- Ön szerint rossz irányba megy a gazdaság, és érdemes volna a szlovák példát megnézni, és az adaptálható megoldásokat felhasználni. Mire gondol?

- Szlovákiában 2004. január 1-jén bevezették az egységes, 19 százalékos adókulcsot a társasági adóban, a személyi jövedelemadóban és az általános forgalmi adóban. Megszűntek a kedvezmények, megszűnt az osztalékadó. Sok szkeptikus hang volt 2004-ben, eltelt három év, s meg kell nézni: a feketegazdaság kisebb lett Szlovákiában, a bevételek szépen alakulnak, és mindehhez társul a dinamikus tőkebeáramlás is. Nemcsak a hazai közönség tetszését nyerte el az adó, hanem a külföldi befektetőkét is. Magyarországnak fél szemmel mindig néznie kell a versenytársakra is, s ebből a szempontból Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia versenytárs. Sajnos, egyre inkább a hátukat látjuk.

- A szlovákoknál az állam még el tud látni fontos közfeladatokat?

- Emlékszem, 2005-ből talán, amikor a szlovákiai roma kisebbség elég erőszakosan fejezte ki a nemtetszését ezzel az intézkedéssel kapcsolatban. A szlovák állami kiadások jelentősen csökkentek, így a szociális kiadások is, s elkezdték ösztönözni a külföldi munkavállalást, ez átgondolt intézkedéssorozat volt. Volt persze kellemetlen része is, mert Magyarországon ma, ha azt mondjuk, kezdjük el csökkenteni az állami kiadásokat, mindenki felszisszen, hogy ez most az oktatást érinti vagy az egészségügyet, az államigazgatást. Valahol el kell kezdeni, mert különben nem lesz több munkahely Magyarországon. És ha nem lesz több munkahely, nem lesz magasabb gazdasági teljesítmény sem.

- Több konferencián is részt vett az utóbbi időben. Milyen összképet rakott össze magában?

- Világnézetben elég távol álló két embernek a mondatai hangzottak el nemrégiben. Széles Gábor szinte ugyanazt mondta, mint Bokros Lajos, aki arról beszélt, hogy Magyarország tíz évet veszített az elmúlt évek alatt. Széles meg arról szólt, hogy Magyarország a következő, körülbelül tízéves időszakban igen nehéz helyzetben lesz. Ő nyilván elsősorban a gazdasági teljesítményre gondolt, de ennek vannak társadalompolitikai leágazásai is. Úgy tűnik, az elit az elmúlt években valamit nagyon rosszul csinált. Mert ha megnézem, hogy 2001-ben Magyarország még Csehországnak volt a versenytársa, és most meg arról beszélünk, hogy Romániával fogunk, várhatóan 2014-ben, az euróövezethez csatlakozni, akkor itt valami súlyos hiba történt.

- Amikor önök voltak kormányon, sok bírálatot kaptak, hogy egyértelműen növekedéspárti gazdaságpolitikát folytattak, de utána Medgyessy Péter, ahelyett hogy hozzákezdett volna a nagy rendszerek reformjához, a többletbevételek jelentős részét visszajuttatta a lakosságnak. Elfogadja ezt a diagnózist?

- Sok múlik az arányokon. Nyilván ki lehet porciózni a felelősségét, hogy miért is tartunk itt. Surányi György, akit nem lehet azzal vádolni, hogy fideszes, a kérdésre, hogy szerinte ki a felelős a gazdaság mai helyzetéért, azt mondta: tizenöt százalékban még a Fidesz-kormány, tizenöt százalékban a Járai Zsigmond által vezetett jegybank, hetven százalékban pedig a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány. Kicsit vitatkoznék az arányokon, de úgy érzékelem, a gazdaság is olyan, mint egy autó, és az autóban is időnként elromlik valami. Valami csattog, és ha az ember nem javítja meg, előbb-utóbb le fog robbanni. A kormány 2002-ben légkondit vett, nem a motort javította meg. Ennek issza most a levét a társadalom.

- Önök erős kritikával illetik azt, amit jelenleg a kormány csinál.

- A kormány megpróbál tűzoltó jelleggel akut problémákat kezelni, s ez nem vezet sehová. Ettől kicsit jobb lesz az államháztartás egyenlege, de aztán megint elemi erővel tör föl az az alapvető kérdés, hogy az ország felzárkózása hogyan fog megtörténni. A felzárkózás mit is jelent az átlagembernek? Azt, hogy úgy szeretne élni, mint egy osztrák vagy egy német.

- Vagy mint egy szlovák.

- Hát, lassan mint egy szlovák, de mondjuk a szlovén. Náluk már euróval lehet fizetni január 1-jétől, holott még 2002-ben Magyarországot és Szlovéniát jelölték meg olyan országnak, amely elsőként fizethet euróval. Szlovéniának ez sikerült. Amit a kormány most csinál, hogy még egy kis bevételnövelés, még egy kis adóemelés, elvárt adó, szigorítások, jobb adóbehajtás, az legfeljebb arra lesz elég, hogy a vállalkozóink egy részét megint a feketegazdaságba nyomja. Körülbelül négy-ötezermilliárd forint képződik Magyarországon a feketegazdaságban. De ha növelem az adókat, akkor megint csak arra ösztönzök, hogy minél inkább a feketeszektorba menjenek. Ördögi kör: a magas adó nem hozza a várt bevételeket, az államháztartási hiány magas, az államadósság növekszik, ezért a kormánynak újra és újra az adóemeléshez kell nyúlnia. S az alapvető problémák részben demográfiaiak is. Egyre kevesebben vagyunk, az aktívak és inaktívak aránya eltolódott, egyre több a nyugdíjas, és ennek gazdasági következményei is lesznek. Az egészségügyben már lehet látni, a nyugdíjrendszernél pedig katasztrófaközeli állapot van. Ha az adóforintokból nem tennénk át három-négyszáz milliárdot a nyugdíjkasszába, akkor nem lehetne ma Magyarországon kifizetni a nyugdíjakat.

- Ha meghívnák egy szakértői kormányba, mi lenne az a két-három dolog, amivel először előrukkolna?

- Az első mindenképpen az adócsökkentés, bár nagy arányú csökkentést ebben a helyzetben nehéz lenne meglépni, de mindenképpen szükség van rá. Mert most lehet, csak az a cél, hogy az államkassza egyensúlyba kerüljön, de ettől még mi nem leszünk jobb helyzetben. Néhány közép-afrikai országban is egyensúlyban van a költségvetés, mert nincs bevétel, és nincs kiadás. De jobb ettől a gazdaságnak vagy az ott élőknek? Tehát adócsökkentés nélkül ezt nem lehet megúszni, és utána el kell kezdeni a tartós, folyamatos munkát, a nyugdíjrendszer rendbetételével megteremteni egy egyéni számlás rendszeren alapuló állami nyugdíjrendszert és állami nyugdíjalapot. Ma, ugye, nem ilyen van. Csak befizetünk egy nagy kasszába, és fogalmunk sincs, hogy mennyit kapunk majd vissza.

- Nagyjából ugyanez a helyzet az egészségbiztosítással.

- Az bonyolultabb, mert a humán erőforrás megújítása, tehát az emberi teljesítmény fenntartása alapvető kérdés a gazdaságnak is. Ha nem az alapproblémához, a demográfiai kérdéshez nyúlunk, hanem felülről próbáljuk korlátozni a rendszert, és azt mondom, most megszüntetek ennyi kapacitást, akkor ezek leépítése azt is jelenti, hogy lesznek emberek, akik várólistára kerülnek, és lesznek, akik azért kerülnek súlyosabb állapotba, mert nem kapták meg idejében az ellátást.

- Akik meg túlélik, szembesülhetnek azzal, hogy nem lesz, aki megtermelje nyugdíjas korukra mindazt az ellátást, amit kapniuk kellene.

- Pontosan. A Fidesznek volt egy elképzelése, a 2001. évi CVII. törvényben ezt meg is fogalmaztuk, hogyan kellene ezt a rendszert átállítani, de a kormány máshogy nyúlt hozzá. Gyurcsány Ferenc mondta Balatonőszödön, hogy két-három lépésre sem lát előre, hát bocsánat, de hogy lehet így hozzányúlni egy rendszerhez? Ez nem reform, ez kapkodás.

Eco Tv - Magyar Hírlap


fidesz.hu