Ehhez azonban jelentős változásokra van szükség. Mindenekelőtt a Fidesznek olyan képet kellene magáról sugároznia, hogy kész a kormányzásra, a választók pedig megbízhatnak benne.

Mivel a jelenlegi koalíciót bármilyen áron támogató baloldali sajtó az elmúlt években az MSZP-t és az SZDSZ-t jelenítette meg a hibái, mulasztásai ellenére egyetlen lehetséges, komoly szakértelemmel bíró kormányerőként, ez a feladat nem ígérkezik egyszerűnek. A Fideszt ugyanis a társadalom jelentős része még mindig nem tartja szerethető, hiteles pártnak. Sok kiábrándult ember persze növeli az ellenzéki párt támogatottságát, de ők bármikor leszakadhatnak, más párthoz vándorolhatnak.

A Fidesznek ezért minél előbb imázskampányba kellene kezdenie. A már említett okokból a sajtó nagy részének támogatására semmiképpen nem szabad számítania, ezért minden más lehetőséget - a marketing összes eszközét, még a suttogó propagandát is - bevetve lehetne a megfelelő üzeneteket a társadalom különböző csoportjaihoz eljuttatni. Tévhit, hogy egy jó kormányprogram már biztosítja is a választók többségének támogatását. (Hiteles programra persze szükség van.) Most a párt megítélésén kell javítani. Az MSZP és az SZDSZ az antiszemitizmus és a szélsőségekkel való együttműködés vádjával éppen ezt kívánja rombolni. Talán jelenleg is tart még az egyik pénzintézet reklámhadjárata, amely arról próbálja meggyőzni potenciális ügyfeleit, hogy a pénzük a szóban forgó bankban van a legjobb helyen. A jól felépített, bizalomerősítő hirdetésözön eredményei még a kívülállók számára is borítékolhatók. Ezt így kell csinálni.

Félreértés ne essék, a Fidesznek nem ismét egy új logóra van szüksége, hanem arra: nevének hallatán az villanjon be az emberek agyába, hogy ez az a párt, amelyre szüksége van, amelyre számíthat. Ettől jelenleg igen távol áll a Fidesz. Egy olyan imázskampány azonban, ami nem a kormánypártok lejáratását célozza, hanem saját erényeire összpontosít, hosszú távon is kifizetődő lehet.

A Fidesz képének javítására jobb időpont nem is lehetne, mint a jelenlegi. Ügydöntő népszavazások előtt áll az ország. Az MSZP történetének legmélyebb identitásválságába süllyedt. A párt egyes vezetői még azt sem tudják eldönteni, hogy miképpen viszonyuljanak a Kádár-rendszerhez. Az SZDSZ sincs jobb helyzetben. Kóka János pártelnökké választásával a szabad demokraták elveszítették, de legalábbis háttérbe szorították a rendszerváltáshoz kötődő arcaikat. A kormányzati munka terén, az úgynevezett reformok végrehajtásában ezzel párhuzamosan tragikus helyzet alakult ki. Az egészségügy romokban hever, a kis- és közepes vállalkozások kilátásai lehangolóak. Az adók nőttek, az államadósság mértéke mégis tovább emelkedett. Egyre több a munkanélküli, az elégedetlenség a társadalom szinte minden csoportját elérte. A helyzet a konvergenciaprogram végrehajtásának folytatásával nyilván még súlyosabbá válik.

A koalíciós pártok önmagukat amortizálták le, a Fidesz mégsem spórolhatja meg az ahhoz szükséges erőfeszítést, hogy a bizonytalan választók is szerethető jövőbeni kormányerőként tekintsenek rá. Az esély történelmi. A felelősség is.

Villányi Károly, Magyar Nemzet


fidesz.hu