Magam is azok közé tartozom, akik minden fórumon hangsúlyozzák, hogy Horvátország mielőbbi uniós csatlakozása Európa elsődleges érdeke, és ennek 2009-ig lehetőleg be kell következnie annak érdekében, hogy a horvátok részt vehessenek a következő európai parlamenti választásokon. A csatlakozási tárgyalások eddigi menetét figyelve ez a célkitűzés reálisnak tűnt, az elmúlt egy év történései azonban arra engednek következtetni, hogy ez az ambiciózus cél némi késedelmet szenvedhet.

Az unió nem áll készen újabb tagok befogadására

Az EU-Horvátország közös parlamenti delegáció elnökeként tett, néhány héttel ezelőtti zágrábi tárgyalásaimon meggyőződhettem arról, hogy a horvát kormány továbbra is eltökélten készül a tagságra, és a csatlakozási tárgyalások harmincöt fejezetéből az idén legalább hétnek a megnyitását várja. A horvátokat eddig se tántorították el az unió által felvetett újabb és újabb követelmények, amelyek inkább hátráltatják a csatlakozást, mintsem segítenék.

Emlékezzünk rá, hogy a tárgyalások megkezdését egy háborús bűnökkel vádolt tábornok, Anton Gotovina állítólagos rejtegetése miatt kellett fél évvel elhalasztani, majd amikor végre elkezdődhettek, a tárgyalás együtt zajlott az egészen más természetű problémákkal küszködő Törökországgal, ez éppenséggel nem segítette elő a zavartalan haladást. A screening szakasz, vagyis az egyes fejezetek átvilágításának lezárulta után már-már úgy tűnt, minden akadály elhárult a tárgyalások zökkenőmentes folytatása elől, ekkor azonban az Európai Unió találta úgy, hogy nem áll készen újabb tagok befogadására.

A "gondolkodási idő" lejárt

A 2004 és 2007 között tizenkét új taggal bővülő Európai Unió a franciák és hollandok által népszavazáson elutasított alkotmányos szerződés kudarca, majd az az utáni "gondolkodási idő" lezárása után újból a belső reformokra, az intézmények és a döntéshozatali rendszer megújítására összpontosít. Ezt a külpolitikai szakzsargon az együttműködés elmélyítésének nevezi. A római szerződés ötvenedik évfordulóján elfogadott berlini nyilatkozat megerősíti a belső megújulás igényét, és célként tűzi ki, hogy a tagállamok 2009-ig egy megújított közös jogi és szerződéses alapra helyezzék az Európai Unió működését. Az unió elsődleges szempontjait jól érzékelteti az a tény, hogy a nyilatkozat még csak meg sem említi a bővítés kérdését, jóllehet, ebben a pillanatban két országgal (Horvátország és Törökország) folytat csatlakozási tárgyalásokat, és további ötre (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró és Szerbia) potenciális tagjelöltként tekint.

A közös parlamenti delegáció által márciusban elfogadott nyilatkozat Horvátország teljesítményét a legtöbb területen pozitívan értékeli az EU-tagság kritériumainak teljesítését illetően. Erről a részben politikai, részben gazdasági feltételrendszerről az EU 1993-as koppenhágai csúcsértekezletén határoztak. A dokumentum emlékeztet arra, hogy a horvát gazdaság kiegyensúlyozott módon, 4,6 százalékkal bővült 2006-ban, miközben a munkanélküliség hét éve nem volt ilyen alacsony szinten, az infláció újra csökkenni kezdett, és a költségvetés állapota is konszolidálódott.

Felhívja azonban a figyelmet, hogy következetesen végre kell hajtani a gazdaságátalakítási programot, elsősorban a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának javítása, a magas külső adósságállomány lefaragása és a veszteséges vállalatok állami támogatásának megszüntetése révén. A nyilatkozat pozitívan értékeli a menekültek visszatérésének folyamatát, a háborúban lerombolt ingatlanok újjáépítését, valamint az eredeti tulajdonosoknak történő visszaszolgáltatást, és elismerően szól a kisebbségek helyzetének javítására tett intézkedésekről is. A nyilatkozat külön fejezetben foglalkozik a regionális együttműködés és a szomszédságpolitika terén elért eredményekkel, és kiemeli Horvátország stabilizáló szerepét a régióban, amelyre az uniós tagságot célul kitűző nyugat-balkáni országok követendő példaként tekintenek.

Több kritikát kapott az igazságszolgáltatás és a közigazgatás reformjának vontatottan haladó folyamata, valamint a korrupció elleni küzdelem hiányosságai, ezt a közös nyilatkozat a kormányzat előtt álló egyik legnagyobb feladatnak tartja. A dokumentum üdvözli a kormány által kidolgozott meggyőző és távolra mutató korrupcióellenes stratégiát, valamint a korrupció és szervezett bűnözés visszaszorítását szolgálni hivatott, horvát nyelven USKOK néven rövidített szervezet felállítását. A közigazgatási reform felgyorsítására a kormány szintén egy új, 2007 első felében beindítandó programot dolgozott ki. Az igazságszolgáltatással kapcsolatban a dokumentum részletesen felsorolja a hiányosságokat, és további intézkedéseket vár, egyebek mellett a még mindig több mint egymillió lezáratlan ügy csökkentésére, a bíróságok függetlenségének biztosítására, a szakképzés, valamint a bírói testület modernizációhoz való hozzáállásának javítására. Az e téren elvégzett munkáról a közös parlamenti bizottság első kézből, a Horvát Bírók Szövetségénél tett látogatás alkalmával tájékozódhatott.

A követelmények és a belső reformok befejezése

A zágrábi tárgyalások az EP képviselőiben megerősítették azt a képet, hogy Horvátország továbbra is elszántan készül a csatlakozásra, a horvát kormány pedig minden tőle telhetőt megtesz, hogy megfeleljen a követelményeknek. Csak remélni tudjuk, hogy az idén ősszel esedékes parlamenti választások miatt a kormány nem adja fel céltudatos magatartását, és a következő kormány sikerrel vezetheti déli szomszédunkat az Európai Unióba, még az évtized vége előtt. Ehhez azonban annak a feltételnek is teljesülnie kell, hogy az EU befejezze belső reformjait, és készen álljon a további bővítésre. Meggyőződésem, hogy a négy és félmilliós, önmagát mindig is európainak tekintő horvát nemzet a teljes jogú tagság elérése után történelmével, kultúrájával és a magyarok által különösen megbecsült szép tájaival igazi hozzáadott értéke lesz az Európai Unió huszonhét országot számláló közösségének.

Schmitt Pál a Fidesz Európai parlamenti képviselője
Magyar Hírlap