2007. április 20-án a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában immár 3. alkalommal jöttek össze az emlékezni akaró politikai és társadalmi szervezetek. Jónás Csaba művész Wass Albert "A kereszt" c. versét szavalta el, amely emlékeztet a felvidéki magyarság kálváriájára is. Sárközi János a Szüllő Géza Polgári Társulás alelnöke bemutatta azt a zászlót, amelyet Esterházy adományozott Szepsibe. A zászló felirata: Esterházy János kassai kerület képviselőjének adománya a szepsi pártkörzet részére 1936. XII. 13. Hátoldalán: Istennel a magyar jövőért! A zászló bemutatása után köszöntötte a Berényi Józsefet a MKP-nak elnökhelyettesét, Hrubík Bélát a CSEMADOK elnökét, Pelle Istvánt a Magyar Pedagógusszövetség alelnökét, Fehér Csabát a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumának igazgatóját, Bastrnák Tibort Komárom város polgármesterét, Szigeti Lászlót, Farkas Ivánt, Andruskó Imre parlamenti képviselőket, Hortai Éva, Fehér Miklós, Bastrnák Sándor megyei képviselőket, Molnár Imre történészt és Nagy László zsámbéki prépostot.
Fehér Csaba múzeumigazgató beszédében szólt a Magyar Kálvária c. kiállításról, amely az első olyan kiállítás, ahol a felvidéki magyarok megalázott és jogfosztott sorsát mutatja be. A Never Again - Soha többé c. tablókiállítás körüli politikai nyilatkozatokról is beszélt, amely Brüsszelben az EU Parlamentben mutatta be azt a keserű sorsot, amit a az akkori csehszlovák állam szánt a magyaroknak. Végezetül egy bejelentést tett, amelyben kifejtette, hogy a Szüllő Géza Polgári Társulás aláírást kezdeményez a Komáromi Nyilatkozat alapján a felvidéki magyarság jogfosztottságának kárpótlásra.
Berényi József "Jaj a legyőzöttöknek!" felkiáltással kezdte mondatát. Elmondta a II. világháborút lezáró békediktátumok rosszak voltak és kiátkozták a legyőzött népeket az európai közösségből, így minket is magyarokat. Emberi életek, emberi sorsok árulkodnak arról, hogy fosztották meg a családokat nemcsak vagyonuktól, de emberi mivoltuktól is.
Saját tapasztalatairól is beszélt, hiszen szüleit is kitelepítették, így átérzi azoknak a felvidéki magyaroknak a sorsát, akiket a kemény fagyban, fűtetlen marhavagonokban szállítottak a távoli cseh vidékekre. Berényi beszélt arról a mulasztásról is, amelyet a rendszerváltás után máig csak kis lépésben tudott megvalósítani a felvidéki magyarság. Meg kell ismertetni a nyugati politikusokat az akkori történelmi tényekkel és akkor majd megértik, hogy a magyarság miért akarja a Benesi-dekrétumok kárpótlását. Végezetül kijelentette, hogy az el nem követett bűnök alóli felmentés jogos követelése a felvidéki magyarság részéről.
Az MKP elnökhelyettesének beszéde után Sárközi János felolvasta a Komáromi Nyilatkozat szövegét, majd Molnár Imre történész tartotta meg megemlékező beszédét gróf Esterházy Jánosról a csehszlovákiai magyarok apostoláról. Történelmi ismertetőjét színesítették azok az elbeszélések, levelek is, amelyek 60 évvel ezelőtt íródtak, így hiteles képet tudnak nyújtani ma is a halálraítélt gróf gulágon eltöltött és a mirovi börtönben átélt szenvedő időszakáról. Kiemelte, hogy az április 19-i budapesti Esterházy konferencián Sólyom László köztársasági elnök úr szavai reményt adnak Esterházy János rehabilitációjának elindításához.
A megemlékezés a kitelepítettek és deportáltak emlékművénél folytatódott, ahol a Perbetéről kitelepített Nagy László zsámbéki prépost mondott imát és visszaemlékező sorai mellett bátorította is a jelenlévőket, hogy mindig ragaszkodjanak nemzetiségükhöz és vegyenek példát a szentéletű grófról. A koszorúk elhelyezése után nemzeti imádságunkkal, a Himnusz eléneklésével ért véget a komáromi megemlékezés.
Karaffa Attila