A botrány kénköves szagát mindig jó orral megérző Orosz Józsefnek nyomban sikerült leültetnie rádiója mikrofonja elé Suchman képviselőt és az SZDSZ Új Generációjának emblematikus figuráját, Gusztos Pétert. Suchman elmondta, hogy "ott kellene elhangoznia a kaddisnak, ahol a zsidótörvényeket meghozták".
Mire Gusztos közölte, "egyetértenek az emlékezés fontosságával,
de nem szabad, hogy a törvényhozásnak része legyen a vallásgyakorlás", majd hozzátette: "a holokauszt 600 ezer áldozata között voltak, akik nem voltak vallásos emberek". Ezt nem kellett volna. Suchman Tamás kijött a sodrából: "szó sincs vallási szertartásról".

Majd felemlegette, hogy az SZDSZ nem először árulta el őt és önmagát, s felszólította vitapartnerét az ostoba színjáték abbahagyására. "A zsidók a kaddis mormolása közepette haltak meg, az is, aki nem volt vallásos", emlékeztetett. Végül azt mondta: "Péter, nagyon szégyelld magadat, hogy egyáltalán kiálltál erre a vitára." Mire Orosz riporter is felkapta a vizet: "egymás inszinuálását a Parlament padsoraiban folytassák, ne az én műsoromban". De Gusztos folytatta: "Méltatlan, amit csinálsz, Tamás", a parlament Szili Katalin beszédével fog megemlékezni, és "nem önjelölt képviselők révén". Erre már besokallt Orosz is: "Mélyen meg vagyok döbbenve, nincs gusztusom folytatni ezt a témát, viszonthallásra, uraim." És lekeverték a hangot. Mióta Raj Tamás rabbi nem tagja a parlamentnek, nem tudom,

Suchman képviselőn kívül hány "önjelölt képviselő" olvashatta volna fel a kaddis imát. S ezek után kétségem van, hogy vajon őszinte szívvel és lélekkel éneklik-e Gusztos képviselő és SZDSZ-es társai nemzeti ünnepeinken a magyarok imáját, a Himnuszt, amely úgy kezdődik, hogy "Isten, áldd meg a magyart". Tartok tőle, hogy a zsidók kaddis imájával együtt legszívesebben a Himnuszunkat is száműznék az ország házából, mert esetleg vannak a képviselők között olyanok is, akik nem vallásos emberek, sőt kifejezetten ateisták, és már Isten nevének elhangzásakor is kiveri őket a hideg veríték. Emlékeznek még arra az óriásplakátra, amelyen az SZDSZ imigyen fogalmazta meg óhaját: "Jöjjön el az én országom!"?

Nem tudom, kihez fohászkodtak akkor a szabad madarak, de kétségtelen, hogy meghallgattatott óhajuk, mert eljött az ő országlásuk. Már jól láthatók munkálkodásuk "eredményei" az egyetemeken továbbtanulni szándékozó diákok számának csökkenésében, a privatizációval fenyegetett felsőoktatási intézményekben, ahonnan a tandíjjal előbb-utóbb sikerül kiszorítaniuk a szegényebb családba született fiatalokat. Látjuk munkájuk gyümölcseit a vizitdíj és a megdrágult gyógyszerek miatt az orvost elkerülő betegek számának növekedésében. Az emberi jogokat egykor oly hangosan magasztaló SZDSZ minden erejével megvédte és kitüntette a gumilövedékkel lövető, a földre tepert embereket bakancscsal rugdosó új karhatalom rendőrfőkapitányát.

Az utcai melegfesztiválok aktív támogatóinak toleranciaszintje mára olyan mélyre süllyedt, hogy már azt sem bírják elviselni, hogy elhangozzék az ország házában a zsidók kaddis imája. Amiből Suchman képviselő szerint a gázkamrába terelt ateista és hívő zsidók egyaránt erőt merítettek utolsó perceikben. Ami így szól magyar nyelven: "Dicsérjük és magasztaljuk az Ő nagy nevét, ámen, az Általa teremtett világban, s teljesedjék be uralma a mi életünkben és napjainkban, s Izrael egész háza életében, mielőbb, s mondjátok együtt: úgy legyen. Legyen az Ő neve áldott mindörökké. Legyen áldott, tiszteletteljes, fenséges, dicsőséges és magasztos az Ő szent neve, aki áldásra méltó. Áldott Ő! Minden valaha elmondott áldásmondásnál, ódánál, himnusznál és vigasztaló éneknél emelkedettebben (a megtérés szombatján: és magasztosabban), s mondjátok együtt: úgy legyen. Legyen nagy békesség és élet számunkra és egész Izrael számára, s mondjátok együtt: úgy legyen. Aki békét szerez a magasságban, Ő teremtsen békét számunkra és egész Izrael számára, s mondjátok együtt: úgy legyen."

Gondoljuk meg, hogy micsoda hitre, micsoda lelki erőre vall, hogy a halálba küldött ember az Úr nevének dicsőségét zengje, mégha mormolva is, így oszlatva el a kétségbeesés lelki gyötrelmét. Vajon milyen pokoli politikai érdek az, amely száműzné egy, a zsidó gyökerekre épülő keresztény hitű ország népének házában a békét megteremteni képes Mindenható nevének dicséretét. Hiszen ugyanahhoz az Úrhoz imádkoztak a halálba küldött zsidó honfitársaink, mint amelyikhez a magyar keresztények és keresztyének imádkoznak a templomi istentiszteleteken is a Himnuszukkal.

Az Ószövetség a mi Szent Bibliánknak is szerves része. Úgy gondolom, a magyar keresztyéneket és keresztényeket nem zavarja, hogy az égő áldozatra ítélt zsidó honfitársainkért elhangozhassék a kaddis ima - akár askenázi nyelven is - az ország házában. Az igaz szívű, istenhívő embereknek sem a holokauszt idején, sem ma nincs közük a világ mocskos politikai ügyeihez. Az SZDSZ-nek, a zsidók gyűlöletét szítani igyekvő, fizetett operettnáciknak is ideje lenne tudomásul venni: lejárt az idejük, nincs hatalmuk a lelkünkön, megtanultunk átlátni rajtuk.
Suchman képviselőt megilleti a szólás alkotmányos szabadsága, amellyel úgy is élhet a Tisztelt Házban, hogy elmondja a kaddis imát az áldozatokért. És Ő, az egek ura teremtsen békét számunkra, s mondjuk együtt: úgy legyen.

Torkos Matild, Magyar Nemzet


fidesz.hu