Franciaország tengerentúli területein és megyéiben, illetve a nem Európában tartózkodó megközelítőleg egymillió választópolgár számára közép-európai idő szerint már szombat délben megkezdődött a szavazás. Idén először fordul elő, hogy ők egy nappal korábban adhatják le voksukat, de valamennyi eredményt csak az európai urnák lezárása után, vasárnap este nyolc óra után hozzák nyilvánosságra.

Az idei francia elnökválasztás több szempontból is újdonsággal szolgál. Először fordul elő, hogy a hivatalban lévő államfő vagy kormányfő, illetve egy volt miniszterelnök nincs a jelöltek között. De az is először történik 1969 óta, hogy mindkét nagy formáció - a kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) és az ellenzéki Szocialista Párt (PS) - jelöltje újoncként szerepel az elnökválasztáson.

Az igazán történelmi változást azonban a generáció- és az ezzel járó stílusváltás jelenti: a 12 jelölt közül a végső párharcra igazán esélyesnek számító mindhárom jelölt a második világháború után született: a konzervatív Nicolas Sarkozy 52, a szocialista Ségolene Royal 53, a centrista Francois Bayrou pedig 55 éves.

Az a tény, hogy öt évvel ezelőtt a világ nagy meglepetésére a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen jutott be a második fordulóba a konzervatív jelölt mellett, először jelentette a választók részéről a hatalomban több mint húsz éve egymást váltó jobb- és baloldali pártrendszer elvetését. A centrista jelölt 2007-ben erre a politikai gondolatra építette kampányát, míg a jobb- és baloldal azt kívánta megmutatni, hogy egyedül ők képesek a Franciaország számára elengedhetetlen reformokat elindítani.

Így a hagyományos politikai határvonalak összemosódtak, a jelöltek saját táboruk számára egyáltalán nem hagyományos témákkal próbálták megszólítani a riválisok szavazóit. Nicolas Sarkozy felvállaltan egyszerre szólította meg a szélsőjobboldali szavazókat és nevezte magát Jean Jaures szocialista politikus utódjának, miközben Ségolene Royal a francia baloldaltól eddig idegen nemzeti trikolórt választotta egyik legfőbb referenciának.

A korábbi elnökválasztásokkal ellentétben egyetlen nagy téma sem határozta meg a kampányt. Öt évvel ezelőtt szinte kizárólag a biztonságpolitikáról beszéltek a jelöltek, 1995-ben a társadalmi leszakadás megállításának szlogenjével nyert Jacques Chirac, idén viszont a szociális lakásoktól a pénzügypolitikáig, a bevándorlással összekapcsolt nemzetiidentitás-kérdéstől a környezetvédelem erősítésig és a nagyobb cégeknél várható munkahelymegszűnésektől a külvárosok helyzetéig naponta változott a kampány témája anélkül, hogy az elnökválasztás tétje egyértelművé vált volna a választók számára.

Ezzel függ össze, hogy a kampánycsend beállta előtt a franciák egyharmada még nem tudta, kire fog szavazni vasárnap. Ugyanakkor 3,3 millióval többen iratkoztak fel a választási listákra, mint öt évvel ezelőtt, ami a demográfiai növekedés mellett a politika iránt tapasztalható érdeklődésre és a várhatón nagy részvételi arányra utal.

Az utolsó közvélemény-kutatási eredmények a jobboldali Nicolas Sarkozy és a szocialista Ségolene Royal továbbjutását jósolják. A kampány kezdete óta éllovas Sarkozy a négy legfőbb intézetnél 26-30 százalékos tetszési indexszel rendelkezik, míg fő vetélytársa, Ségolene Royal 22-26 százalékra számíthat. A centrista Bayrou 16 és 20 százalék között mozog, és várhatóan a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pennel fog a harmadik helyért versengeni, aki a szavazatok 13-16 százalékát szerezheti meg az első fordulóban.

Az alapvető kérdés, hogy a felméréseket igazolva tényleg magas lesz-e a választói részvétel, valamint hogy a választók a "hasznos szavazat" érdekében a nagy jelöltekre szavaznak-e vagy pedig - az öt évvel ezelőtti helyzethez hasonlóan - meglepést hozó eredménnyel a voksok megoszlanak-e a kisebb jelöltek között: a szélsőbaloldalon a trockista Olivier Besancenot, Arlette Laguiller és Gérard Schivardi, a globalizáció-kritikus José Bové, a kommunista Marie-George Buffet és a Zöldek képviseletében Dominique Voynet, illetve a jobboldalon a szuverenista Philippe de Villiers és a vadászokat és halászokat képviselő Frédéric Nihous között.

MTI - fidesz.hu