- Kezdjük egy bemelegítő kérdéssel: egykori fociedzőként, sportszerető emberként mit gondol az elbukott Eb-pályázatról?

Nagyon sajnálom, hogy így alakult. Nem akarok felsorakoznia sok szakértő közé, hiszen ma már mindenki tudni véli, hogy mi volt rossz. Egy valamit azonban biztosan állíthatok: utánpótlás-nevelés és infrastruktúra nélkül a jövőben sem leszünk esélyesek. Ha ezek megteremtését elkezdtük volna - mondjuk az első bukott pályázatunk után -, és ma már lennének stadionjaink, műfüves pályáink, sportcsarnokaink, és lenne egy szervezett, megfizetett utánpótlásképzés, akkor egészen máshol tartanánk. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy a megkezdett munkát is felszámolta Magyarország. Nincs Bozsik-program és nincs helyette más sem. Szívességből - az idejük és a családjuk rovására - dolgoznak helyenként szakképzetlen edzők, rossz körülmények között, eszközök nélkül. Így nem lehet gyerekek tömegeit a pályákhoz csalogatni, így nem lehet megszerettetni velük a focit.

- És politikusként miként értékeli azt, hogy 12 szavazatból egyet sem kaptunk? Ennyit ér ma Magyarország?

- Csak remélni tudom, hogy a számunkra kedvezőtlen döntés ilyen értelemben nincsen összefüggésben a politikával, ugyanakkor ma a labdarúgás egy olyan hatalmas üzletág, amelynek lehetnek, sőt bizonyára vannak is kapcsolatai a politikával. Nem tartom magam azonban eléggé bölcsnek ahhoz, hogy a nemzetközi labdarúgás színterén, avagy a hátsó folyosókon zajló lobbiról bármiféle érett véleményt alkossak.

- Akkor térjünk át a hazai pályára! Fél éve lett elnöke a megyei közgyűlésnek. Mik a tapasztalatai?

- Szomorú, hogy olyan helyzetben vettem át a megye vezetését, amikor a kormány megszorító intézkedései minden eddiginél nagyobb terhet rónak mindannyiunkra. Helyben azért kezdtük saját magunkon az egyszerűsítést és a takarékoskodást, hogy a 4500 dolgozót és 11 ezer ellátottat jelentő nagy rendszer szemében hitelesek maradjunk, amikor az őket érintő racionalizációról, átszervezésről, struktúraváltásról beszélünk. Az önkormányzat egyébként 256 millió forintért vállalt korábban önként feladatot, amit az idei évben 90 millióra csökkentett a közgyűlés. Ez 40 százaléka a korábbi évek ráfordításainak. A jelentős visszaesés persze azt is jelenti, hogy 165 millió forintnyi - gyakran indokolható - igényre nemet kell mondanom.

- Mely szférák szenvedik el a legnagyobb károkat?

- Végtelenül sajnálom, hogy azokról a területektől, és szervezetektől kell megvonnunk a támogatást, amelynek érdemeit napokig lehetne sorolni. Egy biztos: először a kötelező feladatainkat kell ellátnunk, s csak azután léphetünk az önként vállalt programok támogatása felé. A 2007-es év nagy érvágást jelent a kultúrával, sporttal foglalkozó szervezeteknek. Remélem azonban, hogy egy sikeres átszervezést követően módunk lesz arra, hogy az önként vállalt feladatkört is átgondoljuk,s a már említett területek több támogatást kaphatnak.

- Mikorra sikerülhet kivergődni a gödörből?

- A most meghozott döntések jövőre már éreztetni fogják hatásukat, ezért abban bízom, hogy a 2008-as költségvetés lehetőséget nyújt arra, hogy a tetszhalott állapotban lévő szervezetek újraéledhessenek.

- Nehéz elképzelni, hogy a több művészeti egyesületnek is helyet adó, s most bezárásra ítélt megyei művelődési központ feltámadhat, különösen úgy, hogy az épületét is el kell adni. De éppenséggel nem látjuk a fonyódligeti gyermektábor jövőjét sem...

- Nagyon nehéz a feladatunk, hiszen döntenünk kellett a likviditás, a gazdaságos működés, a pénzügyi biztonság fenntartása, vagy az önként vállalt feladatok - s a kultúra, a sport, a hagyományápolás, az értékteremtés terén hatalmas eredményeket elért szervezetek - támogatása között. A korábbi időkre jellemző jutalomosztásról, a kül- és belföldi kiküldetésekről ugyan nem volt nehéz lemondani, de ezek a takarékossági lépések önmagukban nem bizonyultak elégségesnek.

- Hogyan fogadták ezeket a döntéseket az érintettek?

- A visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy az intézményeink dolgozói nagyrészt megértették és elfogadták, hogy nem piszkálódásról, bántó szándékról van szó. Inkább törődésnek tekintették, hogy mindegyik intézményünket átvilágíttattuk, a tevékenységüket megismertük. A részletes elemzést követően javaslatok érkeztek az önkormányzathoz, amelyek aztán kidolgozott formában júniusban kerülnek a közgyűlés elé.

- Mindezek alapján arra lehet következtetni, hogy kényszerpályán halad a somogyi politizálás. Ennek tudható be az is, hogy megyénkben korántsem olyan éles a politikai szembenállás, semmint országos szinten?

- Ahogy én látom, politikai ellenfeleink is elismerik, hogy nincs más út. Azért a helyzetért egyébként, amibe a megye sodródott, az én politikai oldalam felelősséget nem vállalhat, miután országosan öt éve nem vesz részt a vezetésben, somogyi szinten pedig csupán tavaly október óta élvezzük a választók bizalmát. A problémák megoldásából ugyanakkor kivesszük a részünket. Az együttműködésnek ez az egyik eleme. A másik része pedig az a kényszer, amelyet a megye állapota jelent. Somogy mutatói sok tekintetben még rosszabb képet mutatnak, mint az országé. Amikor a házastársak veszekednek, s közben a gyerek elvágódik, összetöri magát, akkor a baleset felülírja a vitát, mert a gyermek egészsége, épsége fontosabb. Valahogy így tekintünk most a megye helyzetére is, nincs időnk arra, hogy perlekedjünk. Nagy baj lenne, ha egymás hibáztatásával foglalkoznánk, miközben rengeteg a tennivaló. Én tehát egy pragmatikus, ügyek, feladatok mentén szervezett megyevezetést képzeltem el, és eszerint járom az utamat.

- Ami kétségtelenül együtt jár az ön és pártjával szembeni bizalom erodálódásával is. Nem zavarja, hogy önnek kell elvinnie a balhét?

- A magyar emberek úgy érzik, hogy a politika nem velük foglalkozik, s ezért elfordulnak a közügyektől. Egyre bővül azok tábora, akik egy most rendezett választásra nem mennének el, mert úgy gondolják, hogy az ország vezetésével megbízott politikusok nem őket képviselik. Azt látják, hogy bármilyen kritikát fogalmaznak is meg, az következmények nélkül marad. Ezt érzem inkább problémának.

- Talán azt érzik, hogy a fejük felett, az ő véleményüket figyelmen kívül hagyva döntenek róluk. A megyék szerepe egyre csökken, önkormányzataik ma már jóformán csak intézmény-fentartóként működnek. Mit gondol a regionalizáció sajátosan magyar formájáról?

- Jelenleg Magyarországon nem érvényesül az unió két alapelve, vagyis a szubszidiaritás és a decentralizáció. Ez azért probléma, mert a lebegtetett 8000 milliárd forintot nem ezen elvek mentén fogják szétosztani. A regionális fejlesztési tanácsban helyet foglaló választott tisztségviselők, így a megyei jogú városok vezetői, a megyei közgyűlések elnökei és a kistérségek vezetői nem rendelkeznek valódi döntési kompetenciával, miután kisebbségben vannak a kormány delegáltjaival szemben. A megválasztásom óta eltelt fél év alatt - mivel az uniós pályázatok terén az előkészítési szakasznál tartunk - még nem derült ki, hogy Somogy megyében hol és mit fejleszthetünk, s az sem, hogy a már komoly pénzügyi döntéseknél miképpen érvényesíthetjük az érdekeinket. Persze a remény hal meg utoljára, s ezért reménykedem, a fölényben lévő miniszteri delegáltak végül teret engednek majd az itt élőkakaratának.

- A remény talán kevésnek tűnik abban a megyében, ahol a zsáktelepülések plasztikusan fémjelzik a nyomor legmélyebb szintjeit, ahol gazdaságról szinte alig beszélhetünk, ahol az autópálya nem a helyieknek épül, s ahol a kormány legújabb döntése értelmében egyetlen vasúti szárnyvonal sem marad meg 2008-ban. Mi lesz itt?

- Ha nem reménykednék, nem szabadna közgyűlési elnöknek lennem. Látom a rengeteg gondot, a somogyiak tömeges elszegényesedését, látom azt, hogy a mélyszegénység egyre nagyobb méreteket ölt. Azért dolgozom, hogy ez a helyzet megváltozzon, de a fölött sem hunyhatok szemet, hogy ellenzéki megyevezetőként erős korlátaim vannak. Ekképpen most még azt sem látom, hogy Somogy megye nyertese, avagy vesztese lesz-e a regionalizációnak.

- Ejtsünk néhány szót az egészségügyi reformról is! A kórház fenntartójaként, illetve a Regionális Egészségügyi Tanács elnökeként mit szól ahhoz, hogy a példaként emlegetett intézmény traumatológiáján öt tetanusz ampullával vágnak neki egy hétvégi ügyeletnek? Akinek jut, szerencsés, akinek nem, azt elviheti a szepszis ?

- Az egészségügyben nagyon nagy bajok vannak, rengeteg a panasz. Nem szeretném, ha ennek a nagy zűrzavarnak az lenne a vége, hogy somogyiak sokasága esik ki az ellátásból. Ahhoz képest, hogy súlyponti intézménynek jelölték ki intézményünket, és "bezzeg-kórházként" emlegetnek másutt, a kórház főigazgatója a márciusi közgyűlésen likviditási problémái áthidalására 250 millió forintos segítséget kért. Úgy tudom egyébként, hogy a reform pénz bevonását jelenti a rendszerbe, hogy hosszú távon aztán gazdaságosabbá váljon a működés. Miután azonban 250 milliárd forintos pénzkivonást ígért Magyarország Brüsszelnek, a reform szót mellőzném. Persze bizakodhatunk, hogy ennek az intézkedésnek az ellentételezése nem marad el: uniós összegek elnyerésére számítok, hogy az egészségügyben uralkodó, valóban kaotikus állapot megváltozzon.

- A rendszerváltozás idején diplomázott, Somogyváron alapítója volt a Fidesznek. Aligha gondolta akkortájt, hogy a XXI. Század első éveiben, két évtizeddel a változás után a mai problémákkal kell megküzdenie. Hogyan képzelte az átmenetet, milyen közéletet szeretett volna?

- Amikor Somogyváron 1992-ben megalapítottuk a Fidesz helyi szervezetét, azt gondoltuk: ezzel deklaráljuk, hogy demokraták vagyunk. Akkoriban úgy láttuk, hogy ezzel a kicsi lépéssel tettünk azért, hogy a diktatúra soha többé ne igázhassa le országunk polgárait. Amiben azóta erős kételyünk támadt az az, hogy ennél erősebb berendezkedésnek reméltük a demokráciát. Azt gondoltuk, hogy ez a rendszer a többpárti parlamenti kontroll miatt csak igazságos lehet. Ma azt látjuk, hogy nem mindig igazságos. Azt gondoltuk, hogy a demokrácia mindig az emberekről szól. Most úgy látjuk, hogy nem mindig róluk szól. Akkoriban biztosak voltunk abban, hogy a demokrácia alappillérei garantálják, hogy Magyarországon az előző rendszer bűneire, kiváltságaira emlékeztető igazságtalanságok ne fordulhassanak elő újra. Ma már ebben sem vagyunk biztosak. Az elmúlt tizenhét év legnagyobb hibája, hogy még a demokraták is elkezdtek szkepszissel tekinteni a demokráciára. Ez a baj mindenek felett áll. Ha megkérdőjelezzük a demokrácia létjogosultságát, az már a vég. Úgy látom, hogy ebben a tekintetben nagyon sok hibát követett el mindkét politikai oldal, és nem védte meg igazán egyik politikai erő sem a demokráciát. Hagytuk, hogy odáig jussunk: az emberek negyven- ötven százaléka azt gondolja, a rendszer keretein belül nem kínálkozik problémáira megoldás.

- Jóformán 17 éve benne van a politikában, ám az elnöki poszt elnyerésével került igazán mélyvízbe, s nem is szerencsés időszakba. .Megérte?

- Ha élhetek egy focis példával: Ha a játékos bekerül csapatával a Bajnokok ligája döntőjébe, akkor iszonyatosan kemény mérkőzésre számíthat. Ott játszani a világ legnehezebb dolgának tűnhet akkor, annál csak az lehet nehezebb, ha az ember a cserepadról kényszerül végignézni a meccset. A feladatomat tekintve: még mindig jobb a közgyűlés felelős posztját betölteni, aktív részese lenni a döntéseknek, próbálni segíteni a somogyiaknak, semmint ellenzékben ülni, szenvedni, s látni, ahogy sorvad körülöttünk minden.

Forrás: SZEKERES ALÁN, Búvópatak