Egyre több országban, egyre több fórumon vetik fel a gyerekek után járó szavazati jog gondolatát, mert azt állítják, hogy a gyermeket nevelő családokat, szülőket sújtó társadalmi igazságtalanságok oda vezethetők vissza, hogy a gyerekek meg vannak fosztva a mai demokráciában az érdekérvényesítés egyik legfontosabb eszközétől, a választójogtól. Németországban a legutóbbi választások után vetődött fel erőteljesen a gyerekek választójogának ötlete, ami hónapokig tartó társadalmi vitává alakult. Magyarországon a Nagycsaládosok Országos Egyesülete javasolta ezt már évekkel ezelőtt, de kezdeményezésük mindeddig visszhang nélkül maradt. Cikkemben megpróbáltam összegyűjteni a gyerekek után járó választójog mellett szóló legfontosabb érveket.

Ha vetünk egy pillantást a fejlett demokráciák jövedelmi viszonyaira, könnyen megállapítható, hogy egy középosztálybeli család számára egy gyerek vállalása érzékelhetően rontja a család életszínvonalát. Ez fokozottan így van Magyarországon is. Idehaza, ha egy átlagos kétgyermekes család egy újabb gyerek vállalása mellett dönt, akkor azt is eldönti, hogy önerejéből nemhogy külföldön, de még a Balatonon sem tud majd üdülni az elkövetkező húsz évben. Ez azért van így, mert a gyerekek felnevelésének költségeit döntően a szülők viselik, miközben pedig társadalmunk minden tagjának égetően szüksége lenne a fiatal, adófizető munkaerőre - hosszabb távon. A példa közhely: ha egy családi vállalkozás állatot nevel, annak költségeit leírhatja, ha azonban gyermeket nevel, akkor annak minden költségét, a pelenkáztatástól az étkezésen át az iskoláztatásig,a család fenntartóinak kell állnia, keményen megadóztatott jövedelmükből. Tegyük fel a kérdést: egy tisztességesen felnevelt gyerek a társadalomnak nem ér mégis többet egy disznónál, vagy esetleg egy tehénnél?

Aki keresetéből három gyereket tart el, és a felesége gyesen van, az ugyanakkora mértékben járul hozzá a közterhekhez, mintha egyedül élne, és csak magára költene. A többgyermekes családanyák karrier- és munkalehetőségei ugyanakkor sokkal rosszabbak, keresetük és így nyugdíjalapjuk is lényegesen alacsonyabb lesz. Mindezek következtében a fáradságosan felnevelt gyermekek adóforintjaiból a társadalom paradox módon azoknak biztosít nyugdíjas korukra magasabb színvonalú ellátást, akik gyereknevelés helyett karriert építettek, és addig is magasabb színvonalon éltek. Ez az ordító igazságtalanság általánosan jellemző a fejlett demokráciákra.

Magyarországról is elmondhatjuk, hogy a demokratikus rendszerváltozás legegyértelműbb vesztesei a több gyermeket nevelő családok. Demokráciánk kétes vívmánya, hogy a társadalmi rétegződésvizsgálatok szerint a magyar társadalomban jelentősen lejjebb csúsztak a többgyerekes családok, és a rendszerváltozás óta a legszegényebb rétegben drámaian megnőtt a gyermekek aránya. A szegénységnek Magyarországon ma gyermekarca van.

A rendszerváltozás óta eltelt évek másik kétes eredménye, hogy a termékenységi ráta 1,8-ról 1,3-re csökkent, ami azt jelenti, hogy negyedével esett vissza az egy fiatalasszonyra jutó megszületett gyerekek száma. Miért vagyunk képtelenek kezelni a drámai demográfiai előrejelzések ellenére ezt a problémát? Miért természetes a mai napig, hogy ha valaki gyereket vállal, annak alacsonyabb életszínvonalon kell élnie annál, mintha nem lenne gyereke? Meggyőződésem, hogy mindez demokráciamodellünk rendszerhibájának a következménye.

A XX. század folyamán a demokráciákban szavazati joghoz jutottak a szegényebbek, a kisebbségek, majd a nők, és ma úgy gondoljuk, hogy mindenki egyenlő eséllyel részt vehet a közélet formálásában. A helyzet azonban valójában nem ez. A gyerekeknek erre nincs esélye. A választójogot kivéve a gyerekeknek ugyanolyan jogai vannak, mint egy felnőtt állampolgárnak, és e jogokat saját maguk, vagy törvényes képviselőik útján gyakorolhatják. A választójoggal azonban éppen az egyik legfontosabb állampolgári joguktól, azaz érdekérvényesítő képességüktől vannak megfosztva. A legfiatalabb generáció érdekei nem jelennek meg az ország jövőjéről szóló döntések meghozatalánál!

Magyarországon ma a tízmillió állampolgárból mintegy kétmilliónak nincs választójoga. A politikai pártok programjaikat a szavazati joggal rendelkező választópolgárok érdekeinek megfelelően állítják össze, hogy a rájuk eső szavazatmennyiséget maximálni tudják. Ennek megfelelően állítják össze a költségvetést, az adórendszert, és eszerint határozzák meg a szociálpolitikát. Ezért jelent behozhatatlan hátrányt a gyerekek számára, hogy ők, szavazati joggal nem rendelkező állampolgárként a választásokon gyakorlatilag nem léteznek. Emiatt kerülnek ők és az őket nevelő szülők, családok folyamatosan hátrányba. És ők nyilván soha nem tudtak kimenni az utcára tüntetni hátrányos megkülönböztetésük ellen - miközben ez a hátrány szép lassan megszokottá, társadalmilag elfogadottá vált. Lehet szép programokat hirdetni jobboldalról, baloldalról egyaránt, meg lehet választani a Jövő Nemzedékek Ombudsmanját, de ameddig a választási rendszer e pontján nem sikerül változtatni, addig a gyermeket nevelő családok tagjai mindig óriási hátrányban lesznek. Nyilvánvaló: ha valamelyik párt őket fontosságuknak megfelelően kezelné, akkor a költségvetés lehetőségeiből nem tudná a maximális politikai támogatottságot kihozni maga számára a választásokon.

Játsszunk el egy pillanatra azzal a gondolattal, hogy a gyerekek után is jár szavazati jog. Vajon ilyen költségvetéseket fogadnának el akkor is az országgyűlések? A magyar adórendszerben ekkor is figyelmen kívül hagynák ezt a kétmillió állampolgárt? Biztos, hogy akkor is ilyen mértékben költekeznénk a következő generációk kontójára? Nem hiszem, hogy sokat kéne bizonygatni, hogy a gyermekek szavazati jogának megjelenése jelentősen átalakítaná a pártprogramokat, a költségvetést, az oktatást, a szociálpolitikát, vagyis az egész közéletet. A gyermekek és az őket nevelő szülők helyzete javulna, a gyereknevelés társadalmi presztízse jelentősen növekedne, mivel a politika gyorsan megtalálná a módját - hiszen közvetlen érdekévé válna -, hogy a gyerekvállalással ne járjon együtt az életszínvonal drámai esése. A pártok valódi, megvalósítható programokat készítenének a nagycsaládosok lakáshoz jutásának megkönnyítéséről, az anyák munkavállalási lehetőségeinek szélesítéséről, vagy éppen a gyereknevelés kedvező nyugdíjbeszámításáról, hiszen kétmillió szavazat az kétmillió szavazat. Ezzel nem előnybe kerülnének a több gyereket nevelő családok, csak csökkennének a ma fennálló, nagyon jelentős hátrányaik.

Áttételes hatások is érvényesülnének. Meggyőződésem, hogy a változás pozitívan hatna az óvodákra, az iskolákra, a művészetoktatásra, a sportutánpótlás nevelésére, a lakásmobilitásra. De továbbmegyek: jótékony hatással lenne a mélyszegénységben élő sokgyerekes roma családokra is, hiszen már akkor "megéri" odafigyelni rájuk a politikának, amikor még érdemi lépéseket lehet tenni az ott élő gyerekek iskoláztatásáért, társadalmi integrációjáért.

Természetes, hogy a gyerekek egy bizonyos életkor alatt nem képesek élni szavazati jogukkal, hiszen nincs elég ismeretük a világról, nem látják át az összefüggéseket. (Fogadjuk ezt el, bár lehetne azon vitatkozni, hogy egy gimnazista fiatal valóban megalapozatlanabbul döntene, mint egy nála idősebb funkcionális analfabéta.) Abból azonban, hogy elfogadjuk, hogy egy gyermek még nem érett meg a szavazásra, azaz arra, hogy az érdekeit a demokrácia legfontosabb aktusában megjelenítse, még nem az következik, hogy a gyermeket a demokratikus választásokon nem létezőnek kell tekinteni. A szülők joga és kötelessége minden más kérdésben eljárni gyermekeik nevében és érdekében. Ők kapják meg a gyerekek után járó támogatást, örökségüket, szerződhetnek a nevükben - csak éppen a választás jogát nem gyakorolhatják gyermekeik helyett. Normális demokráciákban a választás is egy társadalmi szerződés a választók és a politikai pártok között, elsősorban a többséget kapó kormányzó pártok között. A választók jelölik ki, hogy milyen irányba, milyen értékek és jövőkép mentén fejlődjön az ország. A szülők gyermekeik nevében miért ne járhatnának el a választásokon, miért ne szólhatnának bele e közös jövőkép kialakításába? Joggal feltételezhetjük, hogy mindez arra ösztönözné a politikusokat, hogy a társadalom hosszabb távú érdekeit is figyelembe véve hozzák meg döntéseiket!

Lesznek, akik alkotmányos aggályokat fognak emlegetni Magyarországon is, mondván, ha a szülők élhetnének a gyermekeik szavazati jogával, akkor sérülne az egy ember - egy szavazat elve. (Bár, ha visszagondolunk, a történelemben alkotmányosan sohasem okozott problémát, hogy csak a nemesek, csak az adófizetők, csak a fehérek vagy csak a férfiak szavazhattak.) Ha elfogadjuk, hogy a gyerek is ember, akkor éppen jelenleg sérül az egy ember - egy szavazat elve, mert a mostani rendszerben az állampolgárok mintegy húsz százalékát kirekesztjük a választásból, megfosztjuk az érdekérvényesítés lehetőségétől. Éppen az aggályos, hogy az állampolgárok ötöde meg van fosztva a választás lehetőségétől, és folyamatosan a következő generációk kontójára élünk és adósodunk el!

A világ országai közül Magyarországon csökken a legrégebben, huszonhat éve folyamatosan a népesség, ami néhány évtizeden belül drámai gazdasági problémákat fog okozni. Magyarország demográfiai összetétele, és a rá vonatkozó előrejelzések különösen kedvezőtlenek. Ezért vetette fel a kormány nemrég egymillió ázsiai munkavállaló betelepítésének szükségességét. A gyors ütemű bevándorlás viszont mindenütt egyre erőteljesebben jelentkező kulturális és egyéb feszültségekkel jár, a közelmúltban láthattunk erre számos példát Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Angliában, de még az Amerikai Egyesült Államokban is.

A másik megoldás ezzel szemben az, hogy egy családbarát, gyerekbarát politikai rendszert alakítunk ki, amelyben megnövekedne a több gyermeket nevelő nagycsaládok társadalmi megbecsültsége, és radikálisan megnőne a születésszám. Ehhez azonban szükséges, hogy a társadalom értékének megfelelő módon kezelje a többgyerekes családokat, aminek előfeltétele a gyermekek után járó szavazati jog. A társadalmi igazságosság érdekében a magyar politikai elitnek mihamarabb meg kellene állapodnia a gyerekek után járó szavazati jog részleteiben. Meggyőződésem, hogy azok az országok, amelyek a gyermekek után járó szavazati jog megvalósításában előbb lépnek, hosszabb távon versenyelőnyre tesznek szert. Legyen tehát valódi reform! Újítsuk meg a választási rendszert Magyarországon! Az egész világon ismét odafigyelnének ránk. Ne a jövőt éljük fel, hanem felelősségteljesen döntsünk, mind a tízmillió magyar állampolgár érdekeit szem előtt tartva. Ha a jelenlegi magyar politikai elitnek volna ehhez bátorsága, történelmi tettet hajtana végre.

Révész Máriusz