"Franciaország valóban nagyon jobboldali. Egy jobboldali jelölt, aki ráadásul a hatalomból érkező belügyminiszter, másként nem állhatna ilyen magasan" - ezt maga Nicolas Sarkozy konzervatív jelölt jelentette ki egy márciusi nagygyűlésén, megállapítva, hogy a politikai vitákat a jobboldal sikeresen tematizálja.

A baloldali Libération című napilap azt írja, hogy a felmérések szerint jelenleg 24-25 százalékon álló szocialista jelöltnek nincs esélye május 6-án államfővé válnia, ha az első fordulóban a teljes baloldalnak nem sikerül az előrejelzettnél több választót mozgósítania. Márpedig az LH2 közvélemény-kutató intézet hétfőn nyilvánosságra hozott felmérése szerint a radikális baloldal hat jelöltje összesen alig 12,5 százalékra számíthat. Ez az eredmény a szocialista Ségolene Royalnak viszont várhatóan nem adhat elég dinamizmust a második fordulóra, ha ő jut be a felméréseket vezető Sarkozy mellett.

Az elnökválasztási kampányt eddig meghatározó témák - nemzeti identitás és zászlóhasználat, biztonságpolitika, bevándorlás, erkölcsi kérdések - alapján a Libération által idézett elemzők úgy vélik: a baloldal a jobboldal ideológiai területére tévedt, ahogy az európai baloldali pártok általában látványos "középre irányulásba" kezdtek. Eric Dupin esszéíró, a Libération egykori újságírója szerint a baloldali pártok számára valamikor természetes szociális kérdések helyett ellenfelük rendpárti témáit vették át, és a "többé-kevésbé tudatalatti ideológiai kapitulálás" a gyengeség jele.

A konzervatív jelölt ugyanakkor másfél éve még azt hangsúlyozta, hogy a francia társadalom nem tolódott jobbra, hanem bal- és jobboldali választók egyaránt a munka, a tisztelet, a tekintély, az igazságszolgáltatás és az emberség értékeit helyezik előtérbe, amelyet ő testesít meg. A Libération szerint Sarkozy egyszerűen időben felismerte, hogy a választási győzelmet az "agyak meghódítása" előzi meg, amit részben bizonyít, hogy számos baloldaliként számon tartott neves értelmiségi nyíltan támogatásáról biztosította Sarkozyt. A volt belügyminiszter büszkén vállalja, hogy szélsőjobboldali szavazókat is meghódított és nyíltan hirdeti, hogy szakítani kíván a szerinte Franciaországot harminc éve domináló, "68-as" baloldali gondolkodással. Ráadásul az 1968-as megmozdulások ideológiai örökségétől a szocialisták is szabadulni kívánnak.

Frédéric Dabi, az IFOP közvélemény-kutatóintézet politikai igazgatója is elismeri, hogy az európai alkotmányos szerződésről 2005 májusában tartott népszavazás, a másfél évvel ezelőtti külvárosi zavargások és az elsőmunka-vállalási szerződés (CPE) visszavonását követelő tavalyi diákmegmozdulások után nem egyszerűen a rend, hanem a "rend helyreállítása" az egyik legfőbb elvárása a baloldali szavazóknak is. A tolerancia, mint például a homoszexualitás elfogadottságának növekedése ugyanakkor nem azt mutatja, hogy a társadalom teljesen jobbra fordult volna - tette hozzá a szakértő.

Pascal Perrineau, a Francia Politikai Élet Tanulmányi Központjának (CEVIPOF) igazgatója szerint 1995 óta figyelhető meg, hogy a hagyományosan baloldalra szavazó munkásrétegek és városias környezetben élők egy része a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen szavazótáborát erősíti és a "balos lepenizáció" miatt csökken a szocialisták népszerűsége. Ségolene Royal feltehetően ezért választotta kampánya jelszavának az "igazságos rendet", és így próbálja mindenfajta biztonság jelöltjének beállítani magát. Az ellenfél legfőbb témáinak átvétele viszont csak akkor kamatozhat, ha ez biztos ideológiai alapokra épül. Ha viszont az identitási kérdés marad a bal- és jobboldal között az egyetlen törésvonal, a Libération szerint félő, hogy az évek óta a hanyatlás refrénjével minősített Franciaország elnökválasztását a Sarkozy-Le Pen tandem előretörése határozza meg.

A jobboldal 23 évi kormányzása után 1981-ben a néhai Francois Mitterrand a munkahelyteremtés ígéretével lett Franciaország baloldali elnöke. Hét évvel később az összefogás jelszavával szerezte meg második mandátumát. Jacques Chirac konzervatív jelöltként baloldali gondolattal, a társadalmi leszakadás megállításával lett 1995-ben államfő, majd 2002-ben a biztonsági kérdésekre koncentráló kampányban Le Pen ellenében választották a franciák másodszorra is elnöküknek.

A 2007-es francia elnökválasztási kampányt nem a vízióval rendelkező jelöltek határozzák meg, akik programjukkal szeretnék a választókat meggyőzni, hanem elsősorban az egyes társadalmi csoportok (szülők, diákok, környezetvédők, nyugdíjasok) részéről felmerülő követelésekre adott válaszok sorozatában merülnek ki a politikai javaslatok. A politikaimarketing-kínálatot Franciaországban felváltotta a politikaimarketing-kereslet, amely alapján az bizonyul jobb jelöltnek, aki a legtöbb igényre tud majd a legjobb választ adni - hangsúlyozta a France Info hírrádióban Bernard Sananes politikai kommunikációval foglalkozó szakértő.

MTI - fidesz.hu