És nem kellene beszélnie Franciaország leendő miniszterelnökével is? - ezzel mutatta be Nicolas Sarkozy a szintén gaulle-ista Francois Fillon-t Tony Blair brit kormányfőnek, vasárnapi esti telefonbeszélgetésük során a londoni Financial Times kiszivárogtatása szerint. Ezzel eldőlt: akármi legyen is a június 10-17-i nemzetgyűlési választások végeredménye, a médiában az utóbbi időben így is csak alig-alig mutogatott Dominique de Villepin kormányfő napjai meg van számolva. Ennek egyik háttere: a Clearstream pénzmosási (ál)botrányban Sarkozy és Villepin komoly személyi ellentétbe került egymással.

A vasárnapi államfőválasztáson győztes Sarkozy pár napra Máltára utazott, mielőtt május 16-án átvenné az Élysée-palotát Jacques Chiractól. A magánútnak csak egyik magyarázata a pihenés - a másik, hogy Sarkozy nem akar az átadás-átvételig semmiféle "kettős hatalmat". Chirac annak idején, 1995-ben, még Párizs főpolgármestereként, a távozó - és haldokló - Francois Mitterrand államfővel együtt vett részt a győzelem napi parádén.

Az újranyitott kampány immár nyíltan a június 10-17-i parlamenti (nemzetgyűlési) előkészületek részeként folyik. A közvélemény-kutatások szerint a Sarkozy-féle, gaulle-ista párt, az UMP 35, míg a szocialista párt 30, a Bayrou-féle centristák 15, a szélsőjobboldali Nemzeti Front pedig nyolc százalékot szerezhet. Ám a kétfordulós francia választási rendszer, amelyet még Mitterrand idején, nagyrészt a szélsőjobb kirostálásának szándékával alakítottak át, nem az arányosság elvének kedvez. Így a nagy kérdés az: hová állnak az elnökválasztás első fordulójában harmadik helyen végzett, mintegy 19 százalékot begyűjtő centrista Francois Bayrou szavazói?

Maga Bayrou csütörtökön új párt, a Demokrata Mozgalom megalakítását jelentheti be. De bizonytalan, mi történhet az eddigi centrista párt, az UDF képviselőjelöltjeivel, akik többségükben Sarkozy támogatására szólítottak fel az elnökválasztás második fordulójában. A helyzet legalábbis az elmúlt hetekben változott: míg korábban azt sem lehetett kizárni, hogy Sarkozy megválasztása esetén Bayrou-t nevezi meg kormányfőként - a miniszterelnök kijelölése Franciaországban az államfő jogában áll -, kettejük vitája elmérgesedett, s immár azt rebesgetik, Bayrou a balközepet támogathatja Sarkozy ellenében. Mint azonban saját maga mondta, az első forduló előtt nincs szó összefogásról.

Eközben az utoljára 1988-ban nyertes szocialista párt is igyekszik rendezni sorait. Ségolene Royal vasárnapi vereségével bumerángként térnek viszsza az előtérbe a párt nagy öregjei - a francia politikai zsargon szerint "elefántjai" -, akikre Royal az elnökjelölés kapcsán már-már megalázó vereséget mért. Elsősorban is Dominique Strauss-Kahn volt gazdasági miniszter, illetve Laurent Fabius egykori kormányfő felértékelődéséről van szó. Egyértelművé vált, hogy az elnökválasztáson 19 éve nyeretlen szocialistáknak megújulásra van szükségük. - Az Élysée-palota bevétele volt a cél, nem pedig az, hogy végigmenjünk a Solférino utcán - ironizált Fabius Royal teljesítményén, a szocialisták székházának otthont adó utcára utalva.

Tény, hogy Royal - az első, győzelemre egyáltalán esélyes női államfőjelölt az országban - még a nők körében sem érte el az 50 százalékos eredményt. Nicolas Sarkozy az ország 105 megyéjéből, illetve tengerentúli területéből 72-t nyert meg. Royal csak Nyugat-, Közép-, illetve Délnyugat-Franciaországban diadalmaskodott, úgy, hogy közben - az ősszocialista Lille és környéke kivételével - elvesztette az amúgy baloldali Észak-Franciaországot. Reménykeltőnek tartják viszont párizsi eredményét; a fővárosban Royal mindössze háromezer szavazattal maradt, s a húsz kerület közül tizenegyben győzött.

Sarkozy akkor hajthatja végre könnyen reformelképzeléseit, ha a jobboldal megnyeri a nemzetgyűlési választásokat. Ellenkező esetben a kormányüléseket elnöklő államfő nyögvenyelős tandembe, ún. társbérletbe kerülhet a szocialisták miniszterelnökével; ilyenre legutóbb Jacques Chirac és a szocialista Lionel Jospin kényszerű együttműködése kapcsán volt példa.

Szőcs László, Népszabadság


fidesz.hu