Drága a magyar föld. Hogyha érzelmi alapon közelítünk. De megalázóan olcsó, ha közgazdasági mércével mérünk. Mert hiába földjeink közismert adakozó készsége, hiába a jó fekete, zsíros karaktere, ha nem a piac szabja meg értékét. Nyugaton a harmatgyöngének minősülő szántók is sokszorta drágábban cserélnek gazdát, mint nálunk a legjobb minőségűek.

A földtulajdonosok elemi érdeke lenne a valóságos értékhez közelítés. Ám amíg az igazán tőkeerős vásárlóréteget a törvény kizárja a lehetőségből, addig az árak nyomott szinten maradnak. És itt a kettős csapda. Ha 2011-ben megnyílik a földpiac, elvileg magával hozza a földár-emelkedést. Elvileg jól jár tehát a tulajdonos. De nem! Addigra ugyanis az eladni való zöme lábon elkel. Kényszerűen, hitvány áron. A globális tőke úgy szerzi meg a roppant értékű földvagyont, hogy még csak nem is áldoz rá sokat, a valós értéknek csupán töredékét. Hogy hogyan? Sok szem látja, de némák a szájak. Az érintettek előtt viszont nem titok, hogy máris számos, a jogban leginkább jártas ember buzgón járja a vidéket, vizslatja a kínálatot, kutatja a piacot, készíti elő a zsebszerződéseket. Vesznek és vesznek szorgalmasan. A strómanok. Vakulj, paraszt!

A magyar föld nem eladó! - harsogta gyakran egy sokszavú politikus, évekkel ezelőtt. A realistábbja már akkor is a tettet helyezte előtérbe a nagy hang helyett, és inkább akadályokat igyekezett emelni, korlátokat érvényesíteni a szabadrablás megakadályozására. Sikerrel. Ha korábban megtörtént volna a liberalizálás, mint azt már a kilencvenes évek derekán a szocialista kormányzat célul tűzte ki, a legendásan jó magyar föld már régen nem az önfenntartás eszköze volna, hanem a spekulációé. Akkor a 2011-es céldátumnak túl sok jelentősége aligha lenne. És a földvédők jelszavainak se.

Az unió szabályrendszere megkerülhetetlennek látszik. Még az agrárminiszter se lát a kibúvókra esélyt, noha csodatételből ő már vizsgázott: ahogy mondja, öt-nulláról hozta vissza a kukoricaintervenciós mérkőzést. Vajon ad-e esélyt a magyar földpiacnak az, ha a következő választáson egy jobb lobbierőt képviselő, karakteresen nemzeti alapú agrárszemlélettel rendelkező politikai erő fut be? Félő, hogy nagy mozgástere az akkori győztesnek már nem lesz. Egyébként is, a drámai történések most zajlanak, csak szigorúan a színfalak mögött. A suba alatti adok-veszek kárvallottja pedig nem csak az a sok gazda, aki fillérekért kótyavetyéli el földjét. Sokkal inkább az egész agrárgazdaság. A globális tőke ugyanis nemcsak földet vesz, de azzal együtt a mezőgazdaság - és így az agrárkereskedelem - befolyásolási lehetőségét, kézben tartását.


Magyar Hírlap - fidesz.hu