Érdemes felfigyelnünk erre az alakra. A rendszerváltozás óta Szavolszkij nyilvánította ki minden tartózkodás és diplomáciai kencefice nélkül, hogy miként is vélekednek ők Magyarországról. Ennek az állításnak természetesen csak akkor van értelme, ha hisszük és valljuk, hogy a magyar politikai ellenzék vezetője, amikor kifejtette álláspontját a nyugat-európai és az orosz politikai mentalitás különbségéről, olyan originális magyar véleményt fogalmazott meg, amely tárgyszerűen igaz. A Fidesz vezetője nemcsak igazat mondott, hanem több száz éves magyar (és nyugat-európai keresztény) szorongásnak és tapasztalatnak is hangot adott. Méghozzá decens, civilizált módon. Ennyi történt, és újra csak örülhetünk, hogy nem vagyunk közvetlen szomszédjai Oroszországnak, mint a Baltikum államai (éppen ezen az ominózus eseményen értesülhettünk arról, hogy Litvániát miként zsarolja gigászi, sértett és sértettségét soha nem felejtő szomszédja), vagy némely kaukázusi nemzetek, vagy éppen Ukrajna.

Tizennnyolc-tizenkilenc év után is érdemes elmerengeni azon, amit Antall József nem győzött hangsúlyozni szűkebb-tágabb körökben: senki ne higgye biztonságban magát Magyarországon, Európában és az egész világon Oroszország (akkor még SZU, majd FÁK) időleges meggyöngülésétől.
Mert ez nem egy ország, hanem egy birodalom, amely soha nem volt a népfelség, a piacgazdaság vagy a parlamenti demokrácia letéteményese. Hogyan is lehetne éppen most az? Mitől? Talán egy hajdani KGB-s vezér hirtelen megvilágosodásától? (Amikor Európa - a Schröderek gyáva és korrupt Európája - oly "hiszékeny"... És hát a mi kis szegény Komp-országunk vajon imbolyoghat-e még erre-arra, vagy végleg megfeneklett?)

Oroszországnak most - de minden jel szerint nem túl sokáig - érdekében áll szabadelvű lózungokat hangoztatni, de csak addig a pillanatig, amíg rá nem kényszerül, hogy hatalmi, azaz világpolitikai érdekeit pőrén ki ne nyilvánítsa. Vagy csak a véleményét - most is csupán ennyi történt. És a helytartó kioktató (minden pontján hazug) beszédét ezzel zárta, és ezt se felejtsük el: "Megértettük egymást?" A helyedre, öcsi. Hozd ki az ellenőrződet!

És ahogy ez volt 1849-ben és 1945-ben, az osztály hangadói vihogva zárják ki maguk közül a renitens tanulót. Mert oly édes a hatalom árnyékában meghúzódni, és onnan vonyítani. Olvashattuk az utóbbi hét "készséges" honi sajtóját, a miniszterelnök gyalázatos "elítélő" és az országot "exkuzáló" szavait. Ő arra is büszke volt ama miniszterelnök-jelölti "vitán", soha el nem felejtem, hogy ő már hatszor volt meghíva Oroszországba, míg az "elnök úr" egyszer sem... és ezzel megnyerte a magyar választást.

Alexa Károly, Magyar Hírlap


fidesz.hu