Azt is, aki kényszervállalkozóként csak csetlik-botlik a pénzvilágban, és képtelen kitermelni annyit, amennyi a járulékokra elegendő. Azt is, aki éppen sikerrel maturált, és továbbtanulásáig vagy munkába állásáig szükségképpen nem jogosult a tb-ellátásra. Na és a háztartásbeliek, évtizedek után először, potyautasnak érezhetik magukat. A gyermeküket nevelő anyákról már nem is beszélve... Mintha ők nem éppen a legfontosabbat adnák hozzá a nemzet önfenntartó képességéhez! Nem velük, hanem az elnevezéssel van hát baj. Ők csupán elszenvedői egy méltatlan helyzetnek, a rájuk aggatott minősítés viszont szégyenbélyeg.

Az állam stabilitása mindenekelőtt. Ha a társadalombiztosítás alapja foghíjas, a rések betömködése közös felelősség, közös kényszer. A különbség a módszerben van: hogy valóban csak tömködés vagy teljes reparáció az, amit a reform garantál. E dologban persze hogy egymásnak feszül a két oldal.

Ha valamiben ma egyet kell hogy értsen kormány és ellenzék, az a jogok egyenlő szavatolása. Ennek feltétele pedig a kötelezettségek arányos terítése. A megoldás mikéntje lehet vitaalap. A puszta tények viszont aligha: az például, hogy sehol Európában nincs annyi leszázalékolt, mint nálunk. Sajnálatos állapotuk miatt senki sem hibáztathatja őket. Az aránytalanság mint akarom-nem akarom adottság viszont a társadalmi esélyeket lehetetleníti el. Amint az egymillió - bizonyos becslések szerint pedig másfél millió - minimálbéres is. A papíron és a valóságban szerzett jövedelem közötti különbség nulla adót jelent, így a nemzeti visszapótlási képesség romlik. A rendszer fölzabálja önmagát.

Aki képes lenne járulékot fizetni, mégsem teszi, őt nevezze néven a közhatalom, bélyegezze meg mint valódi potyautast, de ne a kormányzati tehetetlenség és korrupció szülte rossz struktúra elszenvedőit minősítse. Ne őket alázza meg.

Ha a főállású anyaságot - az ellenzék indítványára - bevezették volna; ha a családi adózás végre megvalósulhatna; ha az adórendszer nem kiszipolyozó, hanem vállalkozásserkentő volna... megannyi "ha". A közeljövő parlamenti küzdelmeinek kulcselemei.

Van város, ahol a most hatályba lépő intézkedések meglepő szövetségbe tömörítettek kormánypárti és ellenzéki képviselőket. A pártszempontokon való túllépés, a közösség érdekében történő együttes kiállás elismerést érdemel. Jó volna, ha így együtt sem a vétlen szereplőkben, a méltatlanul megbélyegzettekben találnák meg a közös ellenséget.

Magyar Hírlap


fidesz.hu