utcai általános iskola tornatermében közel kétszázan ünnepelték együtt a Bánk bánt.

(g.e)

fidesz.hu