A cikk szerzője, Fehér István szerint azoknak lett igazuk, akik már megalakításakor kételkedésüknek adtak hangot, akik nem az ősi államalapítási eszme megvalósulását, hanem európai tákolmányt láttak a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, s néhány évvel később a Jugoszláviának elkeresztelt új balkáni államban is.
"Túlságosan sok volt az ellentét, az érdekeket sehogyan sem sikerült közös nevezőre hozni, így azután a balkáni regionális nagyhatalomnak is beillő szláv államban, bármennyire is lobogott néhány romantikus zágrábi és belgrádi politikusban a piemonti hév, kezdettől fogva a megmaradás volt a tét" - írja Fehér, aki szerint a délvidéki magyaroknak vajmi kevés közük volt mindehhez, s csak "szenvedő alanyként kénytelenek voltak eltűrni kisebbségi sorsban az új állam hóbortjait".
A keservek és kínok ellenére talán a kisebbségi sorsba és másodrendűségre kényszerített magyarokban maradt meg legtovább a nosztalgia, ami - írja - egy nagy félreértés volt, "javarészt annak az idióta ideológiának a szüleménye, miszerint a vajdasági magyarság valamiféle önálló magyarság... ezért pislognia sem érdemes odaátra". Sohasem volt hatásosabb a délvidéki magyarság beolvasztásának és önazonosságának elveszítését szolgáló politika, mint ezekben az időkben.
Érdekes módon a szerbség túlnyomó többsége sem akarja már Jugoszláviát, de arról csak elvétve esik szó, mérvadó körökben elvétve sem, hogy "miféle Szerbiát akar valójában a maradék Szerbia" - írja az újvidéki lap újságírója, aki szerint "ha az úgynevezett nagyszerb álom nyer csatát a honi politikai porondon, akkor a délvidéki magyaroknak további kínokkal, gyötrelmekkel és dezintegrációval kell számolniuk".
Fehér István szerint a délvidéki magyarság egy keményen nacionalista Szerbiában a szerbséggel együtt vész el, de egy megújulásra és újjászületésre képes Szerbiában a szerbséggel együtt lehet alkotó része Európának.

MTI - fidesz.hu