A Frankfurter Allgemeine Zeitungban, konzervatív német napilapban Reinhard Olt Kétségek közt című cikkében foglalkozik Gyurcsány Ferenc kétségeket támasztó külpolitikai kurzusával.

A szerző hosszú elemzésében leszögezi, valószínűtlen, hogy Romano Prodi szavai győzték volna meg Gyurcsány Ferencet, aki eddigi álláspontjával ellentétben mégis úgy tűnik, hogy az uniós Nabucco gázvezetéket támogatja és nem az oroszok Kék Áramlat nevű projektjét. Ez olvasható ki azokból a budapesti nyilatkozatokból, melyeket a magyarországi kormányfő olasz kollégájánál tett látogatása után adtak ki. Eszerint Budapest és Róma különösen azokkal a közép- és kelet-európai tagállamokkal kíván együttműködni a közös energiapolitika kialakításában, melyek behozataluk jelentős részét Oroszországból biztosítják.

Tekintettel Magyarország energiafüggőségére, valamint a vélhetően az oroszok által megcsillantott privilégiumokra, Gyurcsány Moszkvából hazatérve Putyin elégedettségét kiváltóan a Kék Áramlatot okos befektetésnek, míg a Nabuccót irreális álomnak nevezte. Az ellenzék egyenesen azt feltételezte, hogy Magyarország az orosz gazdaság előretolt gazdasági bástyája lehet.

A Gyurcsány őszinteségével kapcsolatos kételyek - saját hibái mellett - a kormányzati kommunikációs stáb ellentmondó nyilatkozataira is visszavezethetők. Ez a testület a belső harcok és kínosan rossz személyi döntések miatt csak részben képes ellátni feladatát. A szerző példaként említi, hogy a kormányszóvivő posztja jelenleg is üres.

Olt szerint a legfontosabb kérdés, hogy van-e egyáltalán Budapestnek külpolitikai iránya, hiszen egyre inkább feltűnő, hogy az ország külpolitikájából hiányzik az állandóság, a külügyminiszter és a kormányfő fellépéseinek összehangoltsága. A volt köztársasági elnök orvos lányának külügyminiszteri kinevezését fejcsóválással fogadták, ami erősítette azt a feltételezést, miszerint a magabiztos és a saját képességeit gyakran túlértékelő Gyurcsány saját kezébe kívánja venni a külpolitika 90 százalékát. Ezt a feltételezést azóta megerősítették a tények.

Feltűnő továbbá, hogy Magyarországon a külkereskedelem, az energia- és biztonságpolitika legjobb esetben is egymás mellett léteznek, ahelyett hogy egymást kiegészítenék és erősítenék. Ezért is katasztrofális az a látszat, miszerint Budapest a NATO és EU partnerektől eltérő Oroszország-politikát folytat. A politikai táborokat és a társadalmat is megosztó árkok miatt a külpolitika teljesen a belpolitikai harcok áldozatává vált: a kormány és az ellenzék mindent elkövet a nemzetközi színpadon, hogy a másikat befeketítse vagy hiteltelenítse.

Brüsszelben és Washingtonban nemcsak annak nem örülnek, ha valaki hirtelen "orosz akcentussal" beszél, hanem az is bizalomvesztéshez vezet, ha egy ország annak látszatát kelti, hogy a döntéseit egy az unión kívüli nagyhatalom érdekeinek megfelelően próbálja meghozni. Azzal, hogy Gyurcsány a Nabucco projektet álomnak nevezte, és kormánya a Moszkvától kevésbé függő energiaellátás kérdésében nem vette tudomásul az Oroszországgal szembeni transzatlanti hangsúlyeltolódásokat, azt a kellemetlen bizonyítványt állította ki magáról, hogy ő Putyin legfontosabb (energia)politikai szövetségese Közép-Európában.

MNO - fidesz.hu