Vigadó, 2003. február 6.
Nos, hát, a háborúról és a békéről. Engedjék meg, hogy ezzel kezdjem a mondandómat, hiszen ez aggaszt mindannyiunkat, ez aggasztja az egész világot. Az emberek néha úgy szoktak elköszönni egymástól, hogy csak egészség legyen. Ma gyakran azzal válnak el egymástól, hogy csak béke legyen. Mi, magyarok, kedves barátaim, a háború dolgában az elmúlt esztendőkben már szert tettünk némi jártasságra. Nem a mostani az első fenyegetés. Bizonyára emlékeznek, a közeli balkáni háborúból - ahol 350 ezer magyar is él -, úgy kerültünk ki, hogy egyetlen magyar életet sem veszítettünk el. Úgy estünk át, úgy esett át az akkor két hete NATO-tag Magyarország a tűzkeresztségen, hogy itt, Magyarországon egyetlen embernek az élete sem kellett hogy kizökkenjék a megszokott kerékvágásból.
Tegyük föl a kérdést: miért történhetett ez így? Azt hiszem, talán azért, mert akkortájt Magyarországnak volt biztos iránytűje. Minden veszélyes pillanatban, minden nehéz döntés előtt azt az egyszerű kérdést tettük föl: mi a magyar érdek? Most egy távoli, fenyegető háború vetíti ránk az árnyékát. Sokan, tán az ország többsége is úgy érzi, hogy nem tudjuk, mi a helyes válasz. Sodródunk, mintha elmulasztották volna föltenni a kérdést: mi a magyar érdek? Ehelyett csak arról hallunk, hogy mik az ilyen-olyan külföldi elvárások. Mintha a külpolitika irányítói számára homályban maradna, mi is a magyar érdek. Márpedig, kérem, a homály a tévedés birodalma. Most, hogy a számunkra egyébként valóban fontos fővárosokból egymásnak is ellent mondó jelzések, mondjuk ki, időnként kívánságok, sőt elvárások is érkeznek, a saját magyar érdekek iránytűje hiányában minthogyha eltévednénk a hatalmi játszmák dzsungelében. Úgy érzem, ezért fordulhatott elő, hogy az ország polgárai, beleértve egyébként a parlamenti képviselőket is, hazánk vezetőinek álláspontjáról a külföldi sajtóból kellett, hogy értesüljenek.
Nem tudjuk, hogy akarták-e vagy sem, eltévedtek vagy szándékkal indultak ebbe az irányba - a lényeg az, hogy ma a világ és mi, magyar polgárok úgy tudjuk, hogy a magyar kormány a háború oldalán áll. A kormány azonban nem azonos az országgal. A magyar emberek elsöprő többsége békét - igen: békét akar. S valóban, mi úgy látjuk, hogy a békés megoldásra még maradt esély. Éppen ezért meg kell őrizni a józanságunkat. A mi meggyőződésünk az, a magyar érdek azt kívánja, hogy amíg csak egy hajszálnyi esély is van a békére, igazodás és kapkodás helyett higgadtan és nyugodtan kell cselekednünk a béke érdekében.
Mindehhez tegyük még hozzá, hogy 1956-os nemzetként helyes, ha világossá tesszük, hogy a nemzetközi közösség döntése és felhatalmazása nélkül számunkra elfogadhatatlan bármely független állam elleni katonai akció.
A békére vágyó utólagos, manapság ezt úgy mondják: emberi nyilatkozatokkal nem lehet meg nem történtté tenni azt a hibát, hogy a háborút támogatók közé sodródtunk. Ne feledjük el, hogy a lavina egyetlen hópelyhe sem hiszi magát a lavina okozójának.
Kossuth Rádió Reggeli Krónika, 2003. február 10.
Ami a tiszta beszédet illeti, az nemcsak az európai uniós csatlakozással függ össze - és most nem a nyelvtani problémákra utalok, amelyekbe időnként beletörik egy-egy közéleti szereplőnek a bicskája, hanem általában a magyar közéletben elharapódzott "azért beszélek, hogy ne értsétek pontosan, hogy mit mondok" típusú magatartás. Mondjuk itt van a taszári ügy. Ez olyan, mint az állatorvosi ló. Először úgy tudtuk, hogy tolmácsok jönnek, aztán kiderült, hogy ezek olyan tolmácsok, akik egyébként közigazgatási szakemberek, majd szó szerint azt hallottuk, hogy az Egyesült Államokkal jogviszonyban álló önkéntesek. Egy más állammal jogviszonyban álló önkéntest a magyar nyelv zsoldosnak nevezi, és jobb lett volna az elején már azt mondani mindannyiunknak, hogy zsoldosok jönnek, és nem tolmácsok. De a belpolitikában is így van. Mondjuk, fölemelik az autópályamatricák díját több mint 20 százalékkal, és az az indok, hogy 160 kilométerrel több autópályát lehet használni. Miközben előtte hónapokig azt hallottuk, hogy az előző kormány egyetlen kilométer autópályát sem épített. Akkor a marslakók hoztak nekünk 160 kilométer autópályát? Szóval, ezekről a kérdésekről van szó, nemcsak az európai uniós csatlakozásról. Vagy az előbb Ön beolvasta azt a hírt, hogy a belgák közölték, a héten elején sorra kerülő jelentős NATO-megbeszéléseken milyen álláspontot fognak képviselni, vagyis nemet fognak mondani a háborús amerikai igényekre. És a mi kormányunk? Mi is tagjai vagyunk a NATO-nak. Mi mit képviselünk, ma, holnap és holnap után majd Brüsszelben? Vagy hasonlóképpen itt van a levélnek a dolga, amit a magyar kormányfő aláírt, amiről most megpróbálják elmagyarázni nekünk, hogy a béke érdekében születik. Miközben minden hír arról szól, hogy az amerikaiak azt mondják, a játszmának vége, jöjjön a háború. Aki az amerikaiakkal együtt ír alá egy levelet, utána hiába mondja, hogy ő békét szeretne, hiszen nyilvánvalóan azok közé került, akik azt mondják, hogy a játszmának vége. Ezzel szemben szerintünk a magyar érdek például az, hogy amíg egy körömpiszoknyi esély van a békére, addig próbáljunk meg inkább annak érdekében cselekedni, és ne álljunk arra az oldalra, amelyik a vége a játszmának, kezdődjék az összecsapás álláspontot képviseli. Én nem szeretem az egymásra mutogatást kormány és ellenzék között, de miután a kormány dönt az ország sorsát érintő kérdésekben, így a mi személyes életünk fontos kérdéseiben is, sajnos az elvárások mindig vele szemben magasabbak, ha őszinteségről, egyenességről és tiszta beszédről van szó.
Orbán Viktor az InfoRádió Aréna című műsorában, 2003. február 10-én
Kezdjük Irakkal. Most a legfrissebb hír az, hogy véget ért a NATO-tanács nagyköveti szintű ülése, holnapra újból összehívták Törökország ügyében. Ön évértékelő beszédében úgy fogalmazott, hogy a békés megoldásra még maradt esély. Az ön véleménye szerint hogyan lehet rendezni ezt az ügyet, hiszen ez egyáltalán nem olyan egyszerű, Európa megosztott volt korábban is, most is ez ügyben. Hogyan lehet az Ön vélemény szerint rendezni a kérdést?
Orbán Viktor: Sok szempontot kell egyszerre figyelembe vennünk, és sok szempontnak kellene egyszerre érvényt szerezni - ebből adódik a helyzet bonyolultsága. Azt hiszem, ma a hallgatók talán egyetérthetnek velünk abban, hogy a diktatúra rossz dolog, és a diktátorok a kártékony emberfajtához tartoznak. Talán még abban is egyetértünk, hogy minél kevesebb diktátor van a földön, az annál jobb ennek a golyóbisnak. Ugyanakkor 56-os nemzetként, amely nem csak diktatúrát szenvedett el, mármint a magyar nemzet, 56-ban, az ötvenes években, a hatvanas években, hanem külföldi megszállást, katonai csapást is. Azt is tudjuk, hogy a nemzetközi közösség felhatalmazása nélkül más állam nemzeti függetlenségét elvenni nem helyes dolog. Ez a két szempont áll itt egymással ellentétben és ezért nem egyszerűen csak hatalmi, taktikai kérdésekről, hanem az egész világot érintő komoly erkölcsi dilemmáról van most szó, amit megosztottságnak nevez a világsajtó vagy például az Info Rádió az előbb ön által.
Nem én mondtam, a hírek alapján egyértelmű, hogy nincs egyetértés.
Így van, az nem csak egy politikai megosztottság, hanem még egyszer mondom, a huszadik századból itt maradt régi, rossz dilemmákkal való szembesülésnek is az egyik mintapéldánya. Nos, hát azt gondolom, hogy érdemes egy csillagot kiválasztani, amit az ember követhet, mert kettőt nem lehet egyszerre, ha azok az ég más-más pontján találhatók. Szerintem azt érdemes megfontolnunk, hogy mondjuk ki, hogy nemzetközi felhatalmazás nélkül nem vehetünk részt egy független állam elleni katonai akcióban, bármilyen célból is induljon az és ezért, ha ezt elfogadjuk, azon érdemes dolgozni mindannyiunknak, a magyar diplomácia ellenzéki, kormánypárti részeinek egyaránt, hogy legyen nemzetközi határozat, amit mindenki el tud fogadni. Most egyenlőre még ilyen nincs, és úgy látom, hogy a következő napokban mindenki egyetértését élvező határozat nem is lesz, tehát tárgyalni kell.
Ugye ezzel kapcsolatban önök bírálták Medgyessy Pétert amiatt, hogy csatlakozott a nyolcakhoz, amelyek aztán bővültek kilencekre, immár 12-re vagy 14-re, és még a leendő uniós tagjelöltek közül 10 állam is gyakorlatilag hasonló tartalmú dokumentumot írt alá. Sokan fölvetik azt, hogy vajon Ön csatlakozott volna a nyolcakhoz, hiszen azok között szerepel például Silvio Berlusconi vagy José Maria Aznar, akikkel Önnek, ez köztudott, jó kapcsolatai voltak korábban is. Ez a dokumentum, amelyet ők aláírtak, ugyanígy az ENSZ biztonsági tanácsának erőteljesebb fellépését, határozottabb föllépését sürgeti.
Valóban ellentmondó vélemények ismeretesek arról, hogy ez a levél végül is milyen célt szolgál. A háborúhoz visz-e közelebb bennünket vagy inkább a béke mellett íródott.
Hát a Biztonsági Tanács mellett mindenképpen állást foglal.
Igen, de most mégiscsak azt tudjuk mondani, hogy azok az államok írták alá, amelyek sürgetik a katonai akció megkezdését. Mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok álláspontját osztó államok írták ezt alá, és nem írták alá azok az államok, amelyek úgy gondolják, hogy még folytatni kell a fegyverzetellenőrzési tárgyalásokat, ellenőrzéseket, illetve folytatni kell a válság békés megoldását célzó tárgyalásokat. Tehát azt tudjuk mondani, hogy akik úgy érzik, hogy az idő már elfogyott, most már az akcióé legyen a szó, ezek a miniszterelnökök írták alá. Így került Magyarország lényegében a háború oldalára, és senki nem írta alá azon miniszterelnökök közül Európából, akik úgy gondolják, hogy folytatni kell a tárgyalásokat. Ez a választóvonal volt látható a mai NATO-értekezleten is, ahol ugye a franciák, a németek és a belgák nagyon határozottan - ők nem is írták alá a levelet - a további tárgyalások mellett törtek lándzsát, legalábbis a reggeli híradások szerint. Na ez a kérdés egyik fele.
A kérdés másik fele, hogy mit tett volna az ember, ha ilyen helyzetben van. Hát először is kényelmetlen kérdés ez, mert van Magyarországnak miniszterelnöke, aki hivatalban van, és aki valószínűleg jól megfontolta a döntését. Mi nem lehetünk minden információ birtokában, nem lehetünk minden olyan információ birtokában, amellyel ő rendelkezik. Tehát lehet, hogy van valami, ami őt a háború melletti kiállásra és a háborúhoz való, a háborút szorgalmazó államok melletti, a katonai akciót szorgalmazó államok melletti csatlakozásra szorította, kényszeríttette, vagy erre vitte - és mi nem ezt ismerjük. Én azt tudom mondani, hogy ilyenkor mit szoktak általában csinálni. Engedje meg, hogy had ne az utódom körüli személyes ügyként tűnjön ez fel, mert itt komolyabb problémáról van szó. Mi lehet itt a célravezető diplomáciai magatartás? Semmiképpen nem szabad kapkodni, ugye a külpolitika veszélyes terület.
Kapkodásnak minősíti ezt a levelet?
Nézze, én azt gondolom, hogy először tájékozódni kell. Mondok önnek egy példát. Most komolyan vesszük az európai uniós közös külpolitikát vagy sem?
Eddig is volt rá példa, hogy azért nem egyeztek bizonyos kérdésekben.
Hogyne. Az Európai Uniónak van soros elnöke, félévente váltják egymást, van soros elnöke, most a görög miniszterelnök adja az Unió elnökét, illetve Görögország adja az unió elnökségét. Az egyik legsúlyosabb - és most nem a magyarok szerepéről beszélek - az egész jelenség egyik legsúlyosabb problémája az az, hogy szinte senki sem hívta fel a görög miniszterelnököt. A közös külpolitikáért van felelős megbízottja az uniónak, Javier Solana.
A hírek szerint Medgyessy Péter tájékoztatta erről a levélről a görög miniszterelnök urat.
Reméljük, hogy így van. Itt van Javier Solana, aki a közös külügyekért felelős ember. A hírek szerint ott sem csörgött mindenkinek a telefonja. A jelenség harmadik oldala, hogy hát attól, hogy nem értünk egyet mondjuk a németekkel vagy a franciákkal, attól még megkereshetjük őket. A magyar nagykövetet azért rendelték be Berlinben is, mert elmaradt az egyeztetés. Én nem gondolom, hogy a külföldhöz kellene igazodnunk ezekben a kérdésekben és azt se mondom, hogy a franciák vagy a németek álláspontjára kéne helyezkedni, meg azt sem állítom, hogy az jobb, mint az olasz vagy a spanyol. Csak annyit mondok, hogy nincs ok ilyenkor kapkodni. Az a levél-aláírás még egy-két napot ráér, föl lehet hívni mindenkit, meg lehet fontolni minden álláspontot. Ne adj Isten, még össze is lehet hívni akár egy négypárti megbeszélést. Csak szeretném jelezni, hogy 1990 óta, nem is emlékszem most hirtelen, hogy volt-e olyan példa, amikor ilyen fontos külpolitikai kérdésben nemcsak hogy nem volt egyeztetés, hanem, hogy az újságból kellett megtudnia, mondjuk a parlament külügyi bizottság elnökének vagy a parlamenti pártoknak, hogy mi a magyar álláspont. Tehát azt akarom mondani, hogy vannak ügyek, amelyek körül minden el szokott romolni, ami elromolhat. Szerintem ez a levél ügy tipikusan ilyen.
De most már szerintem nem is a múlton kellene rágódni, és a nem a kormány bírálata itt az elsődleges szerintem, hanem a tanulság. A tanulság szerintem az, hogy tárgyalni kell egymással is itthon Magyarországon. Az a jó, ha a pártok egyeztetnek, és tárgyalni kell olyan államokkal is Európában, akikről sejtjük, hogy valószínűleg más állásponton lehetnek, mint mi. És legfőképpen nem szabad kapkodni és semmi képen nem szabad olyan benyomást keltenünk, és legfőképpen nem szabad olyat tennünk, ami által a háborút akaró államok közé sodródunk. Magyarországnak a béke érdekében kellene erőfeszítéseket tennie.
A nyilatkozatok szintjén mindenki szeretné elkerülni a háborút. Ez a dokumentum, amit aláírtak részben arról szól, hogy a Biztonsági Tanács korábbi határozatainak is érvényt kell szerezni, mert hiszen ha ezt nem teszik meg, akkor gyakorlatilag a Biztonsági Tanács a hitelét veszti adott kérdésben, és ugye pont azért hozták ezt létre, hogy úgymond őrködjék a világbéke felett. Ezzel azért gondolom Ön is egyet tud érteni.
Hogyne, itt az a kérdés, hogy miképpen szerezzünk érvényt ennek a határozatnak, szüntessék-e be a fegyverzetellenőrök, fegyverzetellenőrzési delegáció tagjai a tárgyalásaikat Irakban, jöjjenek haza, legyen-e úgy, ahogy az amerikai elnök mondja, hogy most már vége a játszmának és cselekedjük, ami azt jelenti, hogy kezdődjék meg a katonai csapás. Vagy inkább azt mondjuk, hogy még van idő tárgyalni, még van mód arra, hogy Iraktól egyenesebb, világosabb válaszokat kapjunk, még nem jött el a katonai csapás ideje, tehát folytassuk a tárgyalásokat. Én azt gondolom, hogy nem jó sietni.
Nézze, beláthatatlan következményei lehetnek egy katonai támadásnak. Ugyan látszólag nem tűnik bonyolultnak az ügy, akkora az Egyesült Államok katonai fölénye, ráadásul az őt támogató államok katonai erejét is hozzászámítva - nem föltétlenül a magyarokra gondolok, de még egy csepp is azért csak számít a tengerben. Ez óriási katonai fölény. Tehát látszólag ez nem tűnik egy nehéz katonai akciónak. A valóság azonban az, hogy már a sivatagi háború sem volt könnyű, amit Kuvait fölszabadítása érdekében csinált végig a világ. Ám az egész iszlám világ szemben áll az Egyesült Államokkal, ráadásul az egész világon erősödik az amerikaellenesség, ráadásul a világ közvéleménye szinte minden országban a háború ellen van. Ugye ez Magyarországon 76-80%-a az embereknek. Ilyen körülmények között nagyon nehéz belátni, hogy milyen következményei lehetnek egy háború megindításának. Ezért szerintem minden erőnkkel azon kell lenni, hogy amíg lehet, ezt elkerüljük.
fidesz.hu