A Fidesz egyik alelnöke ugyanis megjelent az üdülő kapuja előtt s a lombosodó fák között sajtótájékoztatót tartott. Ez azonnal feltűnt a rendőröknek, a kormányőröknek, a biztonsági embereknek, sőt a lovasberényi erdő szabad madarainak is. Ezek után nem csoda, hogy a kormánynak is.
Ki is küldték a kommunikációért felelős államtitkárukat, hogy oldja meg a helyzetet.

Az MR Online jóvoltából felidézhetjük a párbeszédet. A mai eltorzult belpolitikai helyzetben szinte felüdülés ez az erdei csevej, ez a modern kori Rómeó és Júlia (Tristan and Isolda - Daphnis és Cloé). Tudnunk kell, hogy a herceg, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára arra invitálta váratlan vendégét, a Fidesz alelnökét, hogy fáradjon a palotába egyeztetésre, ám utóbbi úgy vélte, nem ez a tárgyalás megfelelő módja. Most bekapcsolom a magnót.
Pelczné Gáll Ildikó: - Nekünk egyetlen egy feladatunk van, a választóknak a megvédése a felelőtlen intézkedéstől, attól, hogy a betegek még kiszolgáltatottabbá váljanak. Az ötletelést és annak a terhét én önre bízom.

Gál J. Zoltán: - Ön ötletelésnek nevezi a kerítés előtt, ami a kerítés mögött zajlik. Én azért jöttem, hogy jöjjön be velem a kerítés mögé. És még az is lehet, hogy meg tudjuk győzni önt arról, hogy ez nem ötletelés. A változatlanság, a minden maradjon a régiben, a két lábon állunk a féken, ez nem megoldás. Tegye meg, hogy bejön és elmondja. Ezek szerint a Fidesznek van programja. Tegye meg, hogy kétszáz métert megyünk együtt, szerintem egy kávét, teát is tudunk adni. Jöjjön be velem...
Pelczné Gáll Ildikó: - Csinálják vissza, amit elrontottak, és akkor van miről tárgyalni. Módosító javaslatot terjesztünk a Tisztelt Ház elé, mert hogy ott van a helye, nem ilyen belső megbeszéléseken, hogy hogyan szeretnénk a szakmai átalakítást.
Gál J. Zoltán: - Mi meg azt mondjuk, hogy dolgozzunk közösen. Jöjjön be velem, 200 méter, elmondja a Fidesz szakmai programját, utána megnézzük a honlapot, utána vitatkozunk a parlamentben, de itt most fontos koncepcióalkotás zajlik.
Pelczné Gáll Ildikó: - Kérem, hivatalosan kezdeményezze ezt. Minden jót kívánok. Viszontlátásra.
Gál J. Zoltán: - Kezit csókolom, jó egészséget és anyák napja alkalmából sok boldogságot.
Pelczné Gáll Ildikó: - A gyerekeimtől megkaptam korán reggel, de igazán kedves öntől.

Bejátszás vége.

Nehéz az ocsúdás, még mindig a duett hatása alatt vagyok. Az a finom érzékenység a kézcsókkal, a jókívánságokkal, az a figyelmesség, hogy anyák napja van... Aztán az a fegyelmezetten elfojtott erotika, hogy jöjjön be velem, elmondja, utána megnézzük, majd beszélgetünk, vitatkozunk. Utoljára ilyet a Lotte in Weimar kezdőlapjain olvastam.

Bár megjegyzendő, lovagunk kissé naivabb Goethénél. A "jöjjön be velem, 200 méter" szófordulatot még elfogadhatjuk a precizitás magasiskolájának. De utána mi lesz, Johann Wolfgang?

Talán Horváth és Wojnik végighallgatja szótlanul a Fidesz programját? Talán Gyurcsány és Kóka lázasan böngészi a Fidesz-honlapot? És közben mit csinálnak a többiek, malmoznak?

A románcból a legfontosabb politikai következtetés az, hogy lovagunk anyák napjának délutánján a lovasberényi erdőben jött rá, hogy a Fidesznek van programja. A másik, nem kevésbé fontos észrevétel, hogy feltűnő a szakszavak (két lábon állunk a féken, minden maradjon a régiben, a változatlanság, ez nem megoldás) pontos és egyértelmű használata.
És még egy apró és gyöngéd figyelmesség: "szerintem egy kávét, teát is tudunk adni."

Ez esetben a "szerintem" szó használata a kommunikáció csúcsa, de egyben a banánhéj.

Mert ilyet magánbeszélgetésen, ha kávéról, teáról van szó, férfi nem mond nőnek. Vagy meghívja és ad, vagy nem mondja. De még kínosabb, hogy ez nem a magánszféra, így a kijelentés azt sugallja, hogy nem a lovagon múlik a vendéglátás.

Aki nem hiszi, járjon utána, de most abbahagyom, mert írás közben nem lehet tovább ocsúdni.

(székely)