Gordon az 1940-es években az amerikai kommunista párt tagja és szakszervezeti aktivista volt. Ezért később beidézték az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé, és bár soha nem hallgatták ki, miután többen ellene vallottak, eltávolították Hollywoodból és feketelistára tették a filmipar több száz dolgozójával együtt. Az író később, Sztálin bűneinek leleplezése után elhagyta a pártot.

Gordon több tucatnyi film forgatókönyvét írta, köztük olyan híres alkotásokét, mint az 55 nap Pekingben (1963), A halál 50 órája (1965) vagy a Krakatau (1969), de soknak a szerzőségét élete végéig nem követelhette magának, mivel az amerikai írószövetség csak az 1980-as évektől kezdte az egykori feketelistások által "strómanon" keresztül publikált műveinek jogait rehabilitálni. 1999-ben ő állt annak a tiltakozásnak az élére, amely ellenezte Elia Kazan filmrendező életmű-Oscar-díját, mivel az Édentől Keletre alkotója számos pályatársát jelentette fel és tette lehetetlenné munkájukat.

"Egy elnyomó rezsim támogatásában segédkezett, amely felmérhetetlen károkat okozott Amerikának" - írta később Kazanról. Két könyvet is publikált a témáról: 1999-ben a Hollywoodi száműzött, avagy hogyan szerettem meg a feketelistát címmel írt önéletrajzot, majd 2004-ben a Gordon-dosszié: egy forgatókönyv író emlékei 20 évi FBI-megfigyelésről címmel saját FBI-dossziéját dolgozta fel.

"Nagyon elvhű, aggályosan becsületes volt. Bárkit képes volt az asztal alá érvelni" - mondta róla lánya, Ellen. Barátja, David Robb pedig így emlékezett Bernard Gordonra és feketelistás társaira: "Valamennyien igazi hazafiak voltak, akiknek csak az volt a bűne, hogy úgy gondolták: az Egyesült Államok rossz úton halad".

MTI - fidesz.hu