A cég márciusban több vetélytárssal szemben, nagy versenyben nyerte el a négy visegrádi és a három balti ország képviseletének jogát.

Az Egyesült Államokban kevesen vitatják, hogy az Európai Unió új tagjai esetében méltányos lenne megadni a vízummentességet. A Bush elnök által nyilvánosan felkarolt kérést a mindig szövetségeseket kereső külügyminisztérium is támogatja, és a gyanakvásra berendezkedett belbiztonsági tárca sem ellenzi. Sok amerikai magánemberként is azt mondja, amit a politikusok és kormányzati tisztviselők: az új demokráciák az elmúlt években az Egyesült Államok barátaiként viselkedtek, ideje, hogy ezt visszaigazolják nekik. Az USA ráadásul többszörösen érdekelt a vízummentesség kiterjesztésében. Egyrészt hosszabb távon is biztosíthatja ezekkel az országokkal a kivételesen jó kapcsolatokat, másrészt, ha ők elfogadják a mostaninál valamivel szigorúbb biztonsági feltételeket, akkor azokat esetleg le lehet nyomni a régebb óta kedvezményezettek torkán is. Jelentős idegenforgalmi és gazdasági érdekcsoportok is megmozdultak. A Citigroup vagy a Lockheed Martin neve az amerikai döntéshozóknak is mond valamit. Sőt, nekik igazán. Az amerikai lengyelek, magyarok vagy litvánok szervezetei is aktívak, ami külön-külön talán nem fontos, de együtt már belpolitikai erő, főleg választások előtt. A jogalkotási folyamat azonban hihetetlenül bonyolult, a legtapasztaltabb lobbistáknak is folyton meglepetéseket okoz.

Most például a kongresszus két háza közötti egyeztető konferenciára kell várni, de még azt sem tudni, kik vesznek majd részt az eltérő szövegek összefésülésében, mert a két oldalon vagy tíz-tíz bizottság vitatja meg az ügyet, és nem világos, melyik játszik majd kiemelt szerepet. (A Tom Lantos vezette külügyi mindenképpen, ez nemcsak azért jó, mert az elnök magyar származású, hanem azért is, mert a külpolitikai érvek egyértelműen mellettünk szólnak.) A két változat közül a szenátusi nekünk nem kedvez, mert a budapesti nagykövetség által visszautasított vízumkérelmek aránya, bár csökken, még tíz százalék fölött van. Elvben tehát még az is elképzelhető, ami a gyakorlatban aligha, hogy a vízummentesség kiterjesztése elkerül bennünket. Ebből a szempontból is szerencsés, hogy a hét állam (közülük Észtország csak informálisan) közösen lép fel, és egyesek (például a lengyelek) felhagytak különutas próbálkozásaikkal.

A menetrend megjóslása szinte lehetetlen, de hozzáértők szerint nem teljesen reális az a várakozás, hogy a törvényhozás nyári szünete előtt pozitív eredmény szülessen. Másrészt jövő ilyenkor már tombolni fog az elnökválasztási kampány, akkor már kevés az esély a nagy horderejű, stratégiai lépésekre, mint amilyen a vízummentesség megadása az országok egy nagyobb csoportjának. A kérdés nem pontosan a "most vagy soha" formájában merül fel, inkább úgy, hogy "a következő tizenkét hónapban, vagy csak évekkel később". A konstelláció kedvező, a lobbisták profik, a diplomaták szorgalmasan szövik a maguk pókhálóját. A sikerhez azonban, mint az életben mindig, egy kis szerencse is kellene.

Horváth Gábor, Népszabadság


fidesz.hu