Az Egyesült Államok - hogy megvédje magát a ballisztikus, azaz 5000 kilométernél nagyobb hatótávolságú rakétáktól - különböző rendszerek létrehozásán fáradozik.
- Először is van egy hazai területen telepített rakétavédelmi hálózata: nyolc elfogórakéta Alaszkán, s két további rakéta Kaliforniában.
- Tervezik egy olyan rendszer létrehozását, amely a világűrben, röppályájuk felénél semmisítené meg a támadó rakétákat: ezzel azonban egyelőre komoly gondok vannak, így még távolról sem hadra fogható.
- S van egy szárazföldi telepítésű, előretolt, azaz nem amerikai területen lévő rendszerük, hogy megpróbálják az esetleges ellenséges rakétákat minél hamarabb, közvetlenül a kilövésük után elpusztítani. Ennek az előretolt hálózatnak már ma is létezik két radarállomása Grönlandon, illetve Nagy-Britanniában (a britek ráadásul idén februárban közölték, hogy készek amerikai elfogórakétákat is telepíteni), s ebbe tartoznának a Csehországba, illetve Lengyelországba tervezett új létesítmények.
Washington idén januárban jelentette be, hogy tárgyal Varsóval, illetve Prágával 10 elfogórakéta és egy nagyon fejlett radarállomás telepítéséről, összesen 1,6 milliárd dollár értékben. A Bush-kormányzat azt hangsúlyozza, hogy rakétaelhárító rendszere nem a "nagy" atomhatalmak (Oroszország, Kína) elleni védelemre szolgál, erre nem is képes, hanem az úgynevezett latorállamokat (Irán, Észak-Korea) akarja elrettenteni attól, hogy ballisztikus rakétáikkal egy napon támadást indítsanak Amerika ellen.
Szakértők szerint az Egyesült Államokra kilőtt iráni ballisztikus rakéták valóban átrepülnének Kelet-Közép-Európa felett. S ez utóbbi esetben 3-5 perc állna rendelkezésre az itteni elfogórakéták bevetésére. Ezek három fokozatú rakéták lennének, melyeknek az utolsó fokozata semmisíti meg a célt: megfelelő pályára vezetésüket, s egyben az igazi célpontnak a csaliktól való megkülönböztetését nagyon hatékony radarok segítik.
Az esetleges támadó interkontinentális rakéták elleni védelem már évtizedek óta az amerikai védelmi politika egyik kiemelt célkitűzése. A nyolcvanas években hosszú időn át a lapok címoldalain szerepelt Ronald Reagan akkori elnök "csillagháborús terve" (amely azután nem valósult meg, de ami olyan fegyverkezési versenybe kényszerítette a moszkvai vezetést, amit képtelen volt hosszabb távon folytatni, s így a terv jelentős szerepet játszott a Szovjetunió szétesésében). Szakértők szerint Washington 1951 és 1997 között száz milliárd dollárt költött (1997-es árfolyamon) a saját területének védelmét szolgáló rendszerek kutatására és létesítésére, s azóta mostanáig újabb 100 milliárd dollár körüli összeget fordított ugyanerre a célra.
MTI - fidesz.hu