Az elnök szerint egy állami beruházás ráadásul - "tudjuk, sejtjük" - többe kerülne a piaci árnál. A több évtizedes műsorok viszont - így a Szabó család, a Ki nyer ma? - megszűnnek, illetve megszűnhetnek. - Hatvanéves kor alatt ezeket lényegében nem hallgatja senki - jelentette ki. Az új Magyar Rádió nem az idősebbeknek, hanem az aktív keresőknek szólna elsősorban, bár olyan terv is volt, hogy a Petőfit egyfajta "nyugdíjasadóvá" alakítják.

- Amikor legutóbb ültünk egymással szemben ebben az irodában, akkor azt mondta, hogy az épület már a normális napi munkavégzésre is legfeljebb korlátozottan alkalmas. Persze nemsokára felröppent az ingatlan eladásának híre is.

- Engem korábban többször is úgy állítottak be, hogy az ingatlanmaffia embereként el akarom adni a székházat. Csakhogy erről nem én döntök elsősorban, hanem a kuratórium. Ráadásul az ingatlanjaink többsége első osztályú műemlék. Ezeket nem is nagyon lehet adni-venni. De van egy másik érv is. Mégpedig az, hogy van itt, ezekben az épületekben egy olyan sok évtizedes szellemiség, amit nem volna szabad kidobni az ablakon. Azt most is fenntartom, hogy az épületkomplexum a korszerű munkavégzésre alkalmatlan. Eleve kevesebben leszünk, ezek után meg kell nézni, hogy néhány felszabaduló épület hasznosításából befolyhat-e annyi pénz, amiből korszerűsíthetjük a megmaradókat. Ma úgy látom, hogy 2010-ben, amikor lejár az elnöki mandátumom, a Bródy Sándor utcában lesz a Magyar Rádió székháza. Új, állami megrendelésből épülő székház - tudjuk, sejtjük - a valós piaci árnál többe kerülne. Ennek nem látom értelmét.

- Milyen állapotban van a rádió? Ön is úgy tartja, pénzügyi katasztrófa közeledik?

- Katasztrófa éppen nincs, de számtalan olyan kis repedés volt, ahol elcsordogál a pénz. Ezeket tömködjük be. Persze ennek is megvan a maga veszélye. Előállhat az a furcsa helyzet ugyanis, hogy megspórolunk valamennyit, és akkor a kormány majd az mondja, tudtok takarékoskodni, akkor mostantól kevesebb pénzt kaptok. Ha karcsúsítunk, ugyanez lehet a reakció: kevesebb ember, kevesebb pénz. Ettől függetlenül racionalizálni kell a gazdálkodást, mert nemhogy a rendszerváltás óta eltelt tizenhét évben, de a médiatörvény megszületése, a rádió részvénytársasággá alakulása óta sem változott érdemben semmi. A rádió leginkább egy szocialista nagyvállalat képét mutatja. Ezen változtatni kell.

- Nem mindegy, hogyan. Egyelőre nem hallani mást, csak tiltakozást.

- Azzal majdnem mindenki egyetért, hogy változtatni kell. Csak a többség úgy véli, másokon kell kezdeni változtatást. Ha személyesen érinti valamely intézkedés, akkor természetesen tiltakozik. Ez a másik oldalról érthető, hiszen egzisztenciákat érint mindez. Mások meg pár tízezer forinttal vihetnek haza kevesebbet, ami a rádiósoknak húsba vágó lehet. Intézményi szinten összesítve azonban az ilyen jellegű spórolás több száz milliós eredménnyel jár, tehát egyáltalán nem mindegy a rádiónak.

- Úgy tudjuk, nemrég meg is bírságolták a rádiót a burkolt munkaszerződések miatt.

- Igen. És ez nem a bírság kifizetése miatt volt érvágás, hanem azért, mert két éven keresztül nem pályázhatunk állami támogatásokra. Így százmilliós nagyságrendű összegektől esünk el. Az említett szerződések kapcsán súlyos dilemmák előtt állunk. Az érintett külsősökkel három dolgot lehet kezdeni. Vagy felmondjuk a megállapodást és megválunk tőlük, vagy felvesszük őket valódi munkaszerződéssel, vagy átalakítjuk a szerződésüket. Mi most azt az alapelvet igyekszünk érvényesíteni, hogy amit meglévő belsős munkatársak el tudnak végezni, azt ne külsősökkel végeztessük.

- Olyan emblematikus, a Magyar Rádióval egyet jelentő emberek is áldozatául esnek ennek, mint mondjuk Bőzsöny Ferenc, aki fél évszázada e falak között dolgozik.

- Amikor döntéseket hozunk, akkor mérlegelnünk kell, hogy kinek jelent nagyobb egzisztenciális kockázatot, ha megköszönjük a munkáját. Vannak aktív, nem nyugdíjaskorban lévő munkatársak is, akiknek a megélhetése attól függ, dolgoznak-e nekünk, vagy nem. A nyugdíjas külsősök megélhetése inkább látszik biztosítottnak, és ilyenkor e szempontot is figyelembe kell vennünk. Nem könnyű döntések ezek, elhiheti. De sajnos meg kell lépni ezeket is.

- A Magyar Rádió feladata nemcsak a műsorkészítés, hanem a kultúra és a hagyományok átmentése is. Ehhez képest évtizedes műsorok szűnnek meg. Ilyen például a Ki nyer ma? is. Nem épp most lenne a legnagyobb szükség - ha némileg felfrissített formában is - a magas kultúrának afféle előretolt helyőrségekre?

- A Ki nyer ma? egyelőre marad a Kossuthon, bár valóban gondolkoztunk azon, hogy ezt a harminc-ötven évvel ezelőtti rádiózási gyakorlatra jellemző néptanítói igyekezetet tükröző műsort megtartsuk-e. Ma már a Bartók rádió révén van önálló adónk a klasszikus zene rajongói számára. És éppen ők nem kardoskodtak azért, hogy a műsor átkerüljön hozzájuk.

- Sok cikk megjelent a Szabó család megszűnéséről is. A retrodivat korában meghökkentő döntésnek tűnik.

- Hatvan év alattiak erre a műsorra lényegében nem kíváncsiak. Éppen Major Anna, a sorozat szerkesztője mutatott olyan adatokat, amelyekből az derül ki, hogy alig hallgatják. A Kossuth rádiótól sokan elpártoltak az elmúlt években. Nyolc százalék körüli a legnépszerűbb műsoraink hallgatottsága a teljes lakosság körében, ehhez képest féléves átlagban 0,4 százalék kíváncsi Szabóékra. Ezért gondoltuk, hogy - ahogy mindennek - egyszer ennek a sorozatnak is vége kell lennie. Egyébként bármilyen meglepő, sokkal hevesebb volt a tiltakozás például akkor, amikor a rövidhullámú német nyelvű adásokban megszűnt Simon Franciska művésznéven dolgozó munkatársunk műsora.

- Ön a pályázatában vállalta, hogy mandátuma alatt duplájára növeli a reklámbevételt. Ez azt jelenti, hogy ugyanazt a korcsoportot próbálja megfogni, amelyet a kereskedelmi csatornák is próbálnak magukhoz vonzani hasonló okokból? Másképp fogalmazva: Magyarországon a gyerekek és a nyugdíjasok senkinek sem kellenek?

- Valóban szerepel a reklámbevétel megduplázása a pályázatomban, de ezt nem csak a kereskedelmi rádiók módszereivel lehet elérni. Nem ezzel függ össze, de szerintem az adófizetők pénzéből működő Kossuth rádiónak általában és mindenekelőtt az aktív, keresőképes lakosságot kell megszólítania. Másrészt adataink vannak arról, hogy a nyugdíjas hallgatók, azok, akik még a rádión nőttek fel, évről évre tünedeznek el a csatornáról. Nem tudjuk, hová lesznek, tévéznek-e inkább, vagy más rádiót hallgatnak, de az biztos, hogy nem minket hallgatnak, és ennek nem örülünk. Felmerült egyébként a Petőfi rádió átalakítása kapcsán, hogy legyen kifejezetten a nyugdíjaskorúak csatornája, végül azonban úgy döntöttünk, inkább igényes, kereskedelmi rádiókban nem hallható popzenével, kulturális műsorokkal, sporttal és egészségmegőrzéssel kapcsolatos műsorokkal töltjük meg.

- A Kulturális Főszerkesztőség megszüntetésekor a döntéssel szemben mindkét szekértábor meghatározó alakjai felsorakoztak, petíciót írtak alá. Nem merült fel, hogy talán mégis nekik van igazuk?

- Minden jogos aggodalom ellenére van valami idejétmúlt az aláírásgyűjtésekben. Az pedig már-már groteszk, hogy értelmiségiek egy részvénytársaság szervezeti és működési szabályzata kapcsán teszik ezt.

- Bizonyára így is megfogalmazhatók az aggodalmak, ám úgy is, hogy bár az elmúlt másfél évtizedben sok sarat dobáltak egymásra, vagy szóba sem álltak egymással, de most történetesen abban egyetértenek, hogy a színvonalas és autonóm magyar kultúrát meg kell őrizni a három közszolgálati rádiócsatornán.

- Önmagában az, hogy ezentúl nem egy, hanem két szervezeti egységben készülnek a műsorok, és ezeknek nem "főszerkesztőség", hanem "szerkesztőség" a nevük, a magyar kultúra közvetítése még nem sérül. A változás előtt a főszerkesztőségek listája így nézett ki: Kossuth, Petőfi, Bartók, Kulturális Főszerkesztőség. Világos, hogy ezek közül melyik a kakukktojás, vagyis az, amelyik nem önálló csatorna, hanem egy az adók fölött működő szervezeti egység. A finanszírozási forrásaink csökkenése sokkal nagyobb veszély a magyar kultúrára, mint az új szervezeti felépítés.

- Beszéljünk kicsit az ön által korábban csak szekértáborműsoroknak nevezett produkciókról! Bemutatkozó interjújában azt mondta nekünk, hogy mindet behúzza középre. Nagyobb mozgások viszont csak a Vasárnapi Újság háza táján voltak. A Gondolat-jel vagy a 16 óra maradt, ami volt. A Vasárnapi Újság ráadásul az egyik leghallgatottabb rádióműsor volt. Ön célul tűzte ki a közönség további növelését. A változások meghozták az eredményt? Mennyivel hallgatják többen a műsort?

- Perjés Klára, a műsor felelős szerkesztője nemrégiben mutatta azokat a adatokat, amelyekből kiderül: növekedett a hallgatottság.

- Fordítsuk ezt le számokra!

- A korábbi időszakhoz képest néhány tízezerrel nőtt a hallgatottság. A Vasárnapi Újság karaktere megmaradt, de közelebb áll szerintem a közszolgálati ethoszhoz.

- 16 óra, Gondolat-jel?

- Ezt a két műsort is szokták politikailag kategorizálni...

- Erre céloztam...

- Úgy érzem, ezek a műsorok a középtől kevésbé távolodtak el, mint korábban a Vasárnapi Újság. Ettől függetlenül - mint legtöbb műsorunk esetében - itt is van sok javítanivaló. Ha jut rá időm, akkor a műsorokkal kapcsolatos észrevételeimet közölni is szoktam az alkotókkal.

- Nemcsak a riportokról van szó, hanem a feldolgozott témákról is. A komoly, nagy horderejű, a kormányzatot negatívan érintő ügyek valahogy nem érik el a szerkesztők ingerküszöbét. Ilyen volt a Fittelina-, a Nomentana-ügy vagy a dunaújvárosi Hankook-botrány.

- Ha az a kérdés, hogy bármelyik műsorunk szakmailag támadhatatlan-e, akkor nem vagyok biztos abban, hogy sok ilyen produkciót tudnék említeni. Abba az utcába viszont most nem mennék be, hogy műsorszámonként végignézzük, melyik mikor mivel foglalkozik. Mire letelik a ciklusom, jobb, érdekesebb műsoraink lesznek, noha olyan hallgató mindig marad, akinek egy-egy produkció ezért vagy azért nem tetszik. De azt ígérem, hogy pár év múlva korszerűbb műsorstruktúrájú, hallgatottabb és népszerűbb közrádió lesz Magyarországon.

Bodacz Balázs-Varga Klára, Magyar Nemzet


fidesz.hu