Az eddigi szabályozás módosítása a testület szerint azért is szükséges, mert a magáncégek aktívabb bekapcsolódása a közügyekbe a korrupciónak nyit teret. A visszásságokra számos példát kínálnak a mindennapok: a víz- és csatornaberuházásokhoz kapcsolódó - ha nem is tömeges, de - tipikus visszaélés, hogy a helyhatóság az erre kapott pénzt más célra használja fel. Az is köztudott szakmai körökben, hogy a túlköltekezéssel szemben engedékeny jelenlegi normarendszer a visszaélés melegágya.

Ha nem többet, csupán ezt oldja meg az új szabályozás, már akkor is hurrá! De nem is csak erről van szó. Az ÁSZ elnöke szerint az állampolgárok pénzügyi biztonságát - mint alapjogot - garantálhatja a korrekció, éppen az által, hogy megakadályozza az állam túlzott mértékű eladósodását, biztosítja az államháztartás egyensúlyát. Rokonszenves ez a megközelítés: Kovács Árpád a társadalomalkotó legkisebb "elemtől" indul el. Mennyire igaza van! Az egyén biztonságérzete nélkül - bármilyen stabil a pénzügyi és gazdasági rendszer - politikai stabilitás egyszerűen nem lehetséges. Ha pedig az nincs, akkor gazdasági biztonság sincs. Ördögi kör.

Van, aki sikerként értékeli a frissiben napvilágot látott hazai felmérés eredményét: a tavalyi nyolc százalékról tizenöt százalékra nőtt azok aránya, akik hiszik, hogy családjuk egy év múlva a jelenleginél jobb anyagi körülmények között él majd. Van azonban a felmérésnek egy másik fontos eleme. Ezek szerint a háztartások jelenlegi anyagi körülményeit a lakosság a korábbihoz képest kedvezőtlenebbül ítéli meg. Tíz háztartásból hat látta úgy márciusban, hogy anyagi körülményei rosszabbak, mint egy éve. Tavaly a megkérdezetteknek még csak a harmada vélekedett így.

Micsoda ellentmondás feszül a felmérés két eleme között! És az egyik mintha semlegesítené a másikat. Magam különben nem látok sikert a nyolcról tizenöt százalékra emelkedésben: ha csak ennyien bíznak a jövőben, akkor a közbizalom súlyos deficitjéről beszélhetünk. Így aztán nem véletlen, hogy a maguk helyzetén túl a gazdaság egészének állapotát is borúlátóan értékelik az emberek. Hatvanegy százalék szerint az ország rosszabb állapotban van, mint egy esztendeje. Távolabbra tekintve kissé optimistább a közember. Ötvenöt százalékkal többségbe kerültek azok, akik szerint öt év múlva jobb lesz az ország helyzete. Csaba László közgazdászprofesszort nem andalítják el a felmérés számai. Ő úgy látja, hogy az "enyhe" bizakodás a konvergenciaprogram sikerességét harsogó híreknek, vagyis a propagandának tudható be, valójában az ország még korántsem lábalt ki a gödörből. Szerinte aggályos, hogy a csökkenő reáljövedelmek mellett egyre többen vesznek fel hitelt. Megnőhet a behajthatatlan hitelek aránya, ez pedig a családokat, a gazdaságot egyaránt sújtani fogja.

A derűlátást jócskán lohaszthatja az ugyancsak friss inflációs adat. Hat éve nem volt olyan "csúcsponton" a pénzromlás, mint amit a mostani kilenc százalék mutat. A pénzügyminiszter egy külföldi lapnak adott interjúja sem ad okot a hurráoptimizmusra. A lap felvetésére, hogy a néhány éve még élenjáró Magyarország ma hátul kullog az új uniótagok között, és hogy nálunk a legmagasabb, tíz százalék körüli az államháztartási deficit, Veres János az egyensúlyjavító intézkedések között említette: a kormány "felfelé fogja korrigálni" a gáz- és gyógyszerárakat, a közösségi közlekedés tarifáit és a villanyáram árát, ami hétszázmilliárd forint bevételt hoz. Hogy a felfelé korrigálás, magyarul az áremelés hogyan fogja tovább rontani az emberek várakozását, az egy másik felmérésből fényesen kitetszik majd.

A számvevőszék elnökének nyilatkozata azt erősíti meg, hogy az emberek pénzügyi biztonságérzete alapvető feltétele mindenfajta stabilitásnak. És ha ezt egyszer elérjük, akkor a ma kisembere nem érzi úgy magát, mint a baromfiudvar csipkedési sorrendjében a legutolsó: akit mindenki csíp.

Várkonyi Balázs, Magyar Hírlap


fidesz.hu