- Günter Verheugen bővítési biztosnak Medgyessy Péterhez írott levele nyomán széles körű vita bontakozott ki Magyarországon arról, hogy diszkriminációnak tekinthető-e az EU-ban az anyaországok által a nemzeti kisebbségeknek nyújtott támogatás. Miként ítéli meg a levél jelentőségét?

- A tizenkét jelölt állam csatlakozásához közeledve mostanra gyakorlatilag világossá vált, hogy az EU-nak foglalkoznia kell ezen államok egy fontos tulajdonságával: jelentős számú kisebbségek élnek területeiken, és legtöbbjük rendelkezik határain túl élő nemzeti kisebbségi közösséggel. Függetlenül a nemzet, a nemzeti kisebbség és a nemzeti közösség kifejezések körüli elméleti vitáktól, ezen emberek millióinak léte ténykérdés, és ezen egyéneknek joguk van identitásuk szabad megválasztásához, azonosságtudatuk ápolásához. Ez nem pusztán a csatlakozással összefüggő kérdés, és a nemzet rendkívül összetett fogalmáról a véleménynyilvánítás nem tartozik a bizottság kompetenciájába. Az EU minden szervének tisztában kell lennie azzal a ténnyel, hogy a tanács 2000/43/EC sz. irányelve alapján a nemzeti és etnikai kisebbségeknek nyújtott támogatást nem lehet diszkriminatívnak minősíteni, hiszen annak célja éppen az, hogy egyenlő esélyeket teremtsen a kérdéses kisebbségnek. A nemzet fogalmáról folytatott vita hosszú évtizedek óta van napirenden. Az egész bővített Európával szemben elkövetett hiba lenne, ha rossz vagy könnyen félreértelmezhető üzeneteket küldenénk e témában a csatlakozni kívánó országok felé éppen az EU-csatlakozásról szóló népszavazás előtt.

- Milyen megoldásokat tud elképzelni az EU részéről, hogy előbbre vigye a nemzeti kisebbségek ügyének rendezését?

- Az EU-nak az érintettekkel közösen elfogadott alapelvek alapján kell dolgoznia azon, hogy a megfelelő, EU-konform választ adja arra a kérdésre, hogy amellyel ezen országoknak szembesülniük kell: hogyan támogatható az identitása, és hogyan tartható a kapcsolat azon milliókkal, akik a történelem viharai folytán más országok polgárai lettek, de akik ennek ellenére meg szeretnék őrizni eredeti azonosságtudatukat és nyelvüket anélkül, hogy hűtlenné válnának állampolgárságuk szerinti országukhoz. Az EU-alapelvek egyike, a szubszidiaritás és az emberi és kisebbségi jogok védelméről szóló elv hatékony végrehajtása révén a fenti kérdések megfelelő választ nyernek majd. MInt ahogy ez így történt néhány EU-ország esetében is, Dél-Tiroltól Schleswig-Holsteinig. Ebből a szempontból a velencei bizottságnak a nemzeti kisebbségek támogatásáról szóló jelentése még fontosabb. Kulcsfontosságú dokumentumnak tekinthető, amely egyfelől hivatkozik mindegyik alapelvre, ugyanakkor utal a kérdésben született nemzetközi, kétoldalú és nemzeti dokumentumokra. A velencei bizottság azt is megállapította, hogy "a kisebbségvédelem új és eredeti formáinak megjelenése, különösen az anyaországokban, pozitív folyamatnak tekinthető, ha e cél megvalósítását szolgálják". A magyar státustörvény, amelyet az Országgyűlés több mint kilencvenszázalékos többséggel fogadott el, úttörő példának tekinthető a jövő Európájának felépítését célzó vállalkozásban. Ugyanez a cél egész Európának: a stabilitás, a demokratikus biztonság és a béke elősegítése. A kulturális sokszínűség, amely a nemzetek, nemzeti kisebbségek, nemzeti közösségek kultúráin alapul - mindegy, melyik elmélet vagy terminológia alapján azonosítják magukat -, gazdagságot jelent az Európai Uniónak, és az európai béke előfeltétele.

Magyar Nemzet