A Handelsblatt című német gazdasági lap Sarkozy megválasztásában a franciák radikális változtatási szándékát látja. "Az Ötödik Köztársaság leggyengébb elnöke, Jacques Chirac 12 éve után egy új erős ember jutott az Élysée-palotába" - írja a lap. A berlini Tagesspiegel viszont megállapítja: Sarkozy diadala ellenére nyugtalanító jelenség marad sok francia számára.

A legnagyobb konzervatív brit lap szerint bizonyosra vehető, hogy "bömbölő felháborodás" fogja fogadni, ha Sarkozy nekilát választási programjának megvalósításához. Sok francia bármilyen - törvényes vagy akár törvénytelen - eszközzel kész szembeszállni az előző kormányokból kisajtolt szociális és foglalkoztatási kiváltságok lebontásával, és Franciaország az az ország, ahol a választóhelyiségek ítéletét gyakran az utca akarata írja felül. Bizonyosra lehet venni azt is, hogy amint az új elnök belevág ígéretei valóra váltásába, sztrájkok, útlezárások sorozata következik. Ellenfele, Ségolene Royal "szégyenteljes utolsó dobásként" meg is jósolta, hogy ha Sarkozy győz, az erőszakot fog szítani; Royal ezzel a jóslattal "veszélyesen közel került a lázításhoz" - írta elemzésében a The Daily Telegraph. A The Guardian, a legnagyobb baloldali brit napilap hétfői kommentárja szerint a franciák nem azért szavaztak Sarkozyre, mert különösebben kedvelnék, hanem azért, mert úgy érezték: ő az az elnök, akire most szükség van. Franciaország egyértelműen úgy döntött: a 12 évi sodródásra éles jobboldali fordulat hozhat gyógyírt, és "pontosan ezt is fogja kapni".

A The New York Times szerint Sarkozy lehetőséget kapott annak bizonyítására, hogy bírálói tévednek. A liberális New York-i lap publicistája, Craig S. Smith szerint az eddigi francia államfők közül ő az egyik leginkább megosztó személyiség, szellemiekben egy "táncoló dervis", aki egyszerre kelt reményt és félelmet, leplezetlenül ambiciózus, pragmatikus, számító, és szeret mindig a középpontban lenni. Még párttársai is visszafogott lélegzettel várják, hogy milyen elnök lesz belőle - állapítja meg a cikkíró. A szintén liberális The Washington Post vezércikkírója, Jim Hoagland figyelmeztet: a győztes kampánysikere nem garancia arra, hogy elnökként is sikeres lesz. "Nem szabad várni, hogy Sarkozy azonnal átformálja Jacques Chirac leköszönt elnök külpolitikáját, amelyben Európa az Egyesült Államok ellenpontjaként szerepelt. Sarkozyt nyilvánvalóan jobban befolyásolja az amerikai belpolitika" - állapítja meg Hoagland. A konzervatív The Wall Street Journal melegen üdvözli Sarkozy győzelmét, és szerkesztőségi cikkében úgy ítéli meg: az új elnök képes lesz arra, hogy honfitársainak változásszomjára építve történelmet írjon, átértelmezze Franciaország szerepét a világban.

A torinói La Stampa szerint Sarkozy révbe ért "hosszú és következetes eszmei harcával, amelyet már évek óta vívott mozgalma berkeiben, hogy félreállítsa Chiracot és megújítsa a francia jobboldalt. Ugyanakkor a Fiat-csoport lapja elismeri, hogy Ségoléne
Royal egészen kiváló eredményt ért el, miután visszaadta a két évvel ezelőtt még fáradt szocialista párt életerejét. "Az a Franciaország, amely meg akar szabadulni a 20. század második felében felvett védőöltözéktől, hogy szembenézzen a globalizáció kockázataival és előnyeivel, győzedelmeskedett afelett, amely az állami gyámkodást részesíti előnyben" - vélekedett a szintén balközép madridi El País. A jobbközép El Mundo Sarkozy győzelmének okait abban látja, hogy a jobboldal jelöltje rendelkezett a választások megnyeréséhez szükséges "három klasszikus feltétellel": vezéregyéniség, párttal és konkrét programmal.

A holland baloldali Volksrant Sarkozyt "a polarizált Franciaország elnökének" tekinti, ugyanakkor "elmélyült és fájdalmas önvizsgálatot" ajánl a Szocialista Pártnak, amely sorozatban harmadik választását vesztette el. A brüsszeli La Libre Belgique már arról írt, hogy Sarkozynek és pártjának, az UMP-nek meg kell nyerniük a parlamenti választásokat, különben az elnök programja holt betű marad.

A konzervatív osztrák Die Presse kommentárja szerint a hosszú évek óta terjedő rosszkedv, amely a 2005-ös külvárosi lázadásokban ijesztően konkrét formát öltött, fölkeltette a változás igényét a francia társadalomban. A többség számára pedig erre Sarkozy alkalmasabb, mint Royal. A kérdés az, mennyire akarja és képes Sarkozy azt az ígéretét teljesíteni, hogy "megoldja Franciaország erkölcsi válságát".

A konzervatív svájci Neue Zürcher Zeitung úgy látja, hogy Sarkozyvel a 12 elnökjelölt legalkalmasabbika nyert. Ez nagyon fontos volt, mert az új államfőre rendkívül nehéz munka vár. De ehhez változnia kell, a külvárosok problémáját nem oldhatja meg azzal az éles, konfrontatív retorikával, amelyet a 2005. őszi zavargások idején belügyminiszterként használt. Ehelyett párbeszédet kell folytatnia az érintettekkel. Pusztán rendőri erővel nem tud úrrá lenni a rosszul integrálódott, gyakran munkanélküli külvárosi bevándorlók gyerekeinek indulatain.

Az orosz Kommerszant szerint Sarkozy megválasztása győzelem azok számára, akik a francia gazdaság liberális reformját szeretnék, ugyanakkor félő, hogy e hosszú ideje halogatott reformok miatt hamarosan sok lesz az elégedetlen ember.

MTI - fidesz.hu