Ahogy a belpolitikában, úgy a külpolitikában az "értékek" szerinti irányváltást meghirdető új államfő a szakértők szerint kénytelen lesz a nemzetközi erőviszonyokhoz és Franciaország gazdasági érdekeihez alkalmazkodni. Sarkozy pragmatizmusa tompítani fogja az egyes országok által remélt, mások által viszont félelemmel várt változásokat a nemzetközi színtéren.
Tény, hogy Sarkozy külpolitikája a stabilitás és realitás, valamint a demokratizálódás és idealizmus pólusai közül az utóbbihoz fog közeledni, de a legfőbb európai partnerek álláspontja miatt a Kínával vagy Oroszországgal szembeni diplomáciai váltás nem egyértelmű - hangsúlyozza Bruno Tertrais, a Stratégiai Kutatás Alapítványának (FRS) szakértője. Szerinte Vlagyimir Putyin orosz elnökkel és a kínai vezetőkkel a korábbiaknál kevesebb lesz az "ölelkezés", de Franciaország nem fog magányosan keményebb politikát folytatni Oroszországgal szemben. Az energetikai dosszié fogja leginkább meghatározni Moszkva és Párizs viszonyát, és a meghirdetett értékeknek semmilyen következménye nem lesz, amint a gazdasági érdekek kerülnek szóba - mutat rá a kutató.
Hasonló véleményen van Francois Géré, a Stratégiai Elemzés Francia Intézetének elnöke. Szerinte Sarkozy legfőbb prioritása a francia nemzeti érdekek képviselete lesz, és ebben az értelemben a "blairista logikát" fogja követni az új francia államfő: szövetségkötéseit a francia nemzeti érdekek fogják meghatározni. Francia lapértesülések szerint Sarkozy első - még hivatalba lépése előtti - külpolitika találkozójára Tony Blair leköszönő brit miniszterelnökkel kerül sor, aki pénteken Párizsba látogat. Elnöki posztja elfoglalása után Sarkozy első hivatalos külföldi útja Berlinbe vezet május 16. után: itt az új francia államfőt fogadja Angela Merkel német kancellár, aki jelenlegi az Európai Unió elnöki tisztét is betölti.
Francois Heisbourg kutató szerint Sarkozy Franciaország befolyását az ország költségvetési és gazdasági egészségének szempontjából és nem valamilyen külpolitikai irányultság jegyében kívánja helyreállítani. Francois Géré szerint Kínával szemben sem az emberi jogok hirdetése, hanem a pragmatizmus fogja meghatározni a francia külpolitikát.
Leginkább a transzatlanti kapcsolatokban fognak megmutatkozni a Sarkozy által meghirdetett egyensúlyteremtés határai - hangsúlyozzák a kutatók. Jacques Chirac és Georges W. Bush között nem az iraki válság miatt romlott meg a viszony, már az előtt sem kedvelték egymást. Személyes szempontokból Bushnak egyszerűbb dolga lesz Sarkozyvel, de Tertrais két nagy akadályra hívja fel a figyelmet a francia-amerikai kapcsolatok javulásában: Sarkozy a francia kontingens létszámcsökkenését szeretné Afganisztánban, és ahogy arra vasárnapi beszédében utalt: arra kéri az Egyesült Államokat, hogy ne akadályozza, hanem álljon a globális felmelegedés elleni küzdelem élére. Sarkozy minden bizonnyal hivatalban lesz a Bush-éra lezárultakor, és minden olyan elkötelezettséget hárítani fog, amely árthat a jövőbeni esetlegesen demokrata elnökkel kialakítandó francia-amerikai viszonyban - mutat rá Géré.
Az iráni válság kezelésében sem fog Sarkozy álláspontja alapvetően változni a chiraci külpolitikához képest: az ENSZ-szankciók talán könnyebben megszületnek majd, de nem várható a francia diplomácia "amerikanizálódása" - véli Tertrais.
MTI - fidesz.hu