Öt évvel ezelőtt csak a szélsőjobboldal elnökjelöltjének, Jean-Marie Le Pennek a kampánygyűléseit zárta a francia himnusz. A kék-fehér-piros zászlók lobogása pedig optikai hátteret biztosított a Nemzeti Front vezérének és elnökjelöltjének jól ismert idegengyűlölő kirohanásaihoz (Franciaország a franciáké!). Akkor nagy meglepetést okozott, hogy a második mandátumáért harcba induló Jacques Chirac konzervatív államfő mellett nem a szocialista párti jelölt, Lionel Jospin jutott a második fordulóba, hanem Le Pen, miután az első körben maga mögé utasította Jospint.

Le Pen továbbjutásának a veszélye idén nem fenyeget (felmérések csak a negyedik helyre taksálják várható szavazati arányát április 22-én), ám az általa 2002-ben és azóta is feszegetett témák belopakodtak az idei kampányba. Egyúttal a nemzeti jelleg és rekvizítumok hangsúlyozása is rányomja a bélyegét a választási hadjáratra, ami Le Pen csöndes diadalát jelenti. (Aki idén is kitett magáért, amikor egy keddi tv-interjúban azt állította a magyar apától született Sarkozyről, hogy nem elég francia. "Neki csak egyetlen nagyszülője francia, ezért talán nem a legalkalmasabb Franciaország és a franciák elnöki szintű képviseletére" - fogalmazott Le Pen a France-2 televízióban.)

A gyűlések, rendezvények többnyire a bevándorlás, a foglalkoztatás, a hátrányos helyzetű (főként bevándorló családból származó) fiatalok képzése és álláshoz juttatása körül forognak. Míg a jobbközép UMP elnökjelöltje, Nicolas Sarkozy a több és hatékonyabb munkát ajánlja az elbizonytalanodott polgárok figyelmébe, fő vetélytársa, a szocialisták (PS) által versenybe küldött Ségolene Royal fő jelszava az igazságosabb rend, a szolidaritás, a társadalom biztonsági hálójának erősítése.

És persze mindehhez körítésnek a trikolór meg a himnusz. Royal minden fellépésén kötelező műsorszám a Marseillaise kollektív eléneklése. Mi több, az 53 éves jelölt nyíltan bírálta, hogy sportrendezvényeken, mérkőzéseken neves sportolók sokszor nem éneklik a francia himnuszt. "A nemzeti identitás nem lehet a monopóliuma holmi szélsőjobboldali mozgalomnak" - dohogott a csinos elnökjelölt. Egyúttal sürgette, hogy minden francia családnak legyen saját trikolórja, s azt tűzze ki lakása ablakába a nemzeti ünnepen, július 14-én.

Az óvatos bírálatokra Royal leszögezte: nem téveszti össze a nemzetet, amelyre mindenki büszke lehet, és a nacionalizmust. "Államfőként a feladataim közé tartozik az is, hogy megtanítsam a franciákat büszkének lenni saját nemzetükre" - fogalmazott. Bennfentesek szerint a "nemzeti húrok pengetése" Royal baloldali-hazafias tanácsadójának, Jean-Pierre Chevenement-nak az ötlete volt.

Miközben Sarkozy tábora is a himnusszal fejez be minden gyűlést (a minap az UMP összes nagyágyúja, Aillot-Marie védelmi minisztertől de Villepin kormányfőig a köpcös jelölttel együtt harsogta a színpadon a Marseillaise-t), a francia baloldal megrökönyödve szemléli a PS jelöltjének patrióta színjátékát.

"Hogyan akarja efféle követelésekkel maga köré vonzani a baloldalt?" - tette föl a kérdést José Bové, a balos globalizációellenes mozgalmak vezéralakja és egyben elnökjelöltje. Olivier Besancenot, a trockisták jelöltje sokkolónak minősítette a szocialista politikus kampányát kísérő nemzeties felhangokat. "Sarkozy rohan Le Pen után, a baloldal pedig rohan Sarkozy után" - fogalmazott. A Zöldek is kifogásolják Royal "nacionalista pálfordulását", és felszólították a PS jelöltjét, hogy mutasson "európai arculatot". A bírálatokat Royalnak azért is tanácsos lenne megszívlelnie, mert ha - mint várható - bejut a második fordulóba, ott a sikerhez feltétlenül szüksége lesz a kis baloldali jelöltek híveinek a támogatására. Az ő szavazataik nélkül nincs valós esélye Sarkozyvel szemben.

A "nemzeti kártya" nélkül pedig, úgy tűnik, a mainstream egyetlen jelöltjének sincs esélye. Jó példa erre Francois Bayrou, a Sarkozy és Royal között lavírozó centrista politikus csillagának fölívelése, majd lehanyatlása. Március közepén még gyakorlatilag azonos pozíciót foglalt el a versengésben a PS jelöltjével. Ám miután hangosan bírálta két fő riválisának "nacionalista megszállottságát" ("mintha Le Pen uszályába kerültek volna"), támogatottsága látványosan megcsappant. A legutóbbi fölmérés szerint 8 százalékkal kullog a második helyet kibérlő Royal mögött, ami már meghaladja a 3 százalékos statisztikai hibahatárt; vagyis Bayrou esélyei elszálltak.

A jelek szerint Sarkozy számára kifizetődött, hogy még februárban megpendítette egy bevándorlási és nemzeti azonossági minisztérium létrehozását. Ez ügyes húzásnak bizonyult egy olyan országban, ahol hivatalos adatok szerint 5 millió, nem hivatalos becslés szerint viszont 8 millió afrikai muzulmán bevándorló él, s ahol az első osztályú labdarúgó csapatok keretében (miként a válogatottban is) már kisebbségben vannak a nem afrikai gyökerű játékosok. "Hat százalékpontot javult a népszerűségem ettől a javaslattól" - állapította meg elégedetten a magyar középnemes leszármazottja.

Leginkább maga Le Pen örül annak, hogy vetélytársai fölfedezték a nemzetet. Royal és Sarkozy magatartása szerinte annak a beismerését jelenti, hogy "Le Pennek igaza van". Egy trikolór lobogtatásától azonban még nem lesz senkiből hazafi - tette hozzá a Nemzeti Front 78 éves vezére. Bár a felmérések rendre csak Sarkozy, Royal és Bayrou mögött rangsorolják, töretlenül bízik abban, hogy a franciák vasárnap "az ötletadóra" fognak szavazni, nem pedig a gondolatait átvevő epigonokra. Le Pen bejutása az elnökválasztás második fordulójába ennek dacára még az öt évvel ezelőttinél is vaskosabb meglepetés volna.


MTI - fidesz.hu