A kulturális beruházás mindig megdobogtatja az érző emberi szívet. A szívdobbanás erősebb, ha az invesztíció az ország határán túl, olyan területen történik, ahol magyarok is élnek, és ahonnan tíz évvel ezelőtt még nem kulturális híradások, hanem háborús tudósítások érkeztek.

Ezúttal mégsem felhőtlen a helybéliek öröme. Sokak szerint ugyanis a több mint 150 éves szabadkai színházat a helyi önkormányzat le akarja rombolni. A klasszicista színházépületre már kiadták a bontási engedélyt. Viktorija Aladzic építész, egyetemi docens, a tiltakozó akció egyik vezére ezért a város lakosságától kért segítséget a terv megváltoztatásához.

"Az új épületre még engedélyezési terv sincs, de a sajtóban megjelent makettek alapján a városképhez nem illő, a város valós szükségleteihez nem igazodó épületet szándékozik építtetni a leköszönő helyi vezetés, amellyel központi állami pénzeket igényel mandátumának utolsó másodperceiben. A történelmi városmag rendkívüli harmóniáját, a főtér hangulatát az új épület teljesen tönkretenné. Itt a helyi kultúra megóvásáról van szó. A lakosság, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, felháborodott, és ennek helyi fórumokon hangot is ad. Ebben minden kívülálló szakmai tekintély sokat segíthet" - írja felhívásában a szabadkai színház megóvásért küzdők szervezete.

A szemlélődő akkor cselekszik helyesen, ha jegyet vált a Budapest és Belgrád között közlekedő gyorsra. A szerelvényről leszállva a szabadkai állomástól csak néhány perces könnyű séta a város főtere, amelynek tőszomszédságában magasodik a színház klasszicista épülete. A magyar nyelvű színjátszás első nyomai a 19. század elejére vezethetők vissza, pontosan 1816-ba, amikor Szabadkán magyar vándortársulat először folyamodott játszási engedélyért. Az előadásokat a gimnázium dísztermében, 1820-tól a Fekete Sashoz címzett vendégfogadó színelőadások rendezésére alkalmassá tett ebédlőtermében, majd a Rudics-féle házban tartották, s már a szabadságharc előtt megtették az előkészületeket egy önálló színház felépítésére. Ezt a politikai események meggátolták, de nem sokkal a szabadságharc leverése után, 1854-ben mégis felépült - a Bach-korszak első kőszínházaként - az 1400 nézőt befogadó szabadkai színház, amely a város lakosságának legfontosabb szórakozó és találkahelyévé vált.

A színház- és szállodaépületet Latabár Endre társulata avatta fel Jósika Miklós Két Barcsai című krónikásdrámájával. Molnár György emlékiratai szerint az ünnepi megnyitó a kor szenzációja volt. A század végén előbb a gáz-, majd a villanyvilágítást vezették be.

Szabadka gazdag, módos településnek számított, és lélekszámát tekintve az 1840-es években az ország harmadik városa volt. Itt született 1885-ben Kosztolányi Dezső, aki Esti Kornél rímeiben idézi fel életének egyik fontos helyszínét. "Gyerekkorom, mindig téged kereslek, ha járom a poros-boros Szabadkát. Mióta labdám elgurult itt, nem ér az élet egy fabatkát."

Sem az első, sem a második világháború nem kedvezett a színház fenntartásának. A trianoni békediktátum sem serkentette az épület állagmegóvását. A kommunistából szocialista diktatúrává szelídült titoista rezsim a Monarchia maradványát vélte felfedezni benne, ezért nem érzett különösebb késztetést a helyreállítási munkálatok megkezdésére. A biztató fordulat akkor következett be, amikor a Szabadkai Népszínház igazgatója a magyar társulat évadnyitó társulati ülésén bejelentette: a Nemzeti Fejlesztési Alap eszközeiből húszmillió euró áll rendelkezésre erre a célra. A beruházó, a köztársasági művelődési minisztérium, írja majd ki a pályázatot az építkezésre. Ljubica Risztovszki azt is elmondta, hogy az építkezés a nagyterem és környékének bontásával kezdődik, a második szakaszban falazzák fel az új létesítményt, a harmadikba szerelik be az elektromos berendezéseket és oldják meg a fűtés. A negyedik fázisba a védett műemléknek számító, a színház oszlopai mögötti rész, a jelenlegi kamaraterem is beletartozik. A munkálatokra öt évet irányoztak elő.

A múlt héten hatórás vita után hagyta jóvá a helyi képviselő-testület azt a határozati javaslatot, amely a Szabadkai Népszínház felújítási munkálatainak azonnali megkezdését szorgalmazza. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselőcsoportja által benyújtott határozati javaslat az ellenzék körében nagy felháborodást keltett.

A színházépület egy részének lebontását és az új épület felépítését ellenzők nevében a Liberális Demokrata Párt helyi szervezetének elnöke szólt a tanácsnokokhoz. Elmondta, hogy az LDP által szervezett, a Népszínház épületének megmentésére irányuló aláírásgyűjtést 4700 polgár támogatta, és ez elég jelentős szám ahhoz, hogy a beruházásra ne kerüljön sor.

Dudás Károly, a VMSZ tanácsnoka néhány mondat erejéig felelevenítette azoknak az esztendőknek az emlékeit, amikor szó szerint szétzüllesztették a Szabadkai Népszínház épületét és berendezését, és a tettes elzavarásához ő maga több mint tízezer aláírást gyűjtött össze.

Ez a szám jóval nagyobb, mint az a 4700, amellyel az ellenzék most megpróbál gátat vetni a határozati javaslat jóváhagyásának - mondta.

A javaslat előterjesztője, Maglai Jenő (VMSZ) végül egy módosítási javaslatot is benyújtott a testületnek, melyben megfogalmazza, hogy a színházépületnek nem csak a homlokzati része, hanem a főépület azon része sem bontható, amely javításokkal visszaállítható az eredeti állapotába.

Csáth Géza városától távolodva viszont erősödnek a budapesti félelmek, ahol a piacgazdasági szempontok már nem egy javítható műemlékfalat söpörtek el.

Fekete Péter, Magyar Hírlap


fidesz.hu