fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Elvonulók kérték
2007. május 2., 10:25
Hülye, aki nem ünnepel! - csap szemen május elseje délelőttjén a levélládából kikandikáló reklámújság súlyos mondata. Nem akarok hülye maradni, irányt veszek a Hősök tere felé. A Magyar Hírlap írása.

Ott azzal szembesülök, hogy nagyon sok hülye lehet ebben a városban. Mert a korábbiakhoz képest, bizony, kevesen vannak a munkásünnepen. Bezzeg 1957-ben! Akkor a Csizma téren százezrek tettek hitet a munkáshatalom mellett. Hja, akkor még volt rend ebben az országban. Pártunk és kormányunk hívó szavára tömegek tódultak megünnepelni, hogy úrrá lettek az ellenforradalmi bandákon, a hatalom ismét a népé, munkásököl pontosan oda ütött, ahova köll. Ma meg? Pártunk több is van, igaz, kormányunk csak egy, az is olyan, amilyen, de mégis!

Persze, jól bekavartak a szakszervezetek az Eddig és ne tovább! jelszóval. Az ünnep reggelén is a tévében ágáltak: "A kormány megszégyenült a munkavállalók előtt." Csoda, hogy az emberek jó része inkább otthon maradt? Pedig ha az iskoláját vesztő tanár, a leépített köztisztviselő, a lapátra kerülő munkás elmegy ünnepelni, biztosan erőt merít a további harchoz. És harc vár még rá, az szent! Vagy ha például az a (papíron) háromszáztizenhatezer munkanélküli, a valóságban pedig ennél sokkal több, kivonul, és ha van pénze sörre, szórakozik önfeledten, egészen az Örömóda hangjaira komponált tűzijátékig, nos, akkor létszámban kenterbe verjük az 1957-es dicső népgyűlést is, úgy ám! Azt is mondták a felbujtó érdekvédők, hogy "nagyon sokan bizonytalanságban és félelemben ünnepelnek, ha lehet így egyáltalán ünnepelni". Hát mutassanak nekem a Hősök terén egyetlenegy rettegő embert! Nem fél itt senki, a bámész népség a tévés kívánságműsor készültét figyeli, a házassági évfordulós bácsi óhajára éppen az következik, hogy Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát, énekli Gál Gabriella. Innét néhány kilométerre azért félnek néhányan, az SZDSZ le is mondta az ünnepségét. A hír szerint késsel fenyegették a szervezőket.

A Hősök terén azonban semmi sem gátolja sem a megemlékezést, sem a jókedvet. Tart a kívánságműsor, az emberek kérnek, aztán békésen elvonulnak. Újabb házassági évforduló, újabb dal, Koncz Zsuzsa énekli: Bárhogy lesz, úgy lesz, a jövőt nem sejthetem.

Mi sem. Bizony, a sors ezer rejtelem.

Várkonyi Balázs, Magyar Hírlap


fidesz.hu