Molnár Lajos távozásának bizarr körülményeihez tartozik, hogy a hivatalos kommüniké szerint a miniszter sikeresen vezényelte le az egészségügyi reform első szakaszát. Ha eredményesen dolgozott, miért nem folytathatta? Meddig kell még várnunk arra, hogy a kormány őszinte beszéddel lépjen a nyilvánosság elé?

Az egészségügyi tárca első emberének távozása - vagy menesztése? - több okra vezethető vissza. A reform előkészítetlen, kapkodó, koncepciótlan lebonyolítása nagy felháborodást keltett országszerte. A kormányfő talán úgy látta, hogy a minisztercserével lélegzethez juthat. Így hallgatólagosan - egy-egy cinkos szemvillantás erejéig - mindent, ami a változásokban bántotta az embereket, Molnárra lehet hárítani. Egyébként a reform irányítása ténylegesen az ő kezében volt, a távozó miniszter tehát ideális bűnbaknak tekinthető.

A lemondás szerintünk azzal is magyarázható, hogy a több-biztosítós rendszer bevezetését Gyurcsány Ferenc csapata egyáltalán nem siet vállalni. Molnár viszont már többször kijelentette, hogy csak akkor marad a kormányban, ha ez az áttérés megtörténik. Ebben támogatásukról biztosították az SZDSZ vezetői. A liberális párt el is ismerte, hogy a félreállásnak valóban ez a fő oka.

Arra a kérdésre, hogy a kisebbik koalíciós párt frissen megválasztott elnökének a bársonyszékek újraelosztására vonatkozó tervei is szerepet játszottak a miniszter távozásában, a közeljövő biztosan választ ad. Egyértelmű, hogy a koalíciós szerződés semmiféle módosítása sem indokolta volna Molnár lelépését, ha a reform nem ütközött volna erős ellenállásba.
Ami a jövőt illeti, az egészségügyi tárca élén történő változásnak pozitív következményei is lehetnek. Persze csak akkor, ha a kormány és az új miniszter tanul az eddig elkövetett hibákból. Mindenki elismeri, hogy az egészségügyi reform szükséges, és ilyenkor egyesek érdekei sérülhetnek, az esztelen rohanást azonban tempós meneteléssé kell csendesíteni. Hatástanulmányokra van szükség a fontos lépések megtételéhez. Alapos egyeztetések kellenek a szakma képviselőivel, a civil társadalom egészével és - miért ne? - a másik politikai oldal szakértőivel is. Ha mindez megtörténik, bizony majd köszönetet mondhatunk Molnár Lajosnak. Főleg azért, hogy még időben vette a kalapját.

Magyar Hírlap


fidesz.hu