- Személyesen is bocsánatot kért Dávid Ibolyától. A két és fél órás látogatás az alelnökválasztás szempontjából vitt vagy hozott?

- Nincsenek ilyen szempontjaim. Az életemet nem ilyen haszonelvűen élem. Vannak olyan dolgok, amelyeket akár hoz, akár nem hoz, meg kell csinálni.

- Ha a Fidesz-kongresszuson megválasztják alelnöknek, kinek a helyére kerül?

- Aki kevesebb szavazatot kap. De komolyra fordítva a szót, senkinek sincs helye, mert mindenkinek lejár a mandátuma. A parlamenti választásokon sem kérdeznek meg senkit, hogy kinek a helyére pályázik.

- A megyei választmány jelölte alelnöknek. Felmérte, milyenek az esélyei?

- Hogyne. Az ember nyilván úgy vág bele valamibe, hogy gondolkodik előtte, sikerülhet-e vagy sem. Úgy gondolom, jó esélyem van arra, hogy alelnöknek válasszanak.

- Orbán Viktor korábban azt mondta, hogy Ön jó helyen van Debrecenben.

- Ezt az esetleges elnöki ambícióimra mondta. De én nem akarok a Fidesz elnöke lenni, nem is indulok az elnökségért. Az alelnökségre pedig Viktor nem szólt egy szót sem.

- Tehát nem gondolja azt, hogy ellenzi.

- Nem gondolom, az igaz, nem is kérdeztem meg a véleményét. Vannak el képzeléseim, amiket meg szeretnék valósítani. Ha támogat, az jó, ha nem, azt is tudomásul veszem.

- A rádióban azt mondta, azért akar alelnök lenni, mert segíteni akar a pártjának és a hazájának. Miben?

- Normális esetben a választások után egy évvel a győztes pártok gőzerővel dolgoznak a kormányprogram megvalósításán, és az ellenzéktől senki nem várja el, hogy alternatív programot tegyen le az asztalra. De most nem normális országban élünk, és mindenki azt kérdezi, hogy mit tenne az ellenzék. Ebben a helyzetben nekünk mondanunk kell valamit.

- Ön mit mondana?

- Lényegében egy átfogó programot kell kidolgoznunk, amely megpróbál a legfontosabb problémáinkra választ adni. A gazdaság kis- és középvállalkozói szektora haldoklik, összeomlás előtt áll a költségvetés, tömeges a munkanélküliség, mindenkinek csökken a fizetése. Szemmel láthatólag óriási szükség van arra, hogy a Fidesz alternatívát mutasson fel.

- Alelnökként tehát az alternatíva kidolgozásában venne részt?

- Igen. Bizonyos kérdésekben van tapasztalatom, Debrecenben komoly sikereket értünk el, amit lehetne hasznosítani országos szinten.

- És hogyan segítene a hazának?

- Most tényleg nagyon nagy bajban vagyunk. Egy olyan ország épül, amely sajátos keveréke lesz egy latin-amerikai banánköztársaságnak meg egy balkáni viszonyokba belefulladó országnak. Nem szabad belenyugodnunk, hogy ez történjen velünk. Ma az ország sorsának a megváltoztatása érdekében összefogásra van szükség.

- Kivel fogna össze?

- Az ország nemcsak gazdasági, pénzügyi, költségvetési, foglalkoztatásí és demográfiai válságban van, hanem mély morális válságban is. Normálisnak fogadunk el olyan jelenségeket, amelyek bárhol kiütnék a biztosítékot. Nekünk nagyon világossá kell tennünk, hogy egészen más közéletet akarunk csinálni az országban. Ehhez tényleg össze kell fogni, együttműködni még azokkal is, akikkel egyébként nem feltétlenül vagyunk egy véleményen.

- Konkrétan kivel? Akár a baloldallal is?

- Nem könnyű megfogalmazni azt, hogy kivel kell összefogni. De azt gondolom: mindenkivel, aki nem szélsőséges. A baloldal centrumával is szót kell tudni érteni. Hiszen a baloldaliak jelentős részének is elege van abból, amit a saját kormánya csinál, morális és politikai szempontból egyaránt.

- Amit mond az összefogásról, annak a Fideszben van támogatottsága?

- Ez a saját véleményem, de sokan vannak, akik ezt így gondolják a jobb- és a baloldalon is. Most nemcsak rossz kormányunk van, hanem ennél jóval mélyebb a válság. A magyar politikai rendszer, amelyet az ellenzéki kerekasztal az állampárttal egyeztetve létrehozott a rendszerváltáskor, nem állta ki az idők próbáját. Nem jól működik a parlament, rossz a választójogi rendszerünk, nem jó a kétharmados törvények rendszere, újra kell gondolni az államfő és az Alkotmánybíróság hatásköreit. Változtatni csak úgy lehet, ha a politikai elit összefog, addig, amíg nem lesz súlyosabb baj.

- Attól tart, hogy az emberek fellázadnak?

- Olyan helyzetben van az ország, hogy a kormányfő egyetlen beszéde országos elégedetlenséget robbantott ki. Óriási az elbizonytalanodás. Ez könnyen átcsap hat olyan elégedetlenségbe, mikor semmi nem fog számítani. Ha összeomlik a gazdaság, az maga alá temetheti a fennálló rendszert, a választók pedig elzavarhatják az összes politikust. Nem szabad megvárni, hogy ez megtörténjen, hisz önmagában egy ilyen válság nemhogy nem segítene az országon, de nagyon súlyos árat kellene fizetni érte.

Heti Válasz - Halász Csilla