fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Kelták Európa nyugati peremén
2007. május 2., 08:59
Az elmúlt héten zajlott a harminchatodik Pánkelta Fesztivál az írországi Donegal megye legnépesebb városában, a húszezer lakosú Letterkennyben. Az elsősorban kulturális jellegű esemény a nyugat-európai pánkelta mozgalmak politikai jelentőségére is ráirányítja a figyelmet. A Magyar Hírlap írása.

Csaknem két évszázad telt el azóta, hogy Edinburghban megalakult az első Kelta Társaság, majd hamarosan követte a Kelta Kongresszus Walesben.

A pánkelta mozgalmak célkitűzéseiben a kulturális és nyelvi összetartozás tudata politikai célokkal párosult. Napjainkban főként zenei és sportrendezvényeket, kulturális fesztiválokat szerveznek a kelta öntudat erősítése érdekében. Jelenleg a franciaországi Bretagne, az Egyesült Királysághoz tartozó Cornwall és a Man-sziget, valamint Skócia, Wales és Írország lakóit említhetjük az úgynevezett kelta nemzetek között.

A különböző zenei fesztiválokon rendszeresen részt vesznek az észak-spanyolországi Galíciából, Aszturiából, a kanadai Nova Scotia tartományból és Angliából érkező fellépők is. A pánkelta mozgalmak kibontakozása mögött magától értetődően a szomszédos népektől eltérő sajátos kultúrájuk megőrzésének vágya állt. A 20. században - főképpen Írország önállóvá válásával, továbbá az északír, skót és walesi törvényhozás és tanácskozó testület megalakulásával - a kisebbségi, nyelvi jogokat mindinkább biztosítani tudták.

Napjainkban e nemzetek a még szélesebb politikai mozgástér megszerzésére törekednek. Leginkább az önálló igazgatással biztosítható a kelták megmaradása, kis létszámuk és nyelvi önállóságuk csorbulása miatt rendszerint veszélyeztetett kisebbséget alkotnak. Franciaországban a bretonok csak az összlakosság mintegy másfél százalékát teszik ki.

A 61 milliós Nagy-Britanniában a skótok a népesség nyolc százalékát, a walesiek pedig csupán öt százalékát alkotják. A brit koronához tartozó Észak-Írországban a protestáns angolok, skótok és az ír katolikus őslakosok aránya nagyjából megegyezik. Ennél nagyobb eltérést mutat a kelta nyelveket beszélők és a többségben lévő népcsoport nyelvét beszélők aránya. A kelta nyelvek gael csoportjába tartozik az ír, a skót gael és a már-már kihaltnak tekinthető man-szigeti vagy manx nyelv. E nyelvek közül a legtöbben, mintegy negyedmillióan beszélnek írül, míg a skót gael nyelvet körülbelül százezren ismerik. A manx nyelvet csak kisebb hagyományőrző csoportok népszerűsítik, egyelőre kevés sikerrel. Ezen nyelvek másik csoportja az úgynevezett briton ág. Ide sorolható a legszélesebb körben használt kelta nyelv, a walesi, amelyet nagyjából hatszázezren beszélnek, továbbá a breton, mintegy negyedmilliós táborával. Ebbe a csoportba tartozik még a manxhez hasonlóan csak néhány ezer ember által használt cornwalli is.

Egy 1999-ben készült felmérés alapján ez utóbbit mintegy ezren beszélik a mindennapi érintkezésben. Ennek ismeretében nem véletlen, hogy az Európai Unió is felvette a veszélyeztetett nyelvek listájára. Bizakodásra adhat okot, hogy Man-szigeten, Cornwallban és Bretagne-ban két tanítási nyelvű oktatási intézmények alakultak az elmúlt néhány évben, továbbá, hogy az ezredforduló idején Bretagne-ban számos helyi rádió- és televízióadó kezdte meg műsorának sugárzását kelta nyelven.

Írországban fél évszázada olyan régiókat alakítottak ki, ahol az ír nyelvet a hétköznapokban is használják. A dublini kormány különböző támogatásokkal ösztönzi az úgynevezett Gaeltacht területek benépesítését. Az országban egy évtizede működik az ír nyelvű televízióadó, s mellette több rádióállomás is, de ír nyelvű folyóiratok is megjelennek. A kelta hagyományok felelevenítésében nagy szerepet játszanak a minden évben megrendezett események is, mint a Pánkelta Fesztivál. Az idén öt napig tartott, s mind a hat kelta régióból érkeztek résztvevők.

Elsősorban a civil kezdeményezések jelentik a hagyományok és a nyelv megőrzésének kulcsát, egyelőre számottevő kormányzati támogatás hiányában. Örvendetes lenne tehát, ha az Európai Unió több figyelmet fordítana a kisebbségi nyelvekre, és nem csak az elvi állásfoglalások terén. Ha mégsem kapnak megfelelő közösségi támogatást, akkor hosszabb távon ezek a nyelvek kihalhatnak, hiszen Nyugat-Európa peremén gyakran csak egy kisebb falu lakosságát kitevő helybéli beszéli őket. Érezhető veszteséget okozna a kelta nyelvek eltűnése a sokszínű Európából. Talán még visszafordítható a folyamat.

Lőrincz András, Magyar Hírlap


fidesz.hu