A mostani észt-orosz válság magánál sokkal szélesebb problémát vet fel. Bár mindig nehéz egy történelmi jelentőségű változást megpillantani, mégis egy új, az eddiginél agresszívebb orosz külpolitika kezdetének vagyunk tanúi. Ez pedig egész Európát érinti.

Putyin nyilatkozata, hogy a Szovjetunió összeomlása volt a legnagyobb katasztrófa Oroszország számára, illetve, Münchenben elmondott Nyugat-ellenes beszéde ezt a kezdetet jelzik. Amúgy is szaporodnak az aggasztó jelek, és ezeknek összességéből egyre világosabban bontakoznak ki az új orosz külpolitika körvonalai: az európai hagyományos fegyveres erők (CFE) befagyasztása, a koszovói vétó lebegtetése, a lengyel hús-exportot érintő tilalom, a tallinni bronzkatona esete, illetve a kísérlet Magyarország leválasztására a Nabucco-ról mind ebbe az irányba mutatnak.

Oroszország nem veszi komolyan volt csatlós államainak függetlenségét, szuverenitását - ezt a "közeli külföld" kifejezés is sugalmazza. Képzeljük el, mit szólna Moszkva, ha Németország Kalinyingrádot is "közeli külföldnek" nevezné.

Az új orosz külpolitika Európa és az EU egységét próbálja megbontani, kihasználva az energia-fegyvert, az orosz piac vonzerejét a nyugati befektetők számára, illetve a Nyugat megkönnyebbülését a kommunizmus leszereplésével. Az észt-ügy így Európa próbatétele: az orosz támadást Európának saját egységes fellépésével kell visszavetni. Az illúziók korának vége van.

fidesz.hu