Talán többen lettek volna, ha tombolán kisorsolták volna a foci EB bukott, tizenháromezer oldalas pályázatának egy példányát, vagy ha lett volna még pár erőtlen ígéret a tavalyi választási kampányból. Bár lehet, hogy már ez is kevés lett volna. A kisebbik koalíciós párt látva a rendezvénye iránti teljes érdektelenséget, legalább lemondta azt, meglepő módon "szélsőjobboldali bűnözők támadására" hivatkozva.

Már nem csak külföldön, hanem itthon is, sajátjaik között is szalonképtelenné vált a koalíció. De azért még ne sirassuk őket, még 3 évük hátravan. Megbuktatni őket nem lehet, hacsak be nem látják teljes alkalmatlanságukat. Aztán jöhetnek az újabb ígéretek a dübörgő gazdaság áldásairól... Addig azonban iskolák, kórházak tömege zárja be végleg a kapuit, tovább nő az adósságállomány és a munkanélküliség, csupán az ország népessége nem...

Nem is nagyon nőhet, hiszen köztudott, hogy már lassan három évtizede évről-évre kevesebb gyermek születik, mint ahány lakos meghal hazánkban. Kevesebb, mert egy fiatal pár számára a gyermekvállalás a szinte biztos szegénység vállalását jelenti. Kevesebb gyermek születik, mert a lakosság egészségi állapota már ma is katasztrofális, rémisztő, hogy milyen kicsi az esélye egy mai harmincasnak megérni a nyugdíjkorhatárt, még akkor is, ha azt nem emelik tovább. És kevesebb gyermek születik azért is, mert rengeteg fiatal pár és egyedülálló kénytelen megfogadni miniszterelnökünk tanácsát az óriási munkanélküliség miatt: "el lehet menni!" És ezen még az sem fog változtatni, ha a következő tizenhét évben esetleg megépül a négyes metró.

Tényleg nagy a baj. Távozni készül a példakép, távozni készül az angol miniszterelnök. Pedig ott egy kicsit hangosabban dübörög a gazdaság...

Mégis távozik, ugyanis nem mondott igazat.

Gáspár Zsolt Gábor