Sólyom László nyitóbeszédében Esterházy János erkölcsi nagyságáról és rehabilitációjának szükségességéről szólt. "Hogy néz az ki, hogy mindenki tisztel egy háborús bűnöst, hivatalosan politikusok kiállnak mellette, ugyanakkor ő jogilag és papíron még mindig a lehető legsúlyosabb elítélést hordozza magán" - fogalmazott.

A konferencián felszólalt Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnöke, aki elmondta, hogy két lehetőség van a rehabilitációra, vagy a szlovák parlament vizsgálja felül a népbíróságról szóló törvényeket, vagy egy lex Esterházyt alkotnak.
A MKP elnöke mellett felszólalt Duray Miklós, a MKP alelnöke is, aki kiemelte Esterházy Jánosnak élete végéig való ragaszkodását hitéhez és nemzetéhez. A modern kereszténydemokrácia eszméinek képviselője volt, aki mindig békés úton igyekezett megoldani az akadályokat és vállalta minden helyzetben tetteinek fontosságát.

Ádám Magdolna "Egy koncepciós ítélet mai továbbélése" címmel tartott értekezést az Esterházy perről és annak máig tartó következményeiről. Vadkerty Katalin felvidéki történész Esterházy Jánosról és vádlott társairól beszélt, akiket 1945 és 1949 között a népbíróság elítélt és megfosztotta őket állampolgári joguktól, vagyonuktól és a szovjet gulág vagy a csehszlovákiai börtönök megalázott foglyaivá váltak.
Szarka László történész Esterházy cseh-szlovák és magyar kormányzati kapcsolatairól szólt.

A konferencia második részének érdekességét az adta, hogy lengyel, cseh és szlovák történészek gondolatait ismerhették meg a jelenlevők a mártírsorsú grófról. Előttük Karaffa János csallóközi plébános a Pázmaneum Társulás elnöke beszélt Esterházy János vértanúságáról, a magyarok szenvedő krisztusáról. Majd a jelenlévőkkel közösen elmondta azt az imát, amelyet Esterházy János boldoggáavatásáért imádkoznak szerte a Kárpát-medencében a magyar katolikusok.
Arkadyusz Adamczyk Lengyelországból, Robert Letz Szlovákiából és Dariusz Rogut ugyancsak Lengyelországból voltak azok a történészek, akik saját nemzetük szemszögéből ítélték meg Esterházy életét és munkásságát.

Popély Gyula felvidéki történész Esterházy János prágai és a pozsonyi parlamentbeli szerepléseiről, megnyilatkozásairól beszélt, amelyekből egyöntetűen kitűnt, hogy mindig az igazságosság és a béke pártján állt. Az 1938-as visszacsatoláskor ő kérte a szlovákoknak azokat a jogokat, amelyeket minden kisebbségnek meg kell kapnia.

Végezetül Simon Attila történész a komáromi Selye János Egyetem professzorának előadását hallgathatták meg a jelenlevők, aki Esterházy Jánosnak az Egyesült Magyar Párt elnökének és a párt szerepének életéről beszélt Csehszlovákia 1938-as válságának idején. Kiemelte, hogy Esterházy mindig féken tudta tartani párttársait minden indulatok közepette is és minden külső nyomás ellenére is megmaradt józan gondolkodásúnak az egyetlen felvidéki magyar párt.
Utoljára Esterházy János lánya gróf Esterházy-Malfatti Alíz szólalt fel, aki édesapja rehabilitációjának elindításában bízik.

A konferencián részt vett Bárdos Gyula a MKP frakcióvezetője, Németh Zsolt országgyűlési képviselő és Jeszenszky Géza az Antall-kormány egykori külügyminisztere is. A jelenlevők megtekinthették a nyitraújlaki Esterházy kápolna tervrajzát is.
A szervező Rákóczi Szövetség színvonalas rendezésének köszönhetően a Történettudományi Intézet előadótermébe számos érdeklődő jött el, hogy a kiváló történészek és politikusok elmélkedéseit meghallgassák. Halzl József a Rákóczi Szövetség elnöke és Martényi Árpád alelnök megnyugtatóan könyvelhették el, hogy a magyar társadalom nyitott és érdeklődik Esterházy János életének tudományosabb megismerésére.

Karaffa Attila