Egy nemzetközi konferencián jelentette be azt, hogy átfogó adóreform várható. Még idejében szólunk és figyelmeztetünk: ismét kezdődik a szemfényvesztés. Ha legközelebb netán az hangzik el, eljött az ideje annak, hogy a kormány enyhítsen a lakosságot sújtó elvonásokon, gyorsan tervezzük át a család kiadásait, mert még kevesebbet ér majd a fizetésünk.
Nagyjából két esztendeje játszik a kormány az adóreformmal.

Csodafegyverként veti be akkor, amikor szükség van a népszerűség növelésére. Márpedig most e szempontból igen nagy a baj, hiszen a közvélemény-kutatók mindegyike a kormányzó pártok és a kabinet tagjainak mélyrepülését jelzi felméréseiben. Azon tehát, hogy Gyurcsány Ferenc ismét bedobta a bűvös szót, egy percig sem csodálkozhatunk. Nem várhattuk azt sem, hogy megváltozik a kormányfő logikája, hiszen minden puskaporát előtte már, és saját maga reklámozásában is képtelen a megújulásra. Visszaesővel van dolgunk, aki tanácstalanságában leporolja a régi receptet, ami annak idején még működött. 2005 elején neves szakembereket sikerült Gyurcsánynak egy asztalhoz ültetnie, akik abban a hiszemben láttak munkához, hogy a közterhek átalakításával és enyhítésével kapcsolatban valósak a kormányfő szándékai.

Nem így volt: az adóreform-bizottság által letett vaskos szakmai anyagot egy mozdulattal dobta a sarokba, és gúnyolta ki a nyilvánosság előtt a miniszterelnök. Majd felhasznált belőle egy elemet, azt is átverésként. S ezen már az sem változtat semmit, hogy nemrég maga a pénzügyminiszter ismerte el, hogy felesleges és káros volt a választás évében végrehajtott, majd a győzelem után visszacsinált áfamérséklés. A trükkök százai között szerepelt az ötéves adócsökkentés is, aminek kapcsán egy új műfajt tanulhattunk meg: azt, hogy akár törvénybe is lehet foglalni egy kampányhazugságot, hiszen a Magyar Közlönyt szintén olyan nyomdafestékkel készítik, amelyik mindent elbír.

A tavalyi választás óta minden lelepleződött már, ezért érthetetlen, miért kellett ismét feltenni a lejárt lemezt. Nem hiszem, hogy Gyurcsány régi nótája most bárkit is érdekel. Hiszen az országban már szinte mindenki saját bőrén érzi az előző "adóreform" áldásos hatásait, lassan minden mozdulatunkért és lélegzetvételünkért fizetni kell. Ráadásul ma sokkoló inflációs adattal is szembesülhetünk, ami azt jelzi, hogy gyorsuló sebességgel növekednek az árak. Ilyen körülmények között kétséges, hogy kit lehet még meggyőzni az adóreform újbóli emlegetésével. Vagy azzal a sületlenséggel, hogy az ellenzék ágálása és aknamunkája miatt kell nekünk többet befizetni és nagyobb az államkasszában a hiány.

Ez a Veres János pénzügyminiszter nevéhez fűződő állítás legalább olyan bárdolatlanság, mint amit legutóbb Debrecen polgármesterének sikerült elkövetnie az egyik közismert férfimagazinban. A Kóka János nyomdokaiba lépő Kósa Lajos az MDF elnökének fejtartását tette szóvá a Playboy számára adott interjújában. - Na most, az embernek az a benyomása, amikor nézi, hogy ez a ferdén tartott fej a gondolkodó ember póza... pedig nem az - gúnyolódott Dávid Ibolya autóbaleset okozta problémáján a kálvinista Róma első embere, ami miatt később bocsánatkérésre kényszerült. Igen: ez az a határ, amit politikusoknak sem lenne szabad átlépniük.

Nánási Tamás - Magyar Nemzet