Ha jobban belegondolunk, ez voltaképpen természetes. A hidegháború logikájához hozzátartozott, hogy az érintettek a maguk igazságait dörögték világgá: Nyugaton a normandiai partraszállás és a társadalmi pluralizmus jelentőségét, Keleten a Szovjetunió és a béketábor hatalmas ember- és anyagi veszteségét hangsúlyozták. Aztán minden maradt a régiben. A szövetségesek Elba menti kézfogása mindössze az adott pillanatot rögzítette: bajtársiasságról csak azért sem lehetett szó, mert a győztesek már akkor is legalább annyira félték és gyűlölték egymást, mint Hitlert és a náci Németországot. A győzelem napi ünnepségek jegyében ma teljesen mást gondolnak és tesznek Európában. Észtellenességgel megspékelt nemzeti eufória, műemlékvédelmi vezércikkek tucatjai jelennek meg, és légiparádé zajlik Moszkvában, süket csend és érdektelenség a felelet rá Nyugat-Európában. 1945 messze van, európai érdekközösségről szó sincs.

Az 1950. április 9-én elfogadott Schuman-nyilatkozattal, az Európa-nap megszületésével szintén vannak problémák. Mi, magyarok jobbára 1990 után értesültünk erről az aktusról, s bár uniós tagságunkkal együtt jár a közös értékek megvallása és időnkénti kinyilvánítása, felettébb nehéz tartalommal megtölteni ezt az alkalmat. Annál is inkább így van ez, mert egy magyar polgárnak az utolsó orosz katona távozása vagy a páneurópai piknik jobban modellezi az európaiságot, mint egy kétségkívül jó szándékú, de mégiscsak kívülről érkezett hivatalos ceremónia.

Ki ellen és miért küzd ma Európa? Az egyre magabiztosabb Oroszország ellenében határozza meg önmagát? Egyetértés még ebben a sarkalatos kérdésben sem létezik: vannak uniós államok, amelyek mereven elzárkóznak az oroszoktól, mások különalkukkal igyekeznek politikai és gazdasági kedvezményekhez jutni. A sokat hangoztatott európai szolidaritás olyan ügyekben, mint az alkotmány, a forrásmegosztás, a zéróhoz közelít. Pedig lenne feladat bőven, elegendő csak az új tagállamok felzárkóztatását, a szabad munkavállalás teljes kiterjesztését, a közös politika kidolgozását megemlíteni.

Tartozunk azzal az igazságnak, hogy megvalljuk: az év egy napján megünnepeljük az európai eszmét, de a maradék háromszázhatvannégy napban nem mindig cselekszünk európaiként. Nagy kár, mert így a közös célok tovaröppennek.

Magyar Hírlap


fidesz.hu