- Az ön által nemrég alapított Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet legfrissebb trendfigyelője az Eurobarometer felméréséréből azt szűri le, hogy Magyarország az Európai Unió beteg embere: a mi országunk az egyetlen, ahol az emberek többsége szerint "a helyzet állandóan rosszabb lesz". A létbiztonsággal kapcsolatos közérzet, az életminőséggel való elégedettség szintjét tekintve és a makrogazdasági mutatók szerint is a sor végén tanyázunk. Melyik a nagyobbik baj?

- A 21. századi közgazdaságnak, úgy tűnik, a legfontosabb összefüggése az, hogy a gazdasági teljesítmény és az emberek közérzete szorosan összefügg egymással. Ahogy az emberek saját életükről, környezetük és országuk helyzetéről vélekednek, olyan lesz az adott ország gazdasági teljesítménye. Nem véletlen, hogy az EU-25-ök körében gyakorlatilag minden magyar makrogazdasági-pénzügyi mutató vagy a legrosszabb, vagy a sereghajtók közé tartozik, a közérzeti indexeink pedig a legkedvezőtlenebbek. A két egybevágó trend az elmúlt öt év gazdaságpolitikai hibasorozatának eredője.

- Sokan még régebbről, 2000-2001-től számítják a súlyos egyensúlyi problémákhoz vezető, hibás gazdaságpolitikai periódus kezdetét. Varga Mihály, a Fidesz alelnöke az Echo Televíziónak adott interjújában többé-kevésbé egyetértett Surányi Györggyel "a felelősség kiporciózásában". A volt MNB-elnök szerint az államháztartás és a gazdaság mai helyzetéért tizenöt százalékban az Orbán-kormány, tizenöt százalékban a Járai Zsigmond vezette jegybank, hetven százalékban pedig a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányok felelősek. Mint az Orbán-kormány 2000 és 2002 közötti gazdasági minisztere mennyit vállal el a felelősségből?

- Nagyra tartom Surányi Györgyöt, de nincs igaza. A Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány száz százalékban felelős azért a válságos helyzetért, ami 2006-ra kialakult. Sokáig közgazdasági rejtély volt, hogy 2002 és 2006 között miből finanszírozta a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány a költségvetés felelőtlen túlköltekezését, de már tavaly világossá vált, hogy az állam nagymértékű eladósításából. Az adatok szerint egyértelmű, hogy az állam újbóli eladósítása 2002 közepén kezdődött. Míg az Orbán-kormány 2001 végére a GDP 54 százalékára csökkentette az államadósságot, ennek aránya 2006 végén hetven százalék közelébe ugrott, és az idén tovább nő. Tehát 2002 közepétől a Medgyessy-kormány térítette el a magyar gazdaságot az egyensúlyőrző, fenntartható növekedés pályájáról, amelyen az 1997 és 2002 közötti öt évben haladt.

- Ha a Fidesz ezt a rejtélyt megoldotta, mégis miért szállt be a 2006-os kampányban az ígérgetési versenybe? Amit megnyert ugyan, a választást viszont elvesztette.

- Itt van egy széles körben élő, makacs tévedés. A Fidesz választási ígéretei valójában megoldások voltak. Amikor azt mondtuk - a vállalkozókkal, a munkaadói érdekképviseletekkel egyébként teljes összhangban -, hogy a gazdaságpolitikai fordulat legfontosabb eleme a radikális adó- és járulékcsökkentés, akkor ezzel nem ígérgettünk, hanem a reális megoldást vázoltuk. A Nemzetközi Valutaalap nemrég megjelent elemzése azt mondja, hogy Magyarország akár tizenöt évre beszorulhat a két és fél-három százalékos lassú növekedési sávba, aminek egyik legfőbb oka a nem versenyképes adórendszer. Amikor a Fidesz azt ígérte, hogy 2006. július 1-jétől tíz százalékponttal csaknem a felére csökkenti a munkaadók tb-járulékát, akkor ez nem egy szépen hangzó ígéret volt, hanem megoldási javaslat a gyorsabb növekedés érdekében.

- És a többi ígéret? A tizennegyedik havi nyugdíj és családi pótlék, a százezer forintos minimálbér, a villamos energia és a távfűtés árának jelentős csökkentése, a lakástámogatások és a családi adókedvezmény visszaállítása... A több ezermilliárdos ígéretcsomag sok, a Fidesszel addig rokonszenvező vállalkozónál és gazdasági, pénzügyi menedzsernél verte ki a biztosítékot. 2005 végén a gazdasági elit körében még mintegy tíz százalékkal rokonszenvesebb volt a Fidesz, mint az MSZP, ez az előny azonban tavaly tavaszra elolvadt.

- Igen, ez így már sok volt. De ma is úgy gondolom, a jóléti ígéretek nagy része nem volt irreális, mert ezek négy évre szóló fogyasztásbővítő eszközök, amelyeknek a gazdasági alapját is megjelöltük. A munkahelyteremtést elősegítő és támogató radikális adó- és járulékcsökkentést, továbbá az új Széchenyi-tervet, ezen belül a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások feltőkésítését, részben európai uniós forrásokból. A beruházások ösztönzésével, a gazdasági növekedés gyorsításával és szétterítésével lehetne olyan többletjövedelmet termelni, ami lehetővé teszi a fogyasztás bővítését, az állam további eladósítása nélkül. Ehelyett az elmúlt egy évben azt tapasztaltuk, hogy az adóterhek nőttek, a beruházások visszaestek, a munkanélküliségi és az inflációs ráta folyamatosan emelkedik, a növekedési ütem lassul, az államadósság viszont tovább duzzad.

- A költségvetési hiány az idén már csökken, a kereskedelmi és a folyó fizetési mérleg számottevően javul, a forint erős, a második félévben pedig már jelentősen lassulhat az infláció üteme, és csökkenhetnek a kamatok is. A miniszterelnök szerint 2007 a legnehezebb év, és arra számít, hogy a sikeres reformoknak és az uniós pénzeknek köszönhetően a jelenlegi kormány 2010-re ismét élvezni fogja a többség támogatását.

- Szerintem ez a számítás alapvetően téves. Egy súlyosan bizalomhiányos kormány ugyanis nem tud tartós eredményeket elérni. Lehetséges, hogy az idén valamelyest javul a költségvetési egyensúly, de cserébe lelassul a növekedés. Javulhat a kereskedelmi mérleg is, de csökkennek a reálkeresetek, drasztikusan visszaesnek a beruházások, a lakásépítések. A válság marad, mert a bizalomhiány olyan, mint a búvópatak: hol itt bukkan fel, hol ott. A közbizalom hiánya 2006-ig az egyensúlyi mutatók romlásában nyilvánult meg, 2007-ben pedig a növekedés, a beruházások, a keresetek és a fogyasztás csökkenésében. Márpedig ezek nélkül nem lehet tartósan javítani a költségvetési egyensúlyt. Ezért látom úgy, hogy nem az idei év, hanem 2008 és 2009 lesz a mélypont. Ezen az uniós pénzek sem segítenek. Elsősorban nem a pénz számít, hanem a bizalom, a jó közérzet, a jövőbe vetett hit és az összefogás. Himnuszunkban helyes a sorrend: előbb a jókedv, aztán a bőség.

- A közvélemény-kutatások egybehangzó adatai szerint az emberek többsége nagyon elégedetlen és bizalmatlan nemcsak a kormánykoalíció, hanem az ellenzék meghatározó politikusaival szemben is. Nincs igazuk, ha nem látnak kiutat a jelenlegi rossz és tovább romló helyzetből?

- Az embereknek mindig igazuk van. Nemcsak azért, mert demokrácia van, hanem azért is, mert a modern közgazdaságnak egy másik törvénye az, hogy amit tömegesen hisznek és akarnak az emberek, az jó. Amiben pedig tömegesen nem bíznak, és amit elutasítanak, az rossz.

- Ez tiszta populizmus, mondják, korántsem csupán kormányzati politikusok...

- Nem, ez tiszta közgazdaság. Ugyanis minden, ami ezzel ellentétes, az egy szűk politikai és gazdasági elit önérdekét szolgáló politika. Számomra a Ludwig Erhard nevével fémjelzett gazdaság- és társadalompolitika a mérce. A második világháború utáni német "gazdasági csoda" atyjának nevezett kereszténydemokrata politikust senki nem minősítette populistának, noha azt az elvet vallotta, hogy a gazdaságpolitika jóságát vagy rosszaságát nem dogmák vagy csoportérdekek mércéjével kell mérni, a mérce egyedül az ember, a fogyasztó, a nép. A demokratikus politikai vezetők feladata az, hogy a gazdaságot a többség által kívánt irányba vigyék.

- Erre a feladatra egy évvel ezelőtt a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP és az SZDSZ kapott felhatalmazást a választók többségének bizalmából.

- A többség nem a jelenlegi gazdaság- és társadalompolitikára adott felhatalmazást. A választókat becsapták, és ezt a kormányfő is beismerte. Az erkölcsi válság, amiért a köztársasági elnök több megszólalásában is a jelenlegi koalíciót, elsősorban a miniszterelnököt tette felelőssé, a válság fő oka. Az ellenzék hiába figyelmeztetett a 2006-os választások előtt a kormány alapvetően hibás politikájára, nemzetközi szervezeteket, befektetőket is megtévesztő kommunikációjára, a választók többsége nem a Fidesznek, hanem az MSZP-nek és az SZDSZ-nek hitt.

- De most mintha egyik oldalnak sem hinnének. Az ellenzék miért nem tud profitálni a kormányzat megszorító politikájával szembeni tömeges elégedetlenségből?

- Az emberek az egész politikai elitben csalódtak. Kiderült, hogy a szocialista-balliberális elit nem tud kormányozni, de képes választást nyerni. Ám azt is megtapasztalták, hogy a polgári oldal jól kormányoz ugyan, de nem képes választást nyerni, egymás után másodszor.

- Tipikus patthelyzet. Ilyenkor szoktak felerősödni a párbeszédet, kiegyezést és együttműködést sürgető hangok. Ön is afféle magyar Catóként évek óta hangoztatja, hogy társadalmi-gazdasági megállapodást kell kötniük a politikai elit, az üzleti szféra és a civil társadalom képviselőinek, finn, ír, katalán, spanyol, portugál minták alapján. Még mindig bízik ebben?

- Továbbra is meggyőződésem, hogy nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon elért nemzeti megállapodások vezethetik ki Magyarországot a válságos helyzetből. Azt gondolom, egy tizennyolc hónapos konszolidációs programmal Magyarország egészséges növekedési pályára állítható. Ennek a lényege a közbizalom és az optimista közérzet helyreállítása. Egy hiteltelen, a társadalom zöme által egyértelműen elutasított miniszterelnökkel azonban nem lehet helyreállítani a közbizalmat. A pénzügyi, gazdasági, társadalmi bajok gyökere a kormánnyal és annak fejével szembeni bizalmi válság. Ezért a legelső lépés a közbizalom helyreállítása kell hogy legyen.

- A miniszterelnök távozását a Fidesznek az elmúlt bő fél évben semmilyen kezdeményezéssel és akcióval nem sikerült elérnie. Orbán Viktor március 15-i beszédében azt mondta, hogy a demokratikus ellenzék utolsó alkotmányos eszköze a népszavazás. Ön szerint lehet-e még tenni valamit, ha ezzel sem érik el a céljukat?

- A válság megoldásának kulcsa továbbra is a koalíciós parlamenti többség kezében van. Ma sem tudok mást mondani, mint korábban: a miniszterelnöknek távoznia kell. Ha Gyurcsány Ferenc marad, akkor tovább mélyül a válság, és Magyarország egyre inkább lemarad mind az unión belüli, mind a globális versenyben. Ha az ügydöntő népszavazással sem sikerülne távozásra bírni a Gyurcsány-kormányt, akkor a Fidesznek érdemes - a brit árnyékkabinethez hasonlóan - ellenzéki kormányt felállítania és alternatív kormányprogrammal a választók elé lépnie, legkésőbb 2008-ban. Ennek alapja lehet a Fidesz elnökének a májusi kongresszusra elkészülő, új alapelveket tartalmazó politikai programja.

- Előre hozott választásokra készülnek?

- 2009-ben európai parlamenti választás lesz Magyarországon. Ha addig nem sikerül politikai és gazdasági fordulatot elérni, akkor meg lehet kísérelni előre hozni a 2010-ben esedékes országgyűlési voksolást, és a két választást együtt lebonyolítani. Ha igaz volt, hogy "Magyarország pillanatai drágák", mint Széchenyi írta a reformkorban, akkor ma még drágábbak.

- Akkor nem indokolt még előbbre hozni az új választást?

- Azt szokták mondani, hogy a hídon akkor kell átkelni, amikor odaérünk. Ebben az évben népszavazásra készül a Fidesz. Ha majd a 2006-os választási programunk továbbfejlesztésével elkészül az alternatív kormányprogram, és feláll az ellenzéki kormány, akkor lehet zászlót bontani és megkezdeni az átkelést.

Magyar Hírlap, 2007. 04. 14.